„Hazánk gyógynövény-nagyhatalom”, hangzott el visszatérő fordulatként az MNVH III. szakosztályi fórumán Halimbán, de nem használja ki lehetőségeit.
A rendezvényen azonban nem elégedtek meg ennek ismételgetésével, és konkrét lépéseket kezdeményeztek a termelés talpra állításáért.
Az 1950-es évektől gyógynövénytermékeivel hírnevet szerző Veszprém megyei településen több mint nyolcvanan gyűltek össze a „Népi gyógyítás – gyógynövény-ismereti örökségünk és az EU” című rendezvényre.
Népi gyógymódok helyzete hazánkban
A népi gyógymódok és gyógynövények története, alkalmazása, jogi szabályozása és a bennük rejlő lehetőségek álltak a középpontjában a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat III. szakosztályi fórumának 2012. május 18-i, halimbai rendezvényén
. Az 1950-es évektől gyógynövénytermékeivel hírnevet szerző Veszprém megyei településen több mint nyolcvanan gyűltek össze a „Népi gyógyítás – gyógynövény-ismereti örökségünk és az EU” című rendezvényre.
A fórum célja segíteni a közelmúltban elindult folyamatokat, valamint bemutatni, hogy a gyógynövényekkel kapcsolatos nemzeti, nagy múltú tudásunk érdemes lenne a szellemi kulturális örökség felterjesztésre.
A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa, Fülöp Sándor kezdeményezésére 2011. szeptember 17-én Pannonhalmi Nyilatkozatként megismert közös állásfoglalást rögzített több sarkalatos témában, így a gyógynövények gyűjtése, termesztése, feldolgozása és forgalmazásával kapcsolatban is, amelynek témajavaslatait Barta Eszter és az általa vezetett műhely résztvevői fogalmazták meg.
Ezt követte a 2012. április 27-én az alapvető jogok biztosának az AJB-167/2012. számú ügyben tett jelentése.
Fontos a gyógynövények ismerete
Nagyon fontos, hogy bemutassuk és helyére tegyük a gyógynövényekkel kapcsolatos tudásunkat ne csak a szakma, hanem a fogyasztók számára is – vezette fel a rendezvény első felében hallható előadásokat Mezőszentgyörgyi Dávid, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) főtitkára.
A délelőtt folyamán erre bőven volt lehetőség: az előadók számos szempontból körbejárták a témakört, széleskörű információkat nyújtva a hallgatóságnak
Gyógyfüveink „olyan kincsek, amelyek vannak is és nincsenek”
Babulka Péter kutató és fitoterapeuta a gyógynövény- és népi orvoslás történetéről és helyzetéről adott áttekintést.
Rámutatott, hogy a világ lakosságának 70-80 százaléka, mintegy hatmilliárd ember még mindig a hagyományos gyógyászathoz fordul alapfokú egészségügyi ellátásáért. „Hihetetlen kincs van a kezünkben” – hívta fel a figyelmet a magyarok gazdag hagyományaira ezen a téren: már a Honfoglaláskor is felhasználták a különféle hagyományos orvosi módszereket, gyógyfüveket saját maguk és állataik ellátására, és később többek között kolostor- és főúri kertek, herbáriumok ápolták a hazai gyógynövénykultúrát.
Ennek fejlettségére jellemző, hogy például Kolozsváron hozták létre a világ első gyógynövény-kísérleti állomását 1904-ben, 1984-ben pedig Budakalászon az első kemotoxonómiai alapú kertet.
A Kárpát-medence ráadásul önálló biográfiai régió Európában, ami még különlegesebbé teszi a hazai fajokat, emelte ki László-Bencsik Ábel, a Gyógynövénykutató Intézet tudományos főmunkatársa. Ennek ellenére szerinte gyógyfüveink „olyan kincsek, amelyek vannak is és nincsenek”, mivel nem tudjuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket – holott gyűjtésük akár 16-18 ezer embernek adhatna munkát épp a munkanélküliséggel leginkább sújtott területeken, ráadásul felhasználásuk népegészségügyi, exportjuk pedig gazdasági hasznot is hajthatna.
Forrás: Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
