Magyarországon előforduló kígyófajták

A keresztes vipera (Vipera berus) egy eurázsiai kígyóféle, a rákosi vipera mellett ez Magyarország két mérges kígyófajának egyike. Nevét jellegzetes mintázatáról kapta. A népnyelv régen kurta farkú kígyónak nevezte. Keresztes viperával egész Európában és Ázsia nagy részén találkozhatunk a nedvesebb síkvidéki erdőségekben, egészen az északi szélesség 67°-.ig. Ausztriában, az Alpokban 2000 m magasságban is előfordul, az erdőhatár felett. E hatalmas területen három alfaj osztozik, melyeket egyes újabb publikációk önálló fajként írnak le: A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-90 centiméteres.

Pikkelyes bőrének színezete változatos, lehet szürkés, barnás, vöröses alapú, vagy éppen melanisztikus, egyszínű fekete is (Vipera berus varietas prester). Hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható, de ez egyes tájegységek populációjában hiányozhat is. A sáv az inkább szürke alapszínű hímek esetében sötétebb, feketésbarna, míg a barnásabb nőstényeknél inkább világos. A hasoldal szürkés, fekete foltokkal tarkított, míg a farokvég alulról minden esetben sárga vagy narancssárga színezetű, még a teljesen fekete példányok esetében is. Az ajakpajzsok gyakran fehér színűek, a fekete hímeken gyakran fekete ez is. Magyarországon először fedezte fel Bogdán Norbert.

A farok hirtelen vékonyodik, az ivarok szerint eltérő módon és formában. A hímeknél a kloákanyílás felett kétoldalt bemélyedés látható oldalról, mely segíti a nőstény rögzítését a párosodás során. A nőstények farka hirtelen vékonyodó. A nőstények feje lapos és háromszög alakú, míg a hímek feje nyújtottabb, inkább körte formájú. A hímek karcsúbbak és hosszabbak a zömök, vaskos testalkatú nőstényeknél, és több farokpajzsuk van (ezek száma a nőstényeknél 24-31, a hímeknél 32-46).

A kígyómarás ritkán halálos, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset. A vér alakos elemeit kicsapó méreg ettől függetlenül huzamosabb ideig tartó kellemetlenséget és részleges bénultságot okozhat, a felépülés legfeljebb egy évig tart. A keresztes vipera által megmart betegek általában a nyíregyházi Jósa András Kórház Sürgősségi Betegellátó és Toxikológiai Központjában kapják meg az ellenszérumot, és a szükséges kezelést.

A faj egyedszáma az alapvetően rejtett életvitele miatt kevéssé ismert. Természetes ellenségei közé a sünök és vaddisznók tartoznak, de a fiatal viperákat szinte minden fogyasztja (nagyobb madarak , vakond, ragadozó futrinkák stb.). Emberi részről elsősorban élőhelyeinek drasztikus megváltoztatása, átalakítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből is az észrevett állatot. Magyarországi állománya összefüggéstelen foltokból áll: a Zempléni-hegységben, és a Tisza felső folyásánál a faj törzsalakja (Vipera berus berus), illetve Zala és Somogy megyében (Baláta-tó) – a jelenkori kutatások ismeretében – két alfaja, a (V. b. berus) és a (V. b. bosniensis), valamint egy színváltozata, a fekete keresztes vipera (V. b. var. prester) fordul elő. A szigetszerűen előforduló populációk veszélyeztetettek, így – mint minden hazai kétéltű- és hüllőfaj – védett. Eszmei értéke 250 000 forint.

(Fotó: Wikimedia Commons/Benny Trapp)