A szőlő gyomirtása, Mechanikai védekezés

Ennek megfelelően a homokos, alacsony humusztartalmú területek gyomviszonyaira a különböző egyéves és az évelő gyomok a jellemzők. Itt a kevesebb talajmunkával és a herbicidekkel kedvező feltételeket teremtettünk a szőlősorok évelő gyomnövényeinek. Ezek ellen már csak azért is szükséges védekezni, mert a közvetlen kártételen kívül közvetett úton (allelopatikus hatásuknak köszönhetően) is károsítják a szőlőt. Ilyen évelő gyomnövény a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens), valamint a selyemkóró (Asclepias syriaca). Bár az apró szulák (Convolvulus arvensis) ugyan nem termel allelokemikáliákat, azonban jelenlétével gyakran mégis súlyos gondokat okoz.

Szőlő és a talaj

 

A hegyvidéki, kötöttebb talajokon - noha az egyszikűek jelenléte itt is domináns lehet - főleg a G1-es szártarackos gyomok az uralkodóak. Különösen vonatkozik ez a rekonstrukciós telepítésekre, ahol az intenzív vegyszeres gyomirtás hatására az egyéves gyomnövények helyét az évelők foglalják el. Általánosan elterjedt képviselőik az Agropyron repens, Convolvulus arvensis és a Lepidium draba. Helyenként a T4-es életformájú Echinocloa crus-galli őszi tömeges megjelenése okoz problémát.

Az évelő gyomnövényeken kívül a herbicidek tartós használata következtében a szőlősorokban a gyomirtó szereknek ellenálló (herbicidrezisztens) egynyári gyomnövények szaporodtak el. Ezek közül a triazin hatóanyaggal szemben a betyárkóró (Conyza canadensis), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) rezisztenciája jelentős. A sikeres védekezéshez ezért az atrazin és egyéb triazin-típusú gyomirtó szerek helyett más hatásmechanizmusú herbicideket kell alkalmazni e növények irtására. Fontos a készítmények rotációja, mert a több éven át azonos hatásmechanizmusú szerek alkalmazása jelenti a rezisztencia kialakulásának egyik legnagyobb rizikófaktorát.
Agrotechnikai védekezés

Gyomszabályozás

A szőlő egyik leggazdaságosabb gyomszabályozási eljárása a takarónövények alkalmazása, melynek legtermészetesebb formája a füvesítés. Alapvető célja a gyomok elleni védekezésben az, hogy a gyompopulációt szabályozható takarónövényekkel helyettesítsük. A füves sorközök létrehozhatók fűmag-vetéssel vagy az eredeti gyepvegetáció gondos ápolásával. Itt említhető lehetőség még, amikor az ültetvény létesítése előtti év(ek)ben füvesítjük a területet, a telepítés előtt pedig a leendő sorokban glifozáttal megszüntetjük a gyepesítést, minimális talajmozgatással elültetjük a kultúrnövényt.

További takarónövényes gyomszabályozási mód az őszi egyévesek, valamint az élő mulcs alkalmazása. Az őszi egyéves takarónövények használatának célja, hogy megfelelő növénytömeget állítsanak elő, s ezáltal kedvezőtlen környezetet teremtsenek a gyomok csírázásához és megtelepedéséhez. Nem elhanyagolható azonban a talaj hő- és vízgazdálkodásának szabályozása sem. Az élő mulcs használatának célja, hogy kiszorítsuk a gyomokat a takarónövény kompetíciója segítségével, és megvédjük a talajt az eróziós és deflációs károktól.

Mechanikai védekezés

Az ültetvények talajának gyommentesítése mechanikai úton is megoldható, melynek alapelve, hogy a gyomokat fiatal korban, virágzás előtt elpusztítsuk. A mechanikai gyomirtás történhet kézi kapálással, tárcsázással, de megoldható kombinátorozással is. A vegetációs időben - a csapadékviszonyoktól függően - 4-5 kapálásra van szükség. A hidraulikusan szabályozott sorközművelő gépekkel a tőkék károsítása nélkül is kedvező állapotba hozhatjuk a talajt. Ám csak akkor végezhetünk kifogástalan munkát, ha optimális időben alkalmazzuk őket. Rendszeres használatukkal művelt terület alakul ki, s az ilyen sorcsík lényegesen jobb feltételeket teremt a gyökérherbicidek számára, minimálisra csökkentheti vagy teljesen helyettesítheti is a felülkezeléseket.
Vegyszeres védekezés

A szőlő-ültetvény kora és a művelési mód alapvetően meghatározza a herbicidek alkalmazhatóságát valamint a kijuttatás idejét és dózisát. Az biztos, hogy a hagyományos (karós) művelésű rendszerben a gyomirtás nehéz és kockázatos feladat, ugyanis minden kezelésnél a növény és a vegyszer nagyon közel van egymáshoz. A szőlőben a művelési rendszertől függően csaknem az egész vegetációs periódusban történhet gyomirtás feltéve, ha a szőlőben ezzel nem teszünk kárt. Legcélravezetőbbek azonban az agrotechnikai és a mechanikai védekezési módok, valamint a herbicides kezelések hatékony kombinálása. Erre legjobb bizonyíték az, hogy Magyarországon kizárólag vegyszeres gyomirtással fenntartott szőlőültetvény nincs.

A preemergens kezeléseket mindig a metszés és a veszők eltávolítása után végezzük, hogy a gyomirtó szerrel egyenletesen borított területet ne bolygassuk fel. Telepítés után, de még a szőlő kihajtása előtt eredményesen alkalmazható a metolaklór hatóanyagú DUAL 960 EC. A szőlő kihajtása után már csak a speciális egyszikű irtók, mint pl. a FUSILADE S használhatók. A készítmény egyéves egyszikűeknél 3-5, míg az évelő egyszikűeknél 10-20 cm-es fejlettségnél 1,5-1,8 l/ha ill. 2,5-4,0 l/ha dózisban juttatható ki. A levélen át ható készítmények alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy azok a szőlő levelére ne juthassanak. Ebből következően a kijuttatás előtt ajánlatos elvégezni a tőketörzs és tőkenyak tisztítását (a hajtások eltávolítását), továbbá a lecsüngő hajtások csonkázását. A szerek kipermetezésére csak szélcsendes időben kerülhet sor.
Az egyszikű gyomok 3-6 leveles állapotában pedig a quizalofop-etil hatóanyag, a TARGA 10 EC alkalmazható. Szerkombináció esetén a kombinációban részt vevő szerek dózisa 10-20%-kal csökkenthető, azaz nincs szükség az engedélyezett maximális dózis használatára.

A második évben a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen a napropamid hatóanyagú DEVRINOL 45 F, a linuron hatóanyagú AFALON DISPERSION és az azafenidin hatóanyagú EVOLUS 80 F javasolható.
A harmadik évtől a már kialakított magas kordon esetében a glifozát (GLIALKA, GLYFOS, GLYPHOGAN 480 SL, ROUNDUP) és a glufozinát-ammónium (FINALE 14 SL) hatóanyag is engedélyezett, melynek számos készítménye terjedt el. Mint totális herbicid, a szulfozát hatóanyagú MEDALLON is kiválóan alkalmazható valamennyi magról kelő és évelő gyomnövény esetében. Ez a készítmény gyakorlatilag a viaszos levelű, szőrös gyomfajok kivételével minden egynyári gyomnövényt gyökerestől pusztít el. Az évelő gyomfajok közül jó hatásfokkal irtja a tarackbúza, a csillagpázsit, a nád, valamint a siska nádtippan föld feletti és föld alatti részeit. A magról kelő gyomfajok elleni védekezésnél a gyomok intenzív növekedésekor, míg az évelő fajoknál a gyomnövények kora tavaszi megújulásának kezdetén célszerű a készítményt kijuttatni, ügyelve arra, hogy ne kerüljön a kultúrnövény hajtásaira, leveleire.

A negyedik évnél idősebb ültetvényekben - természetesen az előbbiekben említett szereken kívül - már a hosszabb hatástartamú és széles hatásspektrumú herbicidek is felhasználhatók. Így pl. rügyfakadás előtt a gyommentes talajra kipermetezhető a klórbromuron (MALORAN 50 WP), ill. kiszórható a diklobenil hatóanyagú CASORON G granulátum. A granulátumot - 60-80 kg/ha dózisban - kora tavasszal szórjuk ki, amikor még legalább 30 mm csapadékot kap, hogy a talajba tudjon mosódni. Fakadó szőlőre semmi esetre sem szórjunk granulátumot!

Ilyen korú ültetvényekben engedélyezett az atrazin hatóanyagú AKTIKON 80 WP, ATRAZIN 500 FW, HUNGAZIN PK 50 WP vagy a MAIZINA 500 SC. Ezek a készítmények többnyire az egynyári gyomok ellen hatásosak, az évelő gyomokat nem irtják kellő mértékben. Az évelő kétszikű gyomok ellen az MCPA hatóanyagú MECAPHAR vagy MECOMORN 500 SL nyújt segítséget. Az ültetvények egyik legproblémásabb gyomfaja az apró szulák (Convolvulus arvensis), ellene egyedül az oxadiazon hatóanyag hatásos, melynek készítménye a RONSTAR 6,0-8,0 l/ha dózisban kijuttatva. A kezelést a szulák 20-30 cm-es indanagysága mellett végezzük.

Minden magról kelő egyszikű és évelő gyomnövény ellen tavasszal, azok 15-25 cm-es fejlettségénél a terbutilazin+glifozát hatóanyagú FOLAR 525 SC-t juttassuk ki. Ha a permetezés időpontját körültekintően választjuk meg, egyetlen védekezés elegendő az egész vegetáció alatt. Ha az ültetvény nyár közepére kigyomosodik, a nyári kezelést MEDALLON-nal (csak 3 évnél idősebb ültetvényben!) végezzük. Amennyiben az ültetvényben triazin-rezisztens gyomfajok is előfordulnak, a FOLAR 525 SC 6,0 l/ha + DIURON 600 FW 4 l/ha kombináció javasolható. Arra ügyeljünk, hogy a kijuttatáskor a permetlé nem érheti a kultúrnövény zöld részeit, ezért fakadás után elengedhetetlen a kordonkar tisztítása.



 

Forrás: Agrárágazat