A gyomnövények jelentős kárt okozhatnak az őszi búzában. Elsődleges károsítás az, hogy a növénytől elvonja a tápanyagot és a vizet (versengésre készteti), míg másodlagos károsításként a betakarítás megnehezítése, a betakarított termény szennyezése jelentkezik. Egyes gyomok magjai mérgezőek, melyek a takarmányba kerülve az állatoknál különböző betegségeket idézhetnek elő.
A gabonafélék gyomirtásánál elsődleges szempont az, hogy a vetőmagtétellel együtt ne kerüljön gyommag a talajba. Ennek érdekében már a vetőmagtermő állományt minél inkább gyommentesen kell tartani. A gyomirtás hatékonyságának növelése érdekében felvételezéssel kell a tábla gyomösszetételéről és a gyomosodás mértékéről meggyőződni. Az első felvételezéssel az áttelelt gyomok mennyiségét és fajösszetételét vizsgáljuk meg még a gabona fejlődésének megindulása előtt. A második felvételezést a kétszikű gyomok tömeges kelésekor (áprilisban) kell elvégezni.
Ennek célja a hagyományos, hormonbázisú herbicidekre rezisztens fajok gyakoriságának megállapítása. A harmadik felvételezés a szárbaindulás időszakában történik, melynek célja elsősorban a vadzab illetve a galaj egyedsűrűségének megállapítása. A gyomok összetételét és gyakoriságát a korábban alkalmazott gyomirtószerek illetve az elővetemény is jelentős mértékben befolyásolják.
A gyomok faji összetétele a búza vetésekben jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben, melyet jól szemléltet az 1. táblázat. A gyomfelvételezések alapján a búzavetésekben az ebszikfű (Matricaria inodora) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) jelentős mértékű előretörését lehet megfigyelni csakúgy, mint az árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus) és a vadzab (Avena fatua) esetében.
Az őszi búza vetésekben az egynyáriak közül a T1-T2 életformába tartozó gyomok szaporodhatnak fel. Ezek közül hagyományos hormonhatású készítményekkel nem megfelelő hatásfokkal irthatók az árvacsalán fajok (Lamium spp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), tyúkhúr (Stellaria media), veronika fajok (Veronica spp.), ragadós galaj (Galium aparine), vetési boglárka (Ranunculus arvensis), gólyaorr fajok (Geranium spp.), mezei árvácska (Viola arvensis) és a zsombor fajok (Sisymbrium spp.), melyek elsősorban csapadékos őszi időjárás esetén és korai vetés esetén nagy felületen jelenhetnek meg a vetésekben.
Amennyiben erős fertőzöttség mutatkozik a felsorolt gyomok közül, a hormonbázisú készítményeket más típusú herbicid hatóanyaggal ki kell egészíteni vagy más típusú (pl.: szulfonil-urea) hatóanyagot kell alkalmazni. A felsorolt gyomfajok közül jelentős mértékű károsítást leggyakrabban a ragadós galaj okoz. Az ellene való védekezés sok esetben meghatározó, a vetőmagszabvány (MSZ 7145:1999) a káros gyomok közé sorolja, megengedett mag mennyisége szuperelit és elit szaporítási fokban 1 db/minta, I-II. szaporítási fokban 4 db/minta. Az áttelelő gyomok mellett tavasszal jelenhetnek meg a nyár eleji egyéves gyomok, melyek a betakarítás időszakára jelentős gyomborítást érhetnek el. A parlagfű (Ambrosia elatior), ugari szulákpohánka (Bilderdykia convulvulus), keserűfű fajok (Polygonum spp.) és a tarló tisztesfű (Stachys annua) mutathat nagyobb felületi borítást.
Ebből az életforma csoportból kiemelkedik a vadzab (Avena fatua), mely már alacsony egyedszámnál is jelentős terméskiesést okozhat. A vetőmagszabvány szerint az őszi búza vetőmag minta semmilyen szaporítási fokban nem tartalmazhatja magját, csakúgy, mint a szédítő vadóc (Lolium temulentum) esetében. A repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és konkoly (Agrostemma githago) magja az őszi búza vetőmag mintában szuperelit és elit szaporítási fokban 1 db, I-II. fok esetében 3 db lehet. Az évelő kétszikű gyomok közül a mezei acat (Cirsium arvense) és a folyondár szulák (Convulvulus arvensis) okozhat jelentősebb problémát (1. kép).
Az apró szulák magja a vetőmagmintában szuperelit és elit szaporítási fokban 1 db, I-II. fokban 4 db lehet. A mezei acat jelentőségét növeli, hogy a hormonbázisú – és egyes szulfonil-urea – készítmények alkalmazása esetén többször is megfigyeltek hatékonyság-csökkenést, ami a hatóanyaggal szembeni rezisztencia kialakulásának jele. Az évelő egyszikű gyomnövények közül a nád (Phragmites australis) terjedésével is számolni kell, az ellene való védekezés nehéz.
A vegyszeres gyomirtás őszi búzában több alkalommal is kivitelezhető. Preemergens kezelésre csak ritkán kerül sor, elsősorban akkor, ha a tavaszi gyomirtás kivitelezhetősége nem megfelelő. Ebben az esetben elsősorban az ősszel kelő két- és néhány egyszikű ellen védekezhetünk izoproturon, klórszulfuron, pendimetalin, triaszulfuron hatóanyagú készítményekkel.
Csapadékos, enyhe ősz esetén ún. korai posztemergens gyomirtást (klórszulfuron, klórszulfuron + flupirszulfuron-metil hatóanyagok) alkalmazhatunk az áttelelő kétszikűek (T1-T2) ellen. Tavasszal a bokrosodás időszakában alkalmazhatunk leggyakrabban vegyszeres gyomirtást. A hormonhatású készítmények (dikamba, 2,4-D, MCPA, mecoprop-P, diklórprop-P, fluoroxipir) kijuttatására a bokrosodás fenofázisa alkalmas, szárbaindulás kezdetekor történő alkalmazás esetén a tenyészőcsúcs károsodhat. Egyes hatóanyagok rugalmasabb kijuttatást tesznek lehetővé, így a gyomirtás időszaka a zászlóslevél megjelenésének időszakáig is elhúzódhat.
A permetlé keverésekor minden esetben hagyjunk elég időt a vegyszer és a víz teljes homogenizálódásának, ellenkező esetben a növényvédőszer koncentrációja a permetezés elején kisebb, a végén nagyobb lesz. Ennek kiküszöbölésére a lehetőségek szerint törzsoldatot kell készíteni, mely során a gyomirtószert kisebb mennyiségű vízben feloldjuk, majd ezt hígítjuk a kívánt koncentrációra. A vegyszerbemosó berendezéssel rendelkező gépek esetében sem történik előoldás, így a permetezés megkezdéséig a megfelelő keverést biztosítani kell. Túl kemény víz használata esetén előfordulhat, hogy a növényvédőszer nem oldódik megfelelően, szélsőséges esetben ki is csapódik. Hasonló eset fordulhat elő akkor, amikor – elsősorban tavasszal, a reggeli órákban – a használt víz hőmérséklete alacsony, így elsősorban az adalékanyagok csapódhatnak ki.
A lémennyiség megválasztása a gyomirtó hatékonyságot jelentős mértékben befolyásolhatja. A fejlettebb állományban és nagyobb mértékű gyomosodás esetén a lémennyiséget célszerű növelni (300-350 l/ha), így a felületi fedettség jelentős mértékben javul. A lémennyiség csökkentésére azonban ma már rendelkezésre állnak olyan segédanyagok, melyek kisebb vízmennyiség (100-150 l/ha) esetén is megfelelő fedettséget biztosítanak. A csatlakozósorok megválasztásánál, a tökéletes fedés (átfedés vagy kihagyás elkerülése) kivitelezésére alkalmazható a habjelző illetve a GPS alapú párhuzamos nyomkövetési rendszer, mellyel az átfedésből adódó permetléveszteség illetve a helytelen csatlakozásból adódó gyomos sávok elkerülhetők.
A permetlé eloszlását kedvezően befolyásolja a légáram segítségével történő kijuttatás. Ebben az esetben a permetlé cseppeket nagyobb nyomású levegő segítségével a zártabb állományokba is be tudjuk juttatni, ugyanakkor a cseppméret eloszlás is kedvezőbb. További előny, hogy a növényvédőszeres kezelések nagyobb légmozgás mellett is elvégezhetők az elsodródási veszély jelentős növekedése nélkül (2. kép).
Dr. Zsombik László
DE ATC Növénytudományi Intézet
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...