Ősszel az egyik kedvenc dolgom volt gyermekként, amikor megéreztem nagymamám konyhájába érve a szilvás gombóc semmihez sem fogható illatát. Azóta is az egyik nagy kedvencem a szilvás gombóc. Mutatom is nagymamám féltve őrzött receptjét, és egy-két praktikát a hagyományos szilvás gombóc elkészítéséhez.
Nagymama szilvás gombócának titka
Ha szeretitek a szilvás gombócot, és nem éritek be a gyorsfagyasztott bolti verzióval –mert ugye miért is érnétek be, ha egyszer nagyon egyszerűen elkészíthetitek a világ legfinomabb szilvás gombócát is-, akkor nagymamám csodareceptjét ajánlom nektek elkészítésre. Az egyik nagy titka ennek az ételnek, hogy rá kell szánni az időt. Annak ellenére, hogy nem egy nehéz pörköltről, vagy valami gourmet fogásról van szó, egy jó szilvás gombóchoz is idő kell, na meg türelem. A hagyományos szilvás gombóc krumpliból készül! Ez nem vita kérdése. Fene sem tudja, hogy a háborús ínység miatt, vagy, mert eleve tudták, hogy ide magas keményítő tartam kell, de ez tény. Ráadásul nem újkrumpli, hanem, magas keményítő tartalmú régi krumpli az ideális. Ha a szilva érésére már nem maradt belőle, akkor az új krumpliból is lehet régit varázsolni egy egyszerű trükkel: egyszerűen csak be kell tenni 70 fokos sütőbe, jó 20 percre, szárítani, ezzel kevesebb lesz benne a víz, és helyre áll a megfelelő keményítő arány. Minél magasabb a krumpli keményítő tartalma annál kevesebb lisztet kell a tésztába gyúrni, ennek köszönhetően pedig puhább lesz a gombóc. A lisztspórolás miatt a tésztából a tojás is kihagyható, mivel a tojás még több lisztet igényelne. A sóval ellenben nem kell spórolni. És persze a lényeg: a szilva legyen jó minőségű, hibátlan, apró szemű.
