Bárányt tartani otthon nem olyan nehéz feladat, viszont annál szórakoztatóbb. Persze felvet néhány kérdést, úgy, mint mekkora hely kell neki, mivel kell etetni, és tényleg nem kell többé füvet nyírnom? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat adni, hogy mindenki belevágjon a birka tartásba, akinek kedve van hozzá!
Van egy szuper történetem a birkatartásról, egészen közeli élmény, mivel nálunk esett meg a dolog. Apukámnak kerek születésnapja volt éppen, és édesanyámmal kitaláltuk, hogy szervezünk neki egy meglepetés bulit.
Az egész rém szórakoztatóra kerekedett, apu persze semmit nem tudott az egészről, és mire hazaért, ott várta az összes barát és családtag, meg egy plusz meglepetés: Tibi, a bárány. Tibiről tudni kell, hogy a barátaink hozták, egészen fiatal volt még, piros masnival és apró kis csengővel a nyakában lépte át a kapunkat, meg egy használati utasítással, hogy mikor kell megnyírni, levágni, és közösen pörköltet főzni belőle.
Persze nálunk aminek neve van, az nem kerül a kondérba sose, de Tibi nekünk is hatalmas meglepetés volt anyuval. De másfél hónapig nem kellett füvet nyírni legalább, ugyanis eddig lakott nálunk, utána pedig kerestünk neki egy jobb helyet, egy kedves, hagyományőrző tanyát, ahol még párt is kapott! De másfél hónap alatt sokat tanultunk a birkatartásról, amiket meg is osztok veled!
A bárány valóságos főnyeremény
Jámbor, béketűrő, elég igénytelen állat, és még az embert is elviseli a ház körül. Ráadásul a fűnyírás is meg van oldva, hiszen négylábú, önjáró fűnyíróra tehetünk szert a személyében. A hazai juhfajták ősét elődeink a gyapjáért, húsáért és tejéért tartották, és manapság is inkább haszonállatként tartják számon, bár egyre népszerűbb a hobbiállatként való tartása.
Ez a kérődző állat szinte csak a füvön is megél és természetes körülmények között is könnyen szaporodik: félévesen már ivarérett is, tenyészteni viszont csak akkor lehet, ha a végső tömegének 75%-át már elérte. Hosszú életű jószágok, életkora többnyire a 10 évet is meghaladja, de hallottam már 25 évet megélt bariról is!
Így neveld a bárányodat könnyedén!
Tartásához nincs szükség sok mindenre: csak szalma, széna, legelő és egy száraz istálló kell neki. Viszont fontos, hogy amikor csak lehet, engedjük ki a legelőre/kertünkbe, mivel a gyeplegelő a juhtartás alapja. Figyeljünk oda, hogy a legelőn ne legyen nagyon pillangós virágúak, mert attól könnyen felpuffadhatnak szegények, de répát is adhatunk nekik, mert ha hiszed, ha nem, imádják!
Ha szeretnénk otthonra egy barit, akkor mindenképp 3 hetesnél idősebbet vásároljunk, mert előtte kizárólag anyatejjel táplálkoznak! Ennek pótlására csak a kecsketej alkalmas, amiből napi 6-8 deciliter szükséges, több részre elosztva. A harmadik héttől akár már szénát, a negyediktől pedig már abrakot is kaphatnak viszont. Mivel szeret enni, figyeljünk nagyon arra, hogy mindig legyen otthon jó minőségű széna és báránytáp.
Négy hetesen már kivihetjük a legelőre – persze csak állandó felügyelet mellett – és ettől fogva a tiszta ivóvíz és a nyalósó is táplálékának elengedhetetlen része lesz a táplálékának. Tíz hetesen kezdhetjük el a leválasztását a tejről, majd fokozatos átállhatunk vele a legeltetésre.
Etetésüknél viszont meg kell találnunk az arany középutat, mert a kevés takarmány leromláshoz, a sok viszont bezabáláshoz, az pedig tejsavmérgezéshez vezethet.
Szépségszalon bárányországban
A juhokat évente egyszer meg kell nyírni. Ez a feladat általában a tavasz második felében válik esedékessé. Nem csak a gyapjú felhasználása miatt van erre szükség, hanem az egészségük megőrzéséhez is elengedhetetlen. A gondozás alapvető feladatai közé tartozik még a körömápolás is, ugyanis a túl hosszúra hagyott körmök lábvég megbetegedésekhez vezethetnek. Ugyanígy kell figyelnünk a tisztaságra is, mivel számos betegség gyengítheti le kedvencünket, például a sáros úttól és nedves alomtól is létre jöhetnek lábvég megbetegedések.
