Csalamádék, másodvetésűek, szálasok, lédús- és silótakarmányok, trágyázás

TÖMEGTAKARMÁNYOK II.

Az őszi és a tavaszi vetésű zöld szálastakarmányokon kívül a legtöbb gazdaságnak szüksége van csalamádéra vagy lédús takarmányra is, hogy zökkenőmentes legyen a folyamatos

ellátása állatainak. Tehenészettel, növendékmarhákkal foglalkozó gazdaságban a silótakarmány is nélkülözhetetlen.

Termőhelytől, a talaj kultúrállapotától, sőt a vetést nevelő esőktől is függ, hogy hol, mely növényekből választja ki azokat a növényeket, melyek leggazdaságosabbak és legmegfelelőbbek az adott gazdaságban.

A tömegtakarmányok területi igényét és évenkénti vetésváltását egyéb szántóföldi növénnyel meghatározza az is, hogy van-e legelő, s ha van is, milyen, mekkora területen, és mennyi zöldtakarmányt kell vetni, megtermelni.

A talajelőkészítés néhány szempontja

A legtöbb nyári takarmánynövénynek zölden az optimális feltakarmányozhatósága többnyire 2-3 hét, de növényfajtól függően ennél lehet - pl. kukorica csalamádéból - több is. Ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően kell erre az időre a talajt előkészíteni és vetni, majd 2-3 hét múlva újból vetni ugyanazt a növényt vagy másikat, hogy biztosítva legyen a folyamatos zöldtakarmány ellátás.

Ehhez kell igazítani a talaj előkészítését, ami alapművelésből és magágy készítésből áll.

A vegetáció első felében, vagyis tavasztól az aratás befejezéséig az őszi szántás és a tavaszi simítózás jelenti az alapművelést, nedvességmegőrzést. Az aratás után sorra kerülő vetések pedig a másodvetések, melyek alá külön szempontok alapján készítjük elő a talajt.

A korai márciusi, vagy az áprilisi vetéshez a magágyat a tavaszi árpa, zab vagy napraforgó, kukorica stb. alá a szokásos módon készítsük elő. A májusi vagy a júniusi vetésig a gyommentesen tartás legyen a cél, sekély műveléssel, a talajfelszín azonnali zárásával.

Az aratás utáni másodvetésű zöldtakarmányok sikeres termesztéséhez a termőhelynek is meg kell felelnie, kivéve, ha öntözésre van lehetőség. A termőhellyel szemben támasztott feltételek a következők:

a., A talaj tegye lehetővé a magágykészítést a másodvetésnek. Hazánk időjárási viszonyai között gyakori, hogy a júliusi szárazság a gabona betakarítása után a jó magágykészítést megnehezíti, vagy gyakran akadályozza is, főleg a kötöttebb réti és szikes talajokon. Ezért a hagyományos magágykészítés helyett kötött talajon csak a minimális, a vetés sorait nyitó talajelőkészítést lehet választani, és csak ott, ahol jó a talaj kultúrállapota, és amely növények kevésbé igényesek a magágy iránt. Esőre várni a július elején vetendő másodnövények talajelőkészítésével kockázatos. Nem véletlen az, hogy régebben gabona után másodnövényeket elsősorban laza talajon és könnyű mezőségi talajokba vetették.

b., A talaj termékenysége és kultúrállapota.Termesztésükhöz a várható termésnek megfelelő adagú tápanyagot érdemes adni. másodnövény termesztésével a talaj tápanyag-szolgáltató képessége a legtöbb takarmánynövény után még javul is. A másodvetésű növény a gyökereivel javítja a talaj fizikai állapotát, a beárnyékolás pedig talajbiológiai szempontból előnyös.

Nyáron a magágy készítése után is azonnal vessünk, mert ilyenkor a talaj gyorsabban szárad. Kivétel ez alól az olajretek és a mustár, melyeket augusztus első felében kell csak vetni, mert napszak érzékenységük miatt csak így hoznak nagy vegetatív tömeget.

A tömegtakarmányok trágyázása

A korszerű trágyázás környezetet nem károsító és a termőréteg biológiai és agrokémiai állapotát is fenntartó módszere az alábbiakból tevődik ki:

- Ismerni kell szántóföldünk talajának felvehető tápanyag készletét és termőképességét.

- Évente 5 fő tápanyag közül adjunk legalább annyit a nitrogénből (N), foszforból (P2O5) és káliumból (K2O), mint amennyit a növény azon a táblán a várható betakarított terméssel fel is vesz (1.sz. táblázat).

- A talaj mésztartalmának fenntartásához 4-5 évenként gondoskodjunk mésztrágyázásról, mert a zöldtakarmányokban a mészhiány az állatok anyagcserezavarát idézheti elő.

- Magnézium hiányos takarmány főleg savanyú, laza talajokon fordul elő, amit magnéziumtartalmú kálisó használatával pótoljunk.

A zöld tömegtakarmányok minél nagyobb termése érdekében hajlunk arra, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben növeljük meg a nitrogén adagját. A nitrogén műtrágyából 15-25%-nál többet kiadni kockázatos, mert gyakori a nitrát felhalmozódás a növényekben, ami nemcsak káros, hanem kockázatos is lehet.

A terméshez szükséges műtrágyák adagja a szántó termőhelyi besorolásának és tápanyag-ellátottságának ismeretében szakszerűbben megállapítható, mint a fentiekben leírtak. Gazdálkodást új területen kezdőnek érdemes szaktanácsadóhoz fordulni. A tápanyagok arányának és mennyiségének ismeretében gazdaságosabb, környezet- és talajkímélőbb lesz trágyázásunk.

Istállótrágyázott növény után a takarmánynövény alá kevesebb műtrágyára van szükség. Ezzel nemcsak javítjuk talajunk termőképességét, de ezután vetett növényünk termésbiztonsága is javul.

Csalamádék és másodvetésű szálasok

A kukorica, a cukorcirok és a napraforgó dupla, vagy háromszoros gabona sortávolságra való vetését csalamádénak nevezzük. Lehetőség szerint válasszunk jobb vízháztartású talajokat. Szélsőségesebbre fordult időjárásunk miatt érdemes a csalamádék vetésterületét 10-20%-kal növelni. A felesleg kisebb baj, mint a takarmányhiány (2.sz. táblázat).

A másodvetésű szálasoknál vegyük figyelembe a talajelőkészítésnél leírtakat. A másodvetésű szálasokkal számolhatunk úgy is, hogy a talajvédelmet is szolgálják, besegítenek a zöld- és silótakarmány-ellátásban, vagy legeltethetők juhokkal is, mint az olajretek, vagy a fehérmustár. (3.sz. táblázat)

Lédús takarmánynövények

A takarmányrépák a tarlórépával és takarmány-sárgarépával együtt, valamint a takarmánytökkel és takarmánykáposztákkal csak kevés helyen kapnak szerepet a nagy állatlétszámú tehenészetek vagy sertéstelepek takarmányozásában.

Jelentőségüket és előnyeiket tekintve bizonyos értelemben érthető a szerepük, mégis időszerű lenne a nagy gazdaságokban is termeszteni, és takarmányozásra újra bevezetni ezeket a növényeket. (4.sz. táblázat)

A kistermelőknél, de nagyobb családi gazdaságokban is egyre nagyobb mértékben látható takarmányrépa és takarmánytök. Dunántúlon a tarlórépa, lovakat tenyésztőknél a takarmány-sárgarépa. A takarmánykáposztának előnyeivel és hasznával pedig nem számolunk eléggé.

Siló takarmánynövények

A legtöbb gazdaság a kukoricát tekinti egymagában vetve silótakarmánynak. Az is gyakori, hogy szemes hibridet vetnek silózás céljára, pedig kiváló silóhibridek vannak forgalomban.

Másik oldala a termesztésnek, hogy társításukat az egyéb növényekkel (5.sz. táblázat) gyakran mellőzik, hivatkozva a drága vetőmagárra. A siló beltartalmi értékében viszont ez bőségesen megtérül.
 

1. táblázat. A zöldtakarmányok 1 t tömegével felvett tápanyagok

Növény	N	P2O5	K2O	CaO	MgO
Zabosbükköny zöld	2,5	1,2	3,5	1,1	0,6
Moharfélék zöld	3,1	1,3	3,4	1,5	0,4
Réparepce	2,5	1,5	3,9	2,0	0,7
Facélia	2,3	1,5	3,2	1,0	0,4
szudánifű	2,6	1,2	3,5	1,0	0,5
Takarmányrepce	2,8	1,3	3,4	1,1	0,6
Olajretek zöld	2,9	1,6	3,2	2,8	0,6
Fehérmustár zöld	2,6	1,9	3,7	2,5	0,5
Kukoricacsalamádé	2,9	1,2	3,0	1,3	0,2
Napraforgó csalamádé	2,8	1,3	3,1	1,3	0,3
Takarmányrépa	3,7	1,7	5,5	4,2	1,2
Murokrépa	4,0	1,5	5,0	3,6	1,0
Tarlórépa	3,2	1,5	3,9	3,0	0,6
Takarmánytök	3,6	1,8	4,9	4,0	1,2
Takarmánykáposzta	3,8	1,5	4,8	3,8	0,9
Silókukorica	3,5	1,5	4,0	2,0	0,7
Silócirok	3,1	1,4	3,2	1,5	0,5

2. táblázat. Csalamádék

Növény	Vetésidő	csíra db/m2	betakarítás	Termés t/ha
Kukorica	IV.15-VII.15.	- 30-40	címerhányás után	18-25
Cukorcirok	V.1-VII.15.	- 40-50	100-120 cm-es zöldbugós	10-20
Napraforgó	IV.25-VII.20.	- 35-45	tányérkezdemény	10-18
Borsós-kukorica	IV.15-VII.15.	borsó 60 kuk. 30	címerhányás kezdetén	24-38
Lóbabos-kukorica	IV.10-VI.15.	lóbab 30 kuk. 20	címerhányás kezdetén	18-35
Szudáni füves-kukorica	IV.25-VII.5.	szud. 100 kuk. 25	címerhányás kezdetén	15-40
Borsós-napraforgó másodvetésű	III.25-VII.10.	borsó 60 n.for. 35	tányérkezdemény	24-35 15-22
Napraforgós-c.cirok	V.1-VI.10.	n.for. 20 cirok 30	tányérkezdemény	15-25

3. táblázat.

Másodvetésű szálastakarmányok

Növény sortáv.	Vetésidő	csíra/ha	Zöld t/ha	betakarítás
Takarmányrepce	VI.1-VIII.10.	2.200.000	10-25	VIII.1-től
szudánifű	VI.5-VII.10.	1.500.000	15-30	VIII.10-től
Borsós tak. repce	VII.20-VIII.10.	bo. 500.000 re. 2.000.000	17-22	X.1-től
Facélia	V.1-VII.30.	5.000.000	20-40	VII.1 5-től
Perzsahere	VII.10-20.	8.000.000	5-16	X.1-től
Keszthelyi kev. rozs káposztarepce	VIII.1-10.	ro. 2.000.000 re. 4.000.000	12-18	X.15-től nyári vetésű
Olajretek	VIII.1-15.	2.000.000	10-40	X.1-től
Fehérmustár	VIII.1-15.	2.000.000	10-35	X.1-től

4. táblázat. Lédús takarmányok

Növény	Vetésidő	Tőszám/ha	Sortáv. cm	Betakarítás	Termés t/ha
Takarmány répa	IV.10-30.	70.000	45	október levél áttetsző	40-80
Murokrépa Takarmány sárgarépa	IV.10-VII.10.	250.000- 400.000	30-36	augusztus-október	5-80
Tak.tök	IV.25-V.10.	17.000	120-140	héj kemény szept.-okt.	20-80
Tak.káposzta	IV.15-VII.15.	35.000	70	októbertől -13 oC-ig	20-100
Tarlórépa	VII.1-20.	150.000	30-36	szeptember- október	20-40

5. táblázat. Silótakarmányok

Növény	Vetésidő	Csíra db/m2	Sortáv. cm	Betakarítás	Termés t/ha
Kukorica	IV.15-V.15.	- 5,5-10	70	viaszéretten	18-50
Cukorcirok	V.1-15.	- 20-30	50-60	tejesérésben	15-40
Kukorica + c.cirok	V.1-15.	kuk. 55-80 c.cir.55-80	2-2 sor 70-70	viaszérésben	20-45
Szójás-kukorica	IV.20-V.10.	szója 25 kuk. 5,5-8	70	viaszérés kezdetén	30-40
Szójás-c.cirok	V.1-10.	szója 25 c.cir. 30	5-60	tejesérésben	15-40

(Források: Antal J.: A tömegtakarmányok termesztésének helyzete in MTA II. Növénytermesztési Tudományos Napok. 2002. 291-298 o. Budapest ISBN 963 472 642 9;

Agrofórum 2001 12:11:21-23; Növénytermesztők zsebkönyve III. kiadás Mezőgazda Kiadó Budapest)