Magyarországon előforduló kígyófajták

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a pikkelyes hüllők rendjébe, a kígyók alrendjébe és a viperafélék családjába tartozó parlagi vipera (Vipera ursinii) egy alfaja. Kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka mérgeskígyó, a Kárpát-medence faunájának elismerten legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül) parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. Az Alföldön a homoki vipera névvel illették, azonban a hivatalos természettudomány ezt a megnevezést egy másik faj (Vipera ammodytes) megjelölésére alkalmazza.

Az alfaj alapszíne szürkés vagy sárgásbarna, hátán a keresztes viperáéra emlékeztető, egyedenként más és más rajzolatú, sötétbarna cikcakkmintázat fut végig, amit az oldalakon hasonló színű foltok kísérnek. A szürke hasoldalt piszkosfehér foltok tarkítják. Létezik egy ún. „babos” változata is, amelynek hátszalagja apró foltokra, „babokra” esik szét.  A rákosi vipera meglehetősen rövid kígyóféle: a legnagyobb mért hím 47,1, a leghosszabb nőstény 59,8 centiméteres volt. A méret mellett a nemeket a farok hossza és a farokpajzsok száma (a hímeknél 32–38, a nőstényeknél 22–30) alapján különböztethetjük meg.

A kígyó félénk, rejtőzködő életmódja és alacsony példányszáma miatt marása rendkívül ritka, ráadásul a rövid méregfogakból kifecskendezett, kevés, gyenge méreg hatása megközelítőleg egy méhcsípésének felel meg. Erős szervezetű emberekre ártalmatlan, de egyébként is legfeljebb gyenge rosszullétet, kiütést okozhat, így marása ellen szérumot sem készítenek. Halálos marásról nem tudunk, ám az esetleges allergén reakciók miatt a kígyómarással mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004-ben az Európai Unió LIFE-Nature keretének 50%-os támogatásával hosszútávú védőprogramot indított be, aminek részeként a Kiskunsági Nemzeti Parkban létrehoztak egy Rákosivipera-védelmi Központot a Rákosi Vipera Védelmi Tanács szakmai felügyelete alatt, az ELTE Genetika Tanszéke és a Fővárosi Állat- és Növénykert együttműködésével. A kunpeszéri központban az e célra befogott egyedeket szaporítják, hogy szükség szerint visszatelepíthessék őket. A központban 2010 szeptemberében már hétszáznál is több – tehát a vadon élő állomány egészét meghaladó számú – rákosi viperát neveltek.

A program sarkalatos pontja továbbá a gyeprekonstrukció, az érintett területek lakosságának és természetvédelmi őreinek tájékoztatása. 2009-től az érintett szervezetek LIFE+ támogatással folytatják a programot. Egyebek közt tanulmányozzák a rákosi vipera élőhelyeit és ajánlásokat fogalmaznak meg azok kezelésére. A rákosi vipera, Magyarország egyetlen endemikus gerincese 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 forint. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint veszélyeztetett, szerepel a Berni Egyezmény II. és a CITES I. függelékében is.

(Fotó: Wikimedia Commons/Pellinger Attila)