A szabadföldi paprika tápanyagellátása, trágyázás

A termesztéstechnológia sarkalatos pontja a tápanyagellátás, melynek megvalósításakor a következő kérdések merülnek fel: Mennyi és milyen tápanyagot adjunk ki, mikor és milyen módon ahhoz, hogy elérjük a paprika számunkra kedvező fejlődését, és kielégítő termést kapjunk? Cikkünk e kérdések megválaszolásában próbál segíteni. gondozd a szabadföldi paprikát.

Hogyan gondozd a szabadföldi paprikát?

A válaszadáshoz több szempontot kell figyelembe venni. Elsődlegesen ismernünk kell a talaj minőségét és tápanyagkészletét, a növény tápanyagigényét, ezen kívül számos befolyásoló tényezővel is számolni kell.
A paprika magas igényeket támaszt a talaj szerkezetével, fizikai és kémiai tulajdonságaival szemben. Ideálisnak a gyorsan melegedő, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, középkötött talajok számítanak. A lazább talajok víz- és tápanyag-gazdálkodása, a kötöttebb talajok levegőzöttsége szerves trágyával javítható.

A helyes tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen feltétele a talajvizsgálat, mely segítségével számos információt kapunk egyrészt talajunk agrokémiai tulajdonságairól, melyek alapján eldönthetjük, hogy szükség van-e valamilyen talajjavító eljárásra, másrészt tápanyagtartalmáról, mely ismeretében a paprika tápanyagigényével összevetve, a módosító tényezőket figyelembe véve, kiszámíthatjuk a kijuttatandó tápanyagmennyiséget.

A talajvizsgálat csak akkor ad használható eredményt, ha megfelelően vesszük a mintát. Mindig átlagmintát küldjünk a laborba, tehát azt - a terület nagyságától függően - legalább 10-15 helyről vegyük, alaposan keverjük össze, és kb. 1 kg-nyi földet adjunk postára. Mivel a paprika gyökerének zöme a felső 20-30 cm-es talajrétegben helyezkedik el, ezért ebből a mélységből vegyük a mintát.

Tápanyagigény kiszámítása

A tápanyagigényt a fajlagos tápanyagigény és a várható termésmennyiség alapján számíthatjuk, e két érték szorzata adja az elméleti tápanyagszükségletet. A paprika fajlagos tápanyagigénye, vagyis az a tápanyagmennyiség, amit 1 tonna termés eléréséhez (kifejlesztéséhez) igényel: 2,4 kg N, 0,9 kg P₂O₅ és 3,5 kg K₂O. A paprika trágyázása kapcsán feltétlenül figyelembe kell venni, hogy bár tápanyagokban gazdagon ellátott talajt igényel, sóérzékeny növény, különösen a fehér bogyójú fajták, tehát folyamatos, gyakori, de kisadagú műtrágyázást igényel (1. táblázat).

1. táblázat: A paprikatermesztésben egyszerre kiadható legnagyobb műtrágya adagok (forrás: Terbe, 1996)

A paprika tápanyagigényével kapcsolatos táblázatoknál figyelni kell arra, hogy a szakirodalom tiszta hatóanyagban adja meg az kijuttatandó műtrágya mennyiségeket. A ténylegesen kijuttatandó műtrágyamennyiséget a kiválasztott műtrágyaféleség hatóanyagtartalma alapján számoljuk ki. Például az 1. táblázatban megadott értékeket figyelembe véve, ha alaptrágyaként 200 kg/ha káliumot akarunk kijuttatni és a választott műtrágya kálium-szulfát (hatóanyagtartalma: 50 %), akkor hektáronként a kiszórandó műtrágya adag 400 kg. Kivételes esetekben, a táblázatban megadott értékek fölé is lehet menni, de ekkor mindenféleképpen lassú lebomlású összetett műtrágyát válasszunk, de a legjobb, ha ezzel kapcsolatban a talajvizsgálathoz tápanyag-feltöltési szakvéleményt is kérünk.

Szabadföldi paprika tápanyagszükséglete

A tápanyagszükséglet meghatározásánál még figyelembe kell venni, hogy a kijuttatott tápanyagmennyiségnek mekkora hányada hasznosul valójában, hiszen a tápanyagok egy része átalakul, lekötődik vagy a gyökérzóna alá mosódik, így felvehetetlenné válik a növény számára. Kimosódást szabadföldön minden tartós, intenzívebb csapadék okoz, főleg a könnyen oldódó, mobilis nitrogén, kálium és magnézium esetében. Az öntözővízzel mi is okozhatunk kimosódást, ezt a talajtípus figyelembevételével a helyes vízadag megválasztásával elkerülhetjük. A felvehetőségre hatással van a talaj kémhatása, hőmérséklete, nedvességtartalma. A különböző makroelemek hasznosulása a következő határértékekkel jellemezhető: nitrogén: 60-80%, foszfor 20-40%, kálium 40-60% (2. táblázat).

2. táblázat: Szabadföldi étkezési paprika tápanyagszükséglete (középkötött, közepes tápanyag-ellátottságú talajon) (forrás: Horinka, 2000)

A tápanyag-utánpótlást végezhetjük szerves és műtrágyákkal. A szerves trágya javítja a talaj fizikai és biológiai állapotát, ami kedvez a paprikának. Tápanyag szolgáltató képességével is számolnunk kell (3. táblázat), tápanyaghatása 3 év. Kedvező hatású, ha minél nagyobb adagú, legalább 60 t/ha jó minőségű, érett szerves trágyát ki tudunk juttatni. A nagy adagú szerves trágya nem csak azért kedvező, mert javítja a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását és a talajéletet, hanem azért is, mert az ezzel bevitt hatóanyagok fokozatosan táródnak fel a talajban és jelentős mikroelem tartalommal rendelkezik. A rossz minőségű szerves trágyával árthatunk is. Számtalanszor találkoztunk azzal, hogy a szervestrágyázás után jelentősen megnőtt a talaj nátrium és/vagy klór tartalma, ami a paprika fejlődése szempontjából kedvezőtlen. Sőt a rosszul érlelt, gyommagvakkal teli szerves trágya kifejezetten káros. Ha szalmás a trágya, akkor a pentozán hatás elkerülése végett a bomláshoz szükséges mennyiségű nitrogént kell kiadni, ez a kijuttatott trágya 1 tonnájára 8 kg nitrogén hatóanyagot jelent. A legjobb megoldás a szerves trágya tápanyag szolgáltató képességének figyelembe vételére, ha a talajmintát a trágyázás után vesszük, és a laborral közöljük, hogy milyen és mennyi trágyát juttatunk ki a területre.

A korszerű tápanyag-utánpótlásban alkalmazott műtrágyáknak a következő tulajdonságokkal kell rendelkezniük: legyenek egyenletesen kijuttathatók, könnyen bedolgozhatók, alacsony sószintet adjanak, legyenek közömbös kémhatásúak, ne tartalmazzanak környezetszennyező anyagot, és kedvező, ha több tápelemet, illetve mikroelemeket is tartalmaznak a komplex ellátáshoz.
A tápanyagok kijuttatásának módja lehet hagyományos trágyázás és tápoldatozás. Az alaptrágyázást mindkét esetben azonos módon hajthatjuk végre. Célja, hogy a talajt a talajvizsgálat alapján feltöltsük tápanyagokkal, így biztosíthatjuk növényünk megfelelő növekedését és kondícióját. A tápanyaggal jól feltöltött talaj kifejezetten fontos a kondíció szempontjából, amely nem csak a kiváló termésmennyiségben és minőségben nyilvánul meg, hanem a szabadföldi paprikatermesztésre kedvezőtlen évjáratokban is fontos. Megfigyeléseink alapján például a meleg és csapadékos nyárelőkön, amikor a paprikaállományt megtámadja a xantomonászos (baktériumos) betegség, a növényvédelem csak akkor hatékony, ha az a növény intenzív növekedésével és jó kondíciójával párosul. Ugyanez elmondható a vírusos megbetegedésekre is. A tavalyi évre különösen jellemző volt, hogy a tápanyagban jól ellátott talajokon az állomány egy része képes volt a vírusos fertőzés tüneteit (ezzel az árbevétel kiesést) csökkenteni.

3. táblázat: Közepes minőségű almos istállótrágya tápanyag-szolgáltatása szabadföldön (forrás: Debreczeni, 1979)

Kötött talajon a foszfor, kálium teljes éves mennyiségét kiadhatjuk mono- és komplex műtrágyák formájában. Homoktalajon azonban, főleg vízágyúval történő öntözés esetén a kálium is nagyobb mobilitással rendelkezik, így az alaptrágyázáson kívül szükséges a kálium fejtrágyaként való kijuttatása is. Homoktalajokon a tápanyagfeltöltésre és a fejtrágyázásra a kimosódás elkerülése miatt tanácsos komplex, lassú lebomlású műtrágyaféléket választani.

A nitrogén teljes mennyiségét a tenyészidőszak alatt, fejtrágyaként adjuk ki vagy pétisó formájában, vagy kalcium-nitrát és ammónium-nitrát 50-50%-os keverékeként, 2-4 alkalommal. Az első nitrogénfejtrágyát (homoktalajon a káliummal együtt) az első kötések után célszerű kiadni, így növelhető a koraiság. Abban az esetben azonban, ha nem megfelelő a kezdeti növekedés, már a kiültetés utáni 2. héten szükséges az első fejtrágya kiadása. A folyamatos nitrogén-ellátás különösen fontos a napégésre hajlamos paradicsom alakú fajták esetében, hiszen ha nem alakul ki nagy lombozat, akkor az nem takarja kellően a fejlődő bogyót és nagy lesz a napégett termések aránya. Ezen kívül kisebb lesz a bogyóméret is.

Így lesz sikeres a tápoldatozás

A szabadföldi paprikatermesztésben is egyre nagyobb felületen alkalmazzák a (csepegtető öntözéssel kombinált) tápoldatos termesztést, melynek előnye, hogy a kijuttatott tápanyagmennyiséggel és aránnyal a növény
tápanyagfelvételi-dinamikájához tudunk igazodni, így igényei sokkal jobban kielégíthetők, mint hagyományos trágyázás esetén. További előny, hogy a tápanyagok jobban hasznosulnak, mivel mindig csak kis mennyiséget adunk ki, azt is oldat formájában. A sikeres tápoldatozás érdekében a következő feltételeket kell biztosítani:

-jó szerkezetű, levegős talaj

-harmonikus tápanyag-ellátottság

-alacsony sószint a talajban

-semleges, vagy enyhén savas kémhatás

A tenyészidő során a vegetatív-generatív egyensúlyt helyes tápelemarányok alkalmazásával tudjuk fenntartani. A tápoldatozást a kiültetéskori foszforgazdag (N-P-K = 15-30-15) tápoldattal kell kezdeni, mely segíti a gyökeresedést. Kivételes esetekben, ha a palánta generatív irányba fejlődik, szükség lehet a kiültetést követő begyökeresedés után egy kis adagú (30 kg/ha nitrogén hatóanyag) nitrogén indítótrágyázásra is. Ha a palánta fejlődése kedvező, akkor gyökeresedés után, virágzásig 1:2 N/K arányt kell biztosítani, majd a virágzás kezdetétől és az első termések növekedése alatt a nitrogén mennyiségét meg kell növelni a káliumhoz viszonyítva 1,5:1 N/K arány eléréséig, szedés alatt pedig 1:1,5 N/K arány a kedvező. A tápoldatozás rendszeressége és a tápoldat töménysége a talajtípustól és az időjárástól függ. A kötött talajokon ritkábban nagyobb vízadaggal, homoktalajon sűrűbben, kisebb vízadaggal öntözzünk. A tápoldat töménysége a növény fejlettségétől, a talajtípustól és az időjárástól függően 1,8 - 2,8 EC értékek között legyen. Általános alapszabály az, hogy a nagyobb töménységgel kiadott tápoldat generatív irányba, míg az alacsonyabb töménység, vagy a tiszta víz vegetatív irányba tolja a növény fejlődését. Hűvös, csapadékos viszonyok között magasabb EC-jű, napos meleg viszonyok között - mikor a növénynek sok vízre van szüksége a párologtatáshoz - alacsonyabb EC-jű tápoldattal dolgozzunk. Növelhetjük a tápoldatozás hatékonyságát, ha fóliával takart bakháton termesztjük a paprikát, mivel a fólia megakadályozza a tápanyagok kimosódását és csökkenti a talaj párolgását.

A talajon keresztül történő tápanyag visszapótláson kívül egyes esetekben nagy jelentőséggel bírhat a lombtrágyázás is. A lombtrágyázás elsősorban a kiültetés utáni kezdeti időszakban fontos, amikor a gyökérműködés még nem indult meg valamilyen oknál fogva (pl. hideg talaj, palántakori vagy ültetéskori gyökérsérülés, kiöregedett palánta, stb). Ilyen esetben a növény fejlődését gyorsíthatjuk úgy, hogy lombtrágyázással felülről "etetjük". Az tévhit, hogy a lombtrágyával kiszórható műtrágyamennyiség elegendő lenne a növény számára, de katalizálja a növényben zajló folyamatokat, melynek következtében gyorsul a növekedés és a gyökérképződés. Később a lombtrágyázásnak egészséges növényeknél nincs jelentősége, de ártani nem árt.

Azokon a talajokon, amelyeken valamilyen oknál fogva gátolt a mezo-, és mikroelem felvétel (magas pH, magas foszfor, túlöntözés, stb.), ott továbbra is szükséges lehet a lombtrágyázás, különösen a mikroelem-bevitel szempontjából. Lombtrágyázásra a legtöbb csepegtető rendszeren keresztül kijuttatható komplex műtrágya alkalmas. Válasszunk olyat, amelyben magas a mikroelem-tartalom. Ha nagy a perzselés valószínűsége, akkor a folyékony változatokat részesítsük előnyben (Fitohorm család, Damisol család, Vuxal, stb.). A lombtrágyázásunk csak akkor lesz hatékony, ha azt a kritikus időszakban rendszeresen (1-3 naponta) legalább 7-10 napon keresztül végezzük.

A tápanyag-utánpótlásról összességgében elmondhatjuk, hogy önmagában nem biztosítja a kiváló mennyiséget és minőséget. Ez csak egy eleme a termesztéstechnológiának, ennek ellenére sokan csodákat várnak a mai jobbnál jobb műtrágyacsaládoktól, pedig azok csak akkor hatékonyak, ha az összes egyéb feltételt teljesítettük, ami a paprika mindenkori igényeinek megfelelő.

Forrás: Agrárágazat