Azt elértük már, hogy a kereskedelmi munka nem csupán arra korlátozódik, hogy kiajánlunk egy-egy terméket, amit aztán a partnerek olyan áron vesznek meg tőlünk, amit ők szabnak meg. El kell jutni a fejlett országok gyakorlatához. Ott a kereskedelem onnan indul, hogy felmérik a piacon, hogy mire van szükség, a termelés pedig ehhez igazodik. A termelői oldalról is megtervezett piac csökkenti a juhászok kiszolgáltatottságát, stabilabbá teszi az árakat, és biztonságot is ad. Van tehát előre lépés. Amiben viszont továbbra sem haladtunk előre, az a hazai vágások számának növekedése. De azért a két vágóhíd, ahol juhot vágnak, igen intenzíven működött az év folyamán.
Az elmúlt évben először kaptak támogatást a tenyészkost és tenyészbakot tartók. Mennyire segítette, illetve segíti ez a fejlődést?
Miután mesterséges termékenyítés nem létezik, így messze nem annyira hatékony, mint lehetne. De azt nem lehet mondani, hogy nincsen hozadéka, mert természetesen van. Annyit hoz is, mint amennyit beleteszünk, de ha a biotechnológia, a biotechnika, vagy legalább a mesterséges termékenyítés jobban elterjedne, akkor gyorsabb előrehaladást lehetne elérni.
Sajnos, a magyar köztenyésztés sokat nem fejlődött az elmúlt időszakban. A koncentráció nem hogy növekedett volna, inkább csökkent.
Ma már átlagosan 110 juh van egy tenyészetben, ezzel meg mit lehet kezdeni?
Arra alkalmatlan ez a létszám, hogy olyan jövedelmet lehessen vele megtermelni, amivel fejlődést lehet elérni. Rossz, hogy meg van merevedve a termelési struktúra, és ez nagyon gátolja a fejlődést. Pár évvel ezelőtt három egyetem a napi gazdálkodáshoz segítséget nyújtó képzést szervezett a juhászok számára. A nyolcvan órás oktatás az állattartás, a legelőgazdálkodás, a takarmányozás, a tartástechnológia korszerű ismereteit kínálta a résztvevőknek.
Mennyire éltek vele a juhászok, tart-e még ez a képzés?
Ez fizetős képzés volt. A nagyobb juhászdinasztiák el is küldték egy-egy tagjukat, de a kezdeti lelkesedés, mára kimerült. Kezdetben száz körüli létszámmal indítottuk a tanfolyamot, tavaly már csak néhány jelentkező volt. Nem hozta meg azt az áttörést, amit vártunk tőle. Pedig van tudáshiány. A juhász felkészültségének kéne a legnagyobbnak lennie, mert itt van a leginkább az állat és az ember egymásra utalva. Kell a felkészültség az intenzív tartástechnológiát működtető ágazatokban dolgozóknak is, hiszen óriási értékek vannak rájuk bízva, a juhtartónak azonban óriási szüksége van arra, hogy önállóan is meg tudjon állni a saját lábán. Ehhez pedig kell a tudás.
Forrás: EU-Info
