A 2007-től kezdődő gabonaár- robbanásban kecsegtető üzletet láttak, látnak a csalók is. Több tízmilliárd forint értékű bűncselekmények kapcsolódnak a búza, kukorica, rizs kereskedelméhez, közraktározásához. Nem véletlen, hogy már az aratás idejére GPS-alapú állandó megfigyelést terveznek a közraktárak és szigorítani akarják a kapcsolódó törvényt is.
Hogyan dolgozik a gabonamaffia?
A gabonával kapcsolatos bűneseteket két nagy csoportra oszthatjuk: elsőben a csalás a közraktározáshoz kapcsolódik, a második esetsorban pedig a termelőket verik át általában néhány hétre létrehozott cégek.
Kezdjük néhány olyan esettel, melyben a közraktározást használták ki a csalók. A napokban tartóztattak le egy közraktári vezetőt, mert feltételezések szerint segítette, hogy egy cég 180 millió forint értékben vegyen fel úgy hitelt, hogy fedezetként nem létező áruról szóló közraktárjegyeket tett le. Az eddigi legnagyobb értékre elkövetett esetben egy cég ügyvezetőjét egyenesen Spanyolországból kellett haza hozniuk a rendőröknek. Ott bujkált, miután kiderült, hogy nagyjából 4 milliárd forintnyi, már közraktárra vett több ezer tonnányi kukoricát a tulajdonosok engedélye nélkül adott el. A cég, a GP Trade Kft., az uniós intervenciós felvásárlás során megvett kukorica tárolását végezte Győr-Moson-Sopron megye több pontján 2007-ben, majd a kukorica helyét szalmabálákkal töltötte fel, s csak ezek tetejére terített vékony rétegben gabonát. A közraktározott terményt eladta, méghozzá a gabonaár-robbanásnak köszönhetően 50-60 ezer forintot kaphatott tonnájáért. A közraktári hitelt adó bankok pórul jártak, hiszen a hitelek mögött fedezettként álló gabona eltűnt. A bankok az eset miatt majd egy évig szinte leálltak a közraktár-hitelezéssel, s azóta jócskán csökkent az így folyósított kölcsönök mértéke. Ez csak egy eset a sokból. 2007 előtt évente néhány fordult elő.
A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Közraktári Felügyelet adatai szerint míg 2007-ben még 309 milliárd forint volt a közraktározott termények értéke, addig tavaly már csak 186 milliárd forint – tudta meg a Szabad Föld a szervezet vezetőjétől, Kasolyné Kriskó Máriától. Ez ráadásul a gazdasági válság idején történt, mikor az agrártermelők alig jutottak egyéb hitelhez.
A szakember szerint a közraktározással kapcsolatos bűnesetek döntő hányada az áru, termény eltűnésével kapcsolatos. Három fő típusát lehet megkülönböztetni. Az első az úgynevezett egymásra zárás: ugyanarra a terményre több közraktározási céggel kötnek szerződést és vesznek fel hitelt. A második, manapság igen „elharapózott” fogás a termény áttárolása. Egyik helyről a másikra forgatják, szállítják át az árut, esetleg másik magtárba kerül a termény. Ennek persze vannak jogos esetei is – például minőségmegóvás a cél. Sok esetben azonban nem ugyanaz a termény, nem ugyanaz a minőség, mennyiség található már az új helyen. A harmadik, a példánkban is említett eset, mikor egyszerűen ellopják, engedély nélkül eladják a hitel fedezeteként szolgáló közraktározott terményt. Főként a gabonaár-robbanást követő áresésnél – az ár egy év alatt megfeleződött – harapózott ez el. Az áresés miatt a bankok pótfedezetet kértek a terményt letevő adóstól, aki viszont menteni a menthetőt a további áreséstől félve inkább engedély nélkül – a hitel visszafizetése előtt – még jobb áron értékesítette a terményt. Jó esetben ebből a szabálytalan üzletből származó pénzből kifizette a bankot. Az, aki devizában vette fel a közraktárhitelt még rosszabbul járt: a forint gyengüléséből még nagyobb kára keletkezett. Ez is a szabálytalan értékesítést erősítette.
– Mindezek miatt már régóta egyeztetünk a közraktározási szabályok szigorításáról. A végső megoldást a közraktározásról szóló törvény szigorítása lesz, de addig, míg a törvényi előkészítés megtörténik, illetve az új parlament feláll és napirendre tűzi a kérdést, olyan megoldásokat is be lehet vezetni, melyet a közraktárak maguk vállalnak fel. Az aratásig elkészül egy elektronikai, információs rendszer – számolt be a tervekről Kasolyné Kriskó Mária. Ennek lényege, hogy GPS alapú nyomonkövetést, ellenőrzést tesz majd lehetővé. Azaz a közraktára vett áruról GPS-technikát használva az ellenőr megadja a termény pontos koordinátáit, azt jelöli is. Egy közös, a hat magyar közraktározási cég által látható adatbázisban ezt rögzítik. Így egy terményről pillanatok alatt ki lehet deríteni, hogy azt már egyszer közraktározás alá vette-e egy cég, vagy nem. Ezzel elkerülhető az „egymásra zárás”, ahogy az is látszik, hogy engedély nélkül mozgatták-e meg a terményt, vagy sem. A közraktárak azt is tervezik, hogy a tárolókat bekamerázzák, mozgásérzékelőkkel látják el, az áruba rejtett érzékelőket alkalmaznak és arról 24 órás megfigyelés során rögzítik az adatokat. Ez a térkamerás rendszerhez hasonló védelmi rendszert jelent.
A bankok két évvel ezelőttig biztos üzletet láttak a közraktár-hitelezésben. 2007-ben 309, 2008-ban 252, tavaly csak 186 milliárd forintra értékelték azt a terménymennyiséget, mely alapján hitelt adtak. 2008 előtt akár a terményérték 95 százalékát is megfinanszírozták, manapság ez az arány 70, néha 80 százalék. A bankok kedvét az is rontotta a bűnesetek mellet, hogy sok termelő került a csőd szélére és nem volt képes kifizetni a hitelt. A rekord áron felértékelt és hitelezett, majd időközben szinte megfeleződött értékű terményt viszont a bank sem volt képes drágábban eladni. Vagyis óriásit buktak ezen az ügyön is.
A szakember szerint a közraktározással kapcsolatos bűnesetek döntő hányada az áru, termény eltűnésével kapcsolatos. Három fő típusát lehet megkülönböztetni. Az első az úgynevezett egymásra zárás: ugyanarra a terményre több közraktározási céggel kötnek szerződést és vesznek fel hitelt. A második, manapság igen „elharapózott” fogás a termény áttárolása. Egyik helyről a másikra forgatják, szállítják át az árut, esetleg másik magtárba kerül a termény. Ennek persze vannak jogos esetei is – például minőségmegóvás a cél. Sok esetben azonban nem ugyanaz a termény, nem ugyanaz a minőség, mennyiség található már az új helyen. A harmadik, a példánkban is említett eset, mikor egyszerűen ellopják, engedély nélkül eladják a hitel fedezeteként szolgáló közraktározott terményt. Főként a gabonaár-robbanást követő áresésnél – az ár egy év alatt megfeleződött – harapózott ez el. Az áresés miatt a bankok pótfedezetet kértek a terményt letevő adóstól, aki viszont menteni a menthetőt a további áreséstől félve inkább engedély nélkül – a hitel visszafizetése előtt – még jobb áron értékesítette a terményt. Jó esetben ebből a szabálytalan üzletből származó pénzből kifizette a bankot. Az, aki devizában vette fel a közraktárhitelt még rosszabbul járt: a forint gyengüléséből még nagyobb kára keletkezett. Ez is a szabálytalan értékesítést erősítette.
– Mindezek miatt már régóta egyeztetünk a közraktározási szabályok szigorításáról. A végső megoldást a közraktározásról szóló törvény szigorítása lesz, de addig, míg a törvényi előkészítés megtörténik, illetve az új parlament feláll és napirendre tűzi a kérdést, olyan megoldásokat is be lehet vezetni, melyet a közraktárak maguk vállalnak fel. Az aratásig elkészül egy elektronikai, információs rendszer – számolt be a tervekről Kasolyné Kriskó Mária. Ennek lényege, hogy GPS alapú nyomonkövetést, ellenőrzést tesz majd lehetővé. Azaz a közraktára vett áruról GPS-technikát használva az ellenőr megadja a termény pontos koordinátáit, azt jelöli is. Egy közös, a hat magyar közraktározási cég által látható adatbázisban ezt rögzítik. Így egy terményről pillanatok alatt ki lehet deríteni, hogy azt már egyszer közraktározás alá vette-e egy cég, vagy nem. Ezzel elkerülhető az „egymásra zárás”, ahogy az is látszik, hogy engedély nélkül mozgatták-e meg a terményt, vagy sem. A közraktárak azt is tervezik, hogy a tárolókat bekamerázzák, mozgásérzékelőkkel látják el, az áruba rejtett érzékelőket alkalmaznak és arról 24 órás megfigyelés során rögzítik az adatokat. Ez a térkamerás rendszerhez hasonló védelmi rendszert jelent.
A bankok két évvel ezelőttig biztos üzletet láttak a közraktár-hitelezésben. 2007-ben 309, 2008-ban 252, tavaly csak 186 milliárd forintra értékelték azt a terménymennyiséget, mely alapján hitelt adtak. 2008 előtt akár a terményérték 95 százalékát is megfinanszírozták, manapság ez az arány 70, néha 80 százalék. A bankok kedvét az is rontotta a bűnesetek mellet, hogy sok termelő került a csőd szélére és nem volt képes kifizetni a hitelt. A rekord áron felértékelt és hitelezett, majd időközben szinte megfeleződött értékű terményt viszont a bank sem volt képes drágábban eladni. Vagyis óriásit buktak ezen az ügyön is.
Forrás: Eu-info
