Szántóföldi és kertészeti növényvédelem, mechanikai és agrotechnikai védekezés, gondoskodás a hasznos madarakról

Kiszállító és termelő kereső
hirdetes

Téli növényvédelem a szántóföldi és kertészeti termesztésben

Racskó József, Debreceni Egyetem ATC SZAFI
Téli időszakban a szántóföldi (áttelelő) növényeket nem csak az alacsony hőmérséklet károsíthatja, hanem ennek közvetett hatásaként egyéb negatív jelenségek is felléphetnek. Amíg ugyanis a fagyhatás az alacsony hőmérséklet közvetlen károsítása, addig pl. a talaj alacsony hőmérsékletéből adódó téli szárazság vagy a talaj megfagyásából eredő felfagyás közvetett károsítások.
Szántóföldi és kertészeti növényvédelem, mechanikai és agrotechnikai védekezés, gondoskodás a hasznos madarakról

Szántóföldi növényvédelem

Téli időszakban a szántóföldi (áttelelő) növényeket nem csak az alacsony
hőmérséklet károsíthatja, hanem ennek közvetett hatásaként egyéb negatív jelenségek is felléphetnek. Amíg ugyanis a fagyhatás az alacsony hőmérséklet közvetlen károsítása, addig pl. a talaj alacsony hőmérsékletéből adódó téli szárazság vagy a talaj megfagyásából eredő felfagyás közvetett károsítások.

Közvetlen hatások

Megfázás

: Elsősorban azokon a kultúrákon jelentkezik, többnyire sárgulásos tünetek formájában, amelyek nem vagy csak kevéssé fagytűrők. A megfázás akkor következik be, ha a külső környezeti hőmérséklet a növény hőmérsékleti minimuma közelében van. A tünetek kialakulását nagymértékben befolyásolja az, hogy a növények milyen körülmények között edződtek, készültek fel a télre. A csapadékos, hűvös, napfényszegény ősz, az egyoldalú nitrogénellátottság, a
kártevők, ill. a kórokozók által okozott kondícióhanyatlás egyaránt fokozottan késlelteti vagy csökkenti akár még az őszi gabonafélék télállóságát is. A fagy károsító hatása akkor a legnagyobb, ha hirtelen éri a növényt, hiszen ebben az esetben nincs elég idő arra, hogy a növényi szövetekben a fagyellenállóságot
növelő szénhidrátváltozások menjenek végbe. Védekezés gyanánt a helyes agrotechnika alkalmazása, a szakszerű és harmonikus tápanyagellátás és a megfelelő növényvédelem jelenthet megoldást.

Közvetett hatások

Felfagyás

: Ha a gabonatáblákon télen hiányzik a hótakaró, a talaj pedig kötött, vízzel telített, s a nappali felmelegedéseket kemény éjszakai fagyok követik, a talaj felső rétege nappal kiolvad, éjszaka ismét megfagy. Megfagyáskor a víz térfogata növekszik, kitágul, és fölemeli e talajszemcséket és velük együtt a növényeket. Ha a gyökerek a nyúlást nem képesek követni, elszakadnak. Ha nappal a víz felolvad, lefolyik és a talajszemcséket is lejjebb viszi. A növényt viszont a gyökerei nem engedik „visszaülepedni”, ezért ha a folyamat sokszor ismétlődik a növény több centiméterrel magasabbra kerülhet, s kifordul a talajból. A károsodott gyökérzet nem tud gyorsan regenerálódni, ezért a növények a legtöbb esetben elpusztulnak. Olyan területeken, ahol a felfagyás gyakori, a nagy talajnedvesség elvezetésével lehet ellene védekezni. Ha azonban a felfagyás már megtörtént, hengerezéssel kell megkísérelni a gyökér és a talaj közötti kontaktus helyreállítását. Régebben alkalmazott kényszerű módszer a fogasolás volt, ám ennek pozitív hatása kevésbé haladta meg hátrányait.

Kipállás:

Őszigabona-féléink, szálastakarmányaink télen a megkérgesedett hótakaró alatt a hiányos oxigénellátás következtében is károsodhatnak. A jégkéreg ugyanis gátolja az oxigén külső légtérből a jégpáncél alá jutását és ezáltal anaerob körülmények alakulhatnak ki. Tekintve, hogy a légzés fagyponthoz közel eső hőmérsékleten a hótakaró alatt is folyik, az anaerob légzés termékei károsítják a növényeket. A fulladás enyhe, felmelegedésekkel tarkított télen szokott bekövetkezni, amikor nappal a hótakaró felső része felolvad, éjszaka pedig megfagy. A keletkezett jégkérget fel kell törni, hogy a gázok szabad áramlását elősegítsük. Szintén régebbi keletű módszer volt a juhnyáj rájáratása a megkérgesedett, eljegesedett hótakaró felszínére.

Kiázás:

Ha tavasszal az olvadás hirtelen következik be vagy a talaj fagyott, s ezért a hólevet nem ereszti át, a víz - különösen alacsony fekvésű területeken - összegyűlhet, s az őszi vetések vagy évelő takarmánynövényeink napokig víz alá kerülhetnek. Ez szintén a növények pusztulását vonhatja maga után. Víz alatt a gyökerek, de néha a növények is anaerob körülmények közé kerülnek. Ebben az esetben a tartalék tápanyagok hamar felhasználódnak, másrészt a növényben káros anyagcseretermékek halmozódnak fel. A károsodásra jellemző, hogy többnyire a gyökereken jelentkezik, súlyosságát a pangó víz hőmérséklete nagymértékben befolyásolja. Minél magasabb a vízborítás hőmérséklete és minél hosszabb ideig történik az elárasztás, annál érzékenyebben érinti a kultúrnövényeket. A növények fejlődésük kezdeti szakaszában lényegesen rosszabb víztűrő-képességűek, mint később. A fejlettebb növények egy része már kiáll a vízből, s így jobban bírja a vízborítottságot. Őszi vetéseink igen érzékenyek a pangó vízre, ezért azokról minél előbb, a hirtelen felmelegedések beköszöntével pedig lehetőleg azonnal le kell vezetni a vizet.

Kertészeti növényvédelem

Mechanikai védekezés

A gyümölcsfák törzsén ill. vázágain számtalan károsító gomba és rovar pusztít, s telelésre is itt keres búvóhelyet. Ahhoz, hogy károsításukat ill. telelésüket
megzavarjuk és a kártevőket elpusztítsuk, a fagymentes téli napokon kézzel vagy más, erre alkalmas szerszámmal tisztítsuk meg a fák törzsét és vázágait. Drótkefével vagy kéregkaparóval távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, tisztítsuk simára a törzset. Így ezzel egyrészt megszüntetjük a rovarok búvó- és telelőhelyét, másrészt nagymértékben segíthetjük a kora tavaszi lemosó permetezés hatékonyságát. Ilyenkor a rágcsálékkal, ürülékkel szennyezett, sérült, mézgafolyásos kéregrészek eltávolításán kívül a telelő tojáscsomók, hernyók, bábok és bizonyos esetekben az imágók száma is jelentősen gyéríthető. Vannak ugyanis olyan rovarok, amelyek elsősorban a fák törzsének, vázágainak kéregrepedéseiben tudnak csak áttelelni.

hirdetes

Az ápolási és fatisztogatási munkákat nagyon gondosan végezzük, mert könnyen megsérthetjük vele a fa élő részeit is, amely viszont számos más betegség számára nyithat fertőzési kaput. Ezért a kéregkaparás inkább az idősebb gyümölcsfák esetében ajánlott és indokolt. A kéregkaparékot gondosan gyűjtsük össze és - lehetőség szerint - helyben azonnal égessük el, vagy jó mélyen forgassuk a talajba. 

Egész télen végezhető a lehullott, fertőzött lomb és a fán maradt gyümölcsmúmia (pl. Monilinia spp. fertőzésénél) összegyűjtése is, hiszen a fák levélbetegségeit okozó gombák nagy része éppen ezekben a fertőzött növényi maradványokban telel át. Ezek télen nagy mennyiségű spórát produkálnak, amelyek képezik tavasszal a primer inokulumforrást. Az összegyűjtött lombot égessük el vagy - a korhadás
elősegítésére - mélyen forgassuk a talajba. Másik módja a lehullott levelek korhadásának elősegítésére nitrogéntartalmú műtrágyákkal (pl. karbamiddal 5%-os töménységben) történő permetezéssel, mivel tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel hatékonyan gátolhatjuk a gomba-szaporítóképletek kialakulását.

Hasonlóan járjunk el a sátoraknás molyok, eszelények és aknázólegyek károsította fák esetében is: a lehullott fertőzött lombozatot gyűjtsük össze, majd semmisítsük meg. Ám bizonyos rovarok - pl. almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) - esetében, azok parazitoidjainak kímélése végett, az összegyűjtött lombot - ahol erre lehetőség van - olyan lyukméretű hálóval (tüllel) fedett tárolóedénybe helyezzük, amelyen a későbbiekben kikelő lepke nem, csak parazitoidja tud kirepülni. Néhány rovar esetében elegendő az összegyűjtött levélzet - enyhébb téli napokon történő - talajba forgatása is, pl. az almalevél-törpemoly (Nepticula malella) telelő bábjai már akkor is elpusztulnak, ha a lehullott leveleket legalább 10 cm mélyen a talajba forgatjuk.

A közép- és magas törzsű fáknál a felfelé gyalogló téli-araszolólepkék nőstényeit feltartóztathatjuk a törzsre helyezett „hernyóenyves-övvel”, amelyet még rajzásuk beindulása előtt rakunk fel, és rajta hagyunk - a hernyóenyv-réteget időnként felfrissítve - tél közepéig, a rajzás befejeződéséig. Ekkor az öveket le kell szedni és elégetni, mivel a beleragadt nőstények petéiket egymás testére (tetemére) is lerakhatják, s így az öv tavasszal fertőzési forrást képezne. Az eltávolított hernyóenyves övek széle alatt lerakott petéket is el kell pusztítani, melynek legegyszerűbb módja, ha drótkefével vagy kézzel szétnyomjuk őket. Ezzel a módszerrel az almamoly (Cydia pomonella), vagy az araszolólepkék (Geometridae) közül a nagy téliaraszoló (Erannis defoliara) és a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) populációs denzitása gyéríthető számottevően. Ezen kívül a - szintén a fák törzsére erősített - hernyófogó köteleket és hullámpapír öveket is eltávolíthatjuk. Leszedésükkel és elégetésükkel az ezeken telelő rovarok pl. az alma-bimbólikasztó ormányos (Anthonomus pomorum) imágóit pusztíthatjuk eredményesen.

A nyugalmi periódus esetlegesen szélsőséges klímája is igen jelentős negatív következményeket vonhat maga után. Gyakran előfordul, hogy a téli napsütés hatására a gyümölcsfák déli, délnyugati oldala erősen fölmelegszik, míg az ellenkező oldal pedig lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű marad. Ennek következtében - tulajdonképpen a hőmérséklet-különbség hatására - a törzs hosszirányban berepedezhet. Az így keletkező nyílásokon át hatolhatnak be a kéreg rákosodását
előidéző baktériumok és gombák. Preventív védekezési módként régebben igen gyakran alkalmazták a megtisztított fák törzsének bemeszelését. Ezzel - többek között a meszes kezelés napsugárzás-visszaverő tulajdonágából adódóan - számottevően csökkenteni lehet az ilyen jellegű, fagykárból eredő mechanikai károsodást. Ezért a módszer alkalmazása napjainkban is hatásos segítséget nyújthat.

Ne feledkezzünk meg azonban az ónos eső vesszőkre fagyott jégpáncéljának vagy a vékony ágakra nehezedő hótömegnek vessző- vagy cirokseprűvel történő eltávolításáról sem, hisz ezzel szintén súlyos károsodásokat előzhetünk meg.

hirdetes

Agrotechnikai védekezés

Az agrotechnikai védekezés egyik igen fontos technológiai eleme a gyümölcsösök téli metszése, amely termésszabályozó funkcióján kívül - többnyire a rovarkártevők és kórokozó gombák ellen is - rendkívül hatásos védekezési eljárás. Ha a fertőzött ágrészek eltávolítása elmarad, akkor az azokban telelő rovarok tavasszal akadálytalanul kirajzanak, ill. bennük tömegesen képződnek a gomba szaporítóképletei, amelyek újabb fertőzés forrásai lehetnek. A metszés azonban nem minden gyümölcskultúránál végezhető a téli nyugalmi periódusban, főként az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) jöhetnek ilyenkor számításba. A metszés időpontját illetően elmondható, hogy az a lombhullástól rügyfakadásig a fagymentes napokon bármikor elvégezhető. Ennek során a fertőzött vesszővégeket, az elszáradt, elkorhadt és taplógombákkal berakódott, ill. a szúbogarak járataival átfurkált ágakat távolítsuk el. Szükség esetén - a szúbogarak ellen - a meggyengült fák megsemmisítésére is szükség lehet. Azonban a fertőzésmentes, egyéb okból kivágott fákat és ágakat ellenben a legközelebbi rajzásig hasznos a nőstények gyülekezési helyeként - ún. csalogatófaként - meghagyni, és csak ezt követően elégetni.

Ne felejtsük eltávolítani a gyökérsarjakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum) gyökérlakó, áttelelő alakját gyéríthetjük eredményesen. A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, őszibarack, szilva) esetében azonban csak igen indokolt esetben végezzünk vessző vagy ágeltávolítást a hideg téli hónapokban, mert a nyugalmi állapotban metszett fákon a sebek gyógyulása, a kallusz
képződése fiziológiai okok miatt gyakran elmarad, s ennek nyomán rendkívül erős fertőzés alakulhat ki. A szőlő esetében pedig mindenképpen kerüljük a téli koronaritkítást!

Arra pedig nagyon ügyeljünk, hogy a metszéskor keletkezett sebeket haladéktalanul kezeljük a rendelkezésre álló sebkezelő anyagok valamelyikével. Hiszen a nyílt sebfelület hosszabb-rövidebb ideig lehetővé teszi a különböző sebparazita gombák akadálytalan behatolását és megtelepedését. Sebkezelésre az olyan anyagok alkalmasak, amelyeknek fungicid hatásuk van, de nem fitotoxikusak, mindemellett mechanikailag is gátolják a sebparaziták behatolását, tehát a sebfelületen tartós, összefüggő bevonatot képeznek, nem repednek meg és jól ellenállnak az időjárás viszontagságainak. A metszés vagy mechanikai sérülés (pl. vadrágás) következtében keletkezett sebet kezelni egyszerű. A sebkezelő anyagot ecsettel kell felvinni a sebfelületre. A rákos sebeket - az erre legalkalmasabb eszközzel, az ún. kacorkéssel - a kezelés előtt feltétlenül ki kell tisztítani. A seb tisztításakor ügyelni kell arra, hogy néhány cm-rel a szemmel is látható elhalt szöveti részen túl vágjuk ki a kéregszövetet, mivel gyakran előfordul, hogy a kórokozó szemmel nem láthatóan ugyan, de az egészségesnek tűnő szövetekben is továbbterjedt már. A kitisztított sebet csak ezután vonjuk be a sebkezelő anyaggal.

Télen a gyümölcsösben a rágcsálók és a nagyvadak károsítására is számítanunk kell. A mezei pocok (Microtus arvalis), a kósza pocok (Arvicola terrestris) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) rágása ellen a gyümölcsfák törzsét műanyag törzsvédővel, náddal, szúrós gallyal vagy dróthálóval vegyük körül. Esetenként sokat segíthet az idősebb fák mellőli rendszeres hóeltakarítás is. Azonban ez a módszer nem mindig vezet eredményre, ekkor vegyszeres úton (rágcsálóirtó szerekkel) kell csökkentenünk a létszámukat. Fagymentes időben a gyümölcsfák törzsét pedig - szükség esetén - kenjük be vadriasztó készítményekkel.

Gondoskodás a hasznos madarakról

Ismert és nagy jelentőségű még a károsítókkal, rovarokkal táplálkozó madarak hasznos munkája. Erős mezei pocok fertőzéskor pl. megjelennek az egerészölyvek (Buteo buteo) vagy a baglyok (Strigidae), és nagy pusztítást okoznak a pocokállományban. A fertőzött területeken ezért T-alakú, kb. 2 m magas ülőfákat célszerű részükre felállítani. A cinkék (Parus spp.) fürgén kutatják át a gyümölcsfák minden részét, s rendkívüli ügyességgel szedik össze a hernyófészkekben telelő lárvákat, sőt még a molyfogó övekből is kiszedegetik a telelésre húzódott
kártevőket. Ezért havas télen gondoskodjunk e hasznos madarak etetéséről és védelméről, hiszen ez már a biológiai növényvédelem - sajnálatos módon jelenleg nem eléggé hangsúlyozott - területe.


Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
hirdetes


barnaszéna

hagyományos, ma már mind kevesebb helyen készített, erjesztett, tartósított takarmány. A... Tovább

ívás

halfajonként változó viselkedéssel járó szaporodási tevékenység, aminek eredménye az... Tovább

Tovább a lexikonra