IRATKOZZ FEL
CSATORNÁNKRA
Manapság, a hazai sertéstartókat leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy lesz-e egyáltalán holnap, azaz a rendkívül kiélezett piaci körülmények között (jelenleg a hízók értékesítési ára és az előállítási önköltségük szinte azonos sávban mozog, az EU-ban nincs direkt sertéstámogatási keret, stb.) érdemes-e hízósertést előállítani. Nem csak megnyugtatásképp kívánjuk elmondani: ezt a kritikus időszakot nyugat-európai „kollégáink” korábban szintén átélték és sokan túl is élték. És hogy mi volt a titkuk? A költséghatékony termelési struktúra, melynek egyik pillére lehet a takarmányok savanyítása, mely lehetővé teszi, hogy a hízók akár 8-10 nappal hamarabb, biztonságosan elérjék a vágósúlyt.
Élettani, emésztés-fiziológiai
szempontból mi is áll a savanyítás hátterében? Elsősorban fiatal állatokban - így malacoknál is - a gyomor sósav termelése elégtelen, így a fehérjebontást lehetővé tevő pepszinogén: pepszin átalakulás a viszonylag magasabb pH miatt sokszor nem tud megvalósulni. Ráadásul a malactakarmányoknak amúgy is magas a nyersfehérje-tartalmuk, így ha a szervezetbe bevitt nagy mennyiségű fehérjét a malacok nem tudják megemészteni, az szinte azonnal hasmenéshez vezet, sőt emellett a fehérjebomlásból ammónia és toxikus aminok is képződhetnek.
Másrészt, az enterális megbetegedéseket okozó, pH-függő patogén baktériumok (E.coli, Salmonella, Clostridium, stb.) is visszaszoríthatók a savanyítók alkalmazásával, így az emésztőszervi rendellenességek jó része megelőzhetővé válik. Harmadrészt, sok takarmány-alapanyag - relatív lúgos kémhatása miatt (ilyen pl. a szója, halliszt, ásványi előkeverék), - nagyobb puffer kapacitással rendelkezik és gyorsan növeli a gyomor pH-t, amely a fent leírtak következtében számunkra nem kedvező, de kompenzálható savanyító adalék használatával.
A savanyítás definíciószerűen elméletileg azt a folyamatot jelöli, amikor is egy közeg pH-ja csökken. Ezt a pH csökkenést a gyakorlatban kétféleképpen tudjuk elérni: 1.) az itatórendszerbe juttatunk valamilyen szerves vagy szervetlen savat; illetve 2.) a takarmányba keverünk savanyító-készítményeket.
És milyen előnyöket várhatunk a savanyítóktól? Az ivóvíz savanyításakor a vízben található pH-érzékeny kórokozókat is gyérítjük, s emellett ez egy gyors, viszonylag olcsó savanyítási eljárás, azonban időszakosan előfordulhatnak kisebb-nagyobb technológiai problémák. A takarmányok savanyításakor az állatok pontosan a felvett takarmánnyal azonos arányban savanyítják le a gyomor természetes pH-ját, tehát adagolási problémák nem léphetnek fel, a szerves savak pedig nem csak a patogén baktériumokkal szemben hatékonyak, hanem részben a penészek (és mikotoxinjaik) ellen is védelmet jelenthetnek, ráadásul a sav-kiegészítésnek étvágynövelő hatása is van.
Napjainkban már több savanyító is forgalomban van; ezek egy része szilárd, azaz
takarmányba keverhető savanyító-termék, egy másik része pedig az ivóvíz savanyítására alkalmas folyékony készítmény, melyeknek használata részletes telepi szaktanácsadást követően javasolható.
És hogy a savanyítók költséghatékonyak-e? Nemzetközi és hazai tapasztalataink alapján a savanyítók alkalmazásával a hízósertések akár 8-10 nappal hamarabb elérik a vágósúlyt. Ha leegyszerűsítve úgy számolunk, hogy 8 nap alatt a hízó napi 3 kg keveréktakarmányt fogyaszt el, és annak átlagára 50 Ft/kg, akkor a 8 nappal rövidebb hízlalási időszak 1200 Ft megtakarítást jelent hízónként. A savanyítás átlagos befektetési értéke 1,5 Ft takarmány kg-onként, és ha a hízlalási időszak alatt nagyságrendileg 300 kg takarmányt savanyítunk, így annak költsége 450 Ft lesz egy hízóra vetítve. Ebből adódik, hogy a savanyítás megtérülési mutatója (ROI értéke) 750 Ft lesz egy hízó esetében amellett, hogy ekkor csak a takarmány-megtakarítással számoltunk, és a fajlagosan kisebb rezsi-, illetve állategészségügyi kezelések költségét még nem is vettük hozzá. Ezek értelmében a savanyítók alkalmazása mindenképpen egy megtérülő befektetés. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 2005. december 31.-ét követően nem lehet majd hozamfokozó antibiotikumokat használni. Viszont alternatív készítményeket, mint amilyenek a savanyítók, igen.
(*Az itt leközölt cikk a Holland-Magyar Sertésintegrációs Projekt harmadik szemináriuma - Pécs, 2004. március 2. - során hangzott el.)
Papócsi Péter, termékfejlesztési igazgató,
Dani István, sertéstakarmányozási termékmenedzser,
Honfi Attila, közép-kelet-európai régióvezető, Selko,
Trouw Nutrition Hungary Kft.
Forrás: Agrárágazat
