A gyakran krumplibogarakként is emlegetett burgonyabogarak (Leptinotarsa decemlineata) az amerikai Colorado államban őshonosak, de az egész világot behálózó kereskedelmi folyosóknak köszönhetően már Európába és már földrészekre is eljutottak. Ezek az élőlények a burgonyafélék legádázabb ellenségei.
A krumplibogarak szinte észrevétlenül lephetik el az ember kertjét, nem kímélve a padlizsánokat és a paradicsomokat sem, amelyek egy ideje (a burgonyák mellett) szintén étlapjuk részét képezik. Ezeket az apró kártevőket senkinek nem kell bemutatni – jellegzetes csíkos kitinpáncéljuk miatt nehéz összetéveszteni őket más bogarakkal.
A krumplibogarak kártétele képeken:
6
Az generációk során a burgonyabogarak számos hagyományos rovarirtóval szemben váltak ellenállóbbá, így a szakembereknek új, hatékonyabb módszereket kellett keresniük a bogárproblémák elhárítására. Többféle fizikai, kertészeti és biológiai védekezési módszer is alkalmazható ellenük, a legjobb eredmények érdekében pedig érdemes ezek kombinációját alkalmazni. Lássunk néhányat ezek közül!
Növényrotáció
Tavasszal a hibernációjukból felébredt burgonyabogarak előbújnak a talajból és ideális hely után kezdenek kutatni, ahol táplálkozhatnak és lerakhatják petéiket. A peték aprók és sárga színűek, és általában a levelek aljára kerülnek, csoportokban. A petékből kikelő lárvák leginkább egy testes, szinte gömbölyűm barna hernyóhoz hasonlítanak.
Ahogy fejlődnek, testük egyre rózsaszínűbbé válik, és mindkét oldalukon megjelenik két-két sor fekete folt. Kikelésük után 20-24 nappal a lárvák a talajba bújva bebábozódnak (általában azon növény mellett, amelyből táplálkoztak) és 1-2 héten belül teljesen kifejlett, felnőtt krumplibogarakként bújnak elő újra. A körforgás innentől kezdve újraindul, azonban a második generáció kifejlett, felnőtt példányai a következő tavaszig maradnak a talajban.
A kifejlett krumplibogarak nem túl ügyes repülők, és nehezen tesznek meg nagyobb távolságokat. Éppen ezért az egyik legrégebb óta alkalmazott módszer a megfékezésükre a burgonyafélék máshová ültetése az előző szezonhoz képest, lehetőleg legalább 60 méter távolságra. Ez a kisebb kertekben gondot jelenthet, de még ilyen helyzetekben is ajánlott ide-oda mozgatni a különböző növénycsaládok ültetési helyét, mert ezzel kikerülhetők az egyéb kártevők és a talajban leledző kórokozók is, amelyek bizonyos növénycsaládokra jelentenek csak veszélyt.
A következő oldalon folytatom!
