Bárányt tartani otthon nem olyan nehéz feladat, viszont annál szórakoztatóbb. Persze felvet néhány kérdést, úgy, mint mekkora hely kell neki, mivel kell etetni, és tényleg nem kell többé füvet nyírnom? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat adni, hogy mindenki belevágjon a birka tartásba, akinek kedve van hozzá!
Van egy szuper történetem a birkatartásról, egészen közeli élmény, mivel nálunk esett meg a dolog. Apukámnak kerek születésnapja volt éppen, és édesanyámmal kitaláltuk, hogy szervezünk neki egy meglepetés bulit. Az egész rém szórakoztatóra kerekedett, apu persze semmit nem tudott az egészről, és mire hazaért, ott várta az összes barát és családtag, meg egy plusz meglepetés: Tibi, a bárány. Tibiről tudni kell, hogy a barátaink hozták, egészen fiatal volt még, piros masnival és apró kis csengővel a nyakában lépte át a kapunkat, meg egy használati utasítással, hogy mikor kell megnyírni, levágni, és közösen pörköltet főzni belőle. Persze nálunk aminek neve van, az nem kerül a kondérba sose, de Tibi nekünk is hatalmas meglepetés volt anyuval. De másfél hónapig nem kellett füvet nyírni legalább, ugyanis eddig lakott nálunk, utána pedig kerestünk neki egy jobb helyet, egy kedves, hagyományőrző tanyát, ahol még párt is kapott! De másfél hónap alatt sokat tanultunk a birkatartásról, amiket meg is osztok veled!
A bárány valóságos főnyeremény
Jámbor, béketűrő, elég igénytelen állat, és még az embert is elviseli a ház körül. Ráadásul a fűnyírás is meg van oldva, hiszen négylábú, önjáró fűnyíróra tehetünk szert a személyében. A hazai juhfajták ősét elődeink a gyapjáért, húsáért és tejéért tartották, és manapság is inkább haszonállatként tartják számon, bár egyre népszerűbb a hobbiállatként való tartása.
Lapozz a többi fontos tudnivalóért!
