Ragasztott sonka, avagy így ver át minket az élelmiszeripar

Ragasztott sonkák

 

Az egész világon, így Európában is közkedvelt a sertés sonka. Elsősorban az előre csomagolt, vékonyan szeletelt termékekről lesz szó, melyek kapható manapság már minden kis-, és nagy boltban egyaránt, az áruk kedvezőbb a hentes pultokban kapható termékeknél. Ha jobban megfigyeljük ezeket a szeleteket, szokatlan jelenségeket lehet felfedezni: a hús rostjai össze-vissza futnak, a színe furcsán váltakozó és olykor láthatóan szabályos tagolódás is látható. A filmesek laboratóriumban is megvizsgálták a szeleteket. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy legalább három különböző sertés DNS-ét tartalmazzák a szeletek, ami annyit jelent, hogy a gyártók a fogyasztókat megtévesztve nem igazi sonkát árulnak, hanem több sertés húsát összekeverve olyan állagot, formát imitálnak, mintha egyetlen sertés sonkájából lett volna levágva.

Íme a Németországban készült leleplező film:

A folyamat egyszerű, házilag is elsajátítható. A filmben két háziasszony segítségével el is készítették a ragasztott húst. Interneten rendelt enzimmel keverték össze a húskockákat és fóliába csavarva egy éjszakát pihenve olyan állagú húskészítmény készült el, mintha egy az egyben egy darab hús lenne.

A történet legrosszabb része az, hogy egyik csomagoláson sem volt feltüntetve arra vonatkozó utalás, hogy a hús nem ugyanaz, mint az igazi sonka, hanem több állat húsa van összekeverve. Ugyanis a fogyasztóknak joguk van tudni, hogy mit vásárolnak, mit esnek, de ezt egy ilyen sonka esetében nagyon nehéz megállapítani a boltban becsomagolt állapotuk miatt. A védekezés ez ellen, ha olyan helyen vásárolunk, ahol tudjuk, hogy mit kapunk, például piacokon, hentes boltokban, nem pedig a multinacionális egységekben.