Gabonavető gépek, szerkezete, direkt-vető gépek, kombinált talajművelő-vető gép

Gabonavető gépek

Sipos Géza-Racskó József, Debreceni Egyetem ATC
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A jó minőségű és nagy terméseredmények egyik alapvető feltétele az időben történő, egyenletes vetés. Ennek a műveletnek a munkagépe a vetőgép. Feladata a vetőmag sérülésmentes talajba juttatása úgy, hogy azok egyenletes távolságban és mélységben helyezkedjenek el. Ezzel teremtjük meg ugyanis a megbízható csírázás és erőteljes növekedés feltételeit.
Gabonavető gépek, szerkezete, direkt-vető gépek, kombinált talajművelő-vető gép

A jó minőségű és nagy terméseredmények egyik alapvető feltétele az időben történő, egyenletes vetés. Ennek a műveletnek a munkagépe a vetőgép. Feladata a vetőmag sérülésmentes talajba juttatása úgy, hogy azok egyenletes távolságban és mélységben helyezkedjenek el. Ezzel teremtjük meg ugyanis a megbízható csírázás és erőteljes növekedés feltételeit.

A szántóföldi növénytermesztésben a vetés az egyik olyan munkaművelet, amelynek hibáit a termesztéstechnológia további beavatkozásai során kijavítani nem lehet, ezért ezt a technológiai műveletet már előretekintve, nagy gondossággal kell elvégezni.

A vetés akkor jó, ha a vetőmag:

- megfelelően előkészített magágyba,

- az agrotechnika megkövetelte időben,

- kellő mélységben kerül,

- az optimális nedvességű és hőmérsékletű talajba.

A vetésre kedvező idő viszonylag rövid. A megfigyelések egész sora bizonyítja, hogy mind a túl korai, mind a túl késői vetés jelentős terméscsökkenést eredményez. Ez a tény a nagy teljesítményű vetőgépek alkalmazását indokolja, mert csak velük oldható meg idejében a vetés.

A gabonavetőgépek általában kétféle vetésmódra, a szórva és a sorba vetésre alkalmasak. Szórva vetéskor a talaj felszínére juttatjuk a magvakat, és utólag keverjük a talajba. A sorba vetés normál (12-15 cm) és sűrű sorú (5-7 cm) változata teszi lehetővé, hogy a magvak aránylag pontosan, az előírt mélységben helyezkedjenek el, illetve, hogy kielégíthessük az egyéb agrotechnikai követelményeket.

Napjainkban a sorba vetés terjedt el, de az energiaköltségek növekedése és a kalászos gabona vetésekor a csapadékos őszi időszak miatt előálló időhiány a gazdálkodók nagy részét arra késztette, hogy több figyelmet fordítsanak a direktvetésre. A termelői és felhasználói igények láttán a hazai piacon is megjelentek azok a direktvető gépek, amelyek a felépítésükből adódóan eltérő körülmények között is eredményesen használhatók.

A jó vetőgépnek a következő igényeknek kell eleget tenniük:

1. Vetőszerkezete az adott magból szükséges, de fajtánként tág határok között változtatható mennyiség vetését tegye lehetővé.

2. Az egyes vetőszerkezetek adagolta magmennyiség között mutatkozó különbség nem haladhatja meg a valamennyi által kivetett teljes mennyiség középátlagának ± 15%-át.

3. A vetőszerkezetek egyenletes adagolását nem befolyásolhatja a gép kereszt- vagy hosszirányú dőlése. A miattuk bekövetkező eltérés ± 10%-nál nagyobb nem lehet.

4. A gép munkasebességének változására az adagolt mennyiségben ± 5%-nál nagyobb eltérés nem mutatkozhat.

5. A csoroszlya-vonószárak tegyék lehetővé a csoroszlyák függőleges mozgását, egyenletes mélységállítását. Biztosítsák a sortávolság állíthatóságát, de akadályozzák meg a csoroszlyák nagyobb oldalirányú kilengését.

6. A gép egyetlen szerkezeti egysége, eleme se törje, sértse a magot.

7. Szerkezeti kialakítása tegye lehetővé a magszekrény és a vetőszerkezet könnyű, illetve gyors ürítését.

8. A gép nagy területteljesítménnyel dolgozzék.

A gabonavető gépek szerkezeti elemei

Felépítésük igen változatos. Szerkezeti kialakításuk függ az erőgéphez kapcsolódás mikéntjétől, valamint a vetési módoktól. A különféle magvak sokszor eltérő vetőszerkezetet, illetve vetőelemeket igényelnek.

Napjainkban már megjelentek a piacon és a termelésben azok a korszerű gépkombinációk amelyek a vetés és talajelőkészítés különböző munkafolyamatait egy menetben végzik el.

A hagyományos vetőgépek függesztett vagy vontatott változatainak főbb szerkezeti részei a következők:

1. a magláda

2. a vetőszerkezet

3. a hajtószerkezet

4. a magvezető csövek

5. a csoroszlyák a kiemelőszerkezetükkel

6. a vonószerkezet

7. a járókerekek

8. a nyomjelzők

9. az egyéb szerkezeti egységek (pl. műtrágya-adagoló szerkezet)

A mechanikus vetőszerkezetű gépek

magládája a gép teljes szélességében végighúzódik a vetőszerkezet fölött. A központi adagolású, pneumatikus gépeken pedig központi elhelyezésű.

A teljes szélességű magládák osztott fedeleit olyan átfedéssel alakítják ki, hogy az esővíz ne folyhasson a magládába. A ládafedél szilárd, mivel sokszor rajta tárolják a zsákolt tartalékgabonát.

A vetőszerkezet a magládához épített vetőházban, merítőtérben helyezkedik el. Ez a megoldás igen előnyös, mert csak ebben a külön térben biztosítható a vetőelemek kedvező működtetéséhez szükséges állandó vetőmagszint. A merítőtérben dolgozó vetőszerkezetre ugyanis nem hat a magláda szintjének állandó változása.

A vetőház a magláda alján vagy oldalán levő nyíláshoz csatlakozik. Keresztmetszetét általában egy tolózár segítségével változtatjuk abból a célból, hogy a vetőszerkezet jól merüljön a vetőmagba. A vetőházban helyezkedik el a vetőszerkezet, amely a vetőtengelyből és a ráerősített vetőelemből áll.

Igen elterjedt a tolóhengeres vetőszerkezet. E vetőszerkezet esetében a magláda alatt húzódó központi tengelyre cellás adagoló hengereket fűznek, amelyeket a tengelyen keresztirányban egy központi állító mechanizmussal el lehet mozdítani. A tolóhenger elmozdításakor csökken a működő, aktív hengerhossz, mivel a magtartály alatti nyílás alá kisebb aktív hengerszakasz és nagyobb vetőalapanyagot nem szállító záróhenger-alkotó szakasz nyúlik be.

A bütykös hengeres vetőszerkezetnél az adagolást egy-egy bütykös műanyag henger végzi. A bütykös henger felülete a vetőmag méretéhez igazodóan különböző kivitelű és cserélhető. A magláda alatt húzódó központi hajtótengelyre felfűzött hengerek a fordulatszámtól függően több vagy kevesebb magot sodornak a levezető csőbe. A hengert alulról egy rugófeszítésű nyelv határolja, amely a magtörést küszöböli ki.

Hirdetés

A hajtószerkezet.
A vetőgép működő részeit a legtöbb gépen a járókerék hajtja. A vetőszerkezet fordulatszáma mindig arányos a járószerkezet fordulatszámával. A járókerékhajtás fogaskerék- vagy láncáttétellel, illetve e kettő kombinációjával valósítható meg. Gyakori a fogaskerékhajtás. A gépbe épített vetőszerkezet típustól függ, hogy a hajtást hány kapcsoló fogaskeréken vezetik át. A toló- és a bütyköshengeres vetőszerkezetek tengelyeinek forgásiránya megegyezik a járókerekéével. Felülvetéskor azonban a tolóhengeres vetőelemek forgásirányát ellenkezőre kell tudnunk változtatni. A hajtószerkezetbe olyan hajtáskapcsolót is építenek, amely a csoroszlyák kiemelésével egyidejűleg megszünteti a vetőtengely hajtását.

A bütyköshengeres vetőszerkezet vetőelemének fordulatszámát tág határok között kell változtatnunk. Ezért az ilyen vetőgépek

Norton-szekrényes sebességváltóval készülnek. Az ilyen típusú gépek járókerekének tengelyére lánckereket szereltek, amely a hajtást görgővel feszített lánccal továbbítja egy kettős lánckerékre, s onnan a Norton-szekrénybe behajtó lánckerékre. A Norton-szekrényből kijövő hajtás ez egymás között cserélhető fogaskerekeken át jut a vetőtengelyhez.

A Norton-szekrény a benne elhelyezett általában hármas és nyolcas csoportkerékkel 3*8=24 különböző fordulatszám előállítására alkalmas. A hajtótengelyen helyezkednek el a csoportkerekek oly módon, hogy a hármas csoportkerék a behajtó lánckerékkel együtt forog, de a tengelyen szabadon fut, a nyolcas kerékcsoportot pedig a tengelyre ékelték. Az előtengelyre helyezték a fogantyúval ellátott kapcsoló fogaskerekeket. A váltószerkezetben két váltókapcsoló kerék található. Az egyik a hármas csoportkerékről viszi a hajtást a kapcsoló kerék tengelyére. A másik e tengelyről továbbítja a hajtást a nyolcas csoportkerék tengelyére. Erről a kimenőtengelyről adódik át a lánckerék segítségével a forgás a vetőtengelyre.

A magvezető csövek feladata, hogy az adagolt magvakat, eltömődés és sérülés nélkül juttassák a csoroszlyákhoz. Fontos, hogy a vetőcső jól kövesse a csoroszlya mozgását. A vetőgépeken megtalálhatóak a spirálcsöves, esetleg merevített és műanyagból készített sima vagy gégecsöves változatok.

A csoroszlya feladata a vetőmag meghatározott mélységbe juttatása. A csoroszlya egy kis barázdát nyit a talaj felszínén, amely gondoskodik a mag befogadásáról. Legfontosabb művelőeleme a csúszócsoroszlya, amely a magvakat a magágyba helyezi. Többnyire a laposvasból készített vonószárhoz kapcsolódik. Ez a csoroszlyakapocs segítségével úgy kapcsolódik a kapocsgerendához, hogy egy csuklópont körül szabadon elfordulhasson.

A magárkot húzó csúszócsoroszlya mögött jár a csoroszlyapofa, amely egyrészt a tölcsért tartja, másrészt a mag lehelyezésekor a talaj visszahullását akadályozza meg.

Működésük közben a tompa orrú csoroszlyák egyes vagy kettős tölcséreikkel lefelé nyomják a felső rétegekben elhelyezkedő talajrészecskéket, és tömörítéssel készítik a magárkot. E csoroszlyákat csak a tökéletesen elmunkált talajon kis vetési mélységet igénylő magvak vetésére használják.

A hegyes orrú csoroszlyák rögösebb talajokra valók, behúzóképességük jó, tehát nagyobb mélységű maglehelyezésre használják.

A tárcsás csoroszlyák közül az egyenletesebb vetési mélységet biztosító kéttárcsás csoroszlyák a gyakoribbak. Lényegében két síklapú, egymással 8-10°-os szöget bezáró, élezett szélű tárcsából állnak, amelyek egy ponton összeérnek. Közéjük csatlakozik a vonószár és a magvezető cső.

A csoroszlyakiemelő szerkezetek feladata, hogy a vetés megindításának pillanatában a talajba süllyesztik, a fordulóban pedig kiemelik a csoroszlyákat. A kiemelés mechanikus automatával vagy hidraulikával valósítható meg.

A járókerekek a gépkeretet támasztják alá, és a vetőgép mozgatását teszik lehetővé. Ezek a kerekek fúvott gomiabroncsozásúak.

Nyomjelző.

A traktoros vetőgépek mindkét oldalán használatos nyomjelző egy-egy változtatható hosszúságú tartón elhelyezett tárcsalevél. Rúdjainak merevségét háromszög alakú kitámasztással biztosítják. Üzemen kívül a nyomjelző függőleges helyzetbe állítható és úgy rögzíthető. Üzem közben a talajra engedett nyomjelző-tárcsalevél jól látható nyomot húz, ami a sorok csatlakozásához elengedhetetlenül szükséges.

Gabona-direktvető gépek

Direktvetésnek nevezzük, amikor a talaj az előző növény betakarításától a vetésig megmunkálatlan, s ezen idő alatt a területen csak kémiai védekezést végeznek. Vetéskor speciális nyitócsoroszlyás direktvető géppel a csoroszlya által nyitott keskeny, sekély magárokba vagy talajrésbe helyezzük a magvakat, s amely művelet során a talaj felszínének csak mintegy 10-15%-os megbolygatásra kerül sor. A vetőmagvak talajba helyezése, kivetése után a nyitócsoroszlyák és a takarókerekek közé soronként nyomókerekek vannak beépítve, amelyek feladata a magvak kellő mértékben történő talajba nyomása, megteremtve ezzel a mag-talaj közötti jó kontaktust a gyors csírázás és kelés elősegítése érdekében.

A direktvetés alkalmazásának előnyei:

1. Az élőmunka-, energia-, idő-, és költségráfordítások jelentősen csökkenthetők.

Hirdetés

2. A minimális talajmozgatás következtében a felszínen maradt növény és szármaradványok megnövelik a talaj felső rétegének szervesanyag-tartalmát.

3. Talajvédelmi szempontból előnyös, mert a talajfelszínen a szármaradványok fedettséget biztosítanak, csökkentve a felszín párolgási veszteségét valamint az eróziót és a deflációt.

A direktvető gépek alapvető feladata különböző körülmények, talajállapotok mellett a gabona vetőmagvak talajművelés nélküli pontos kiadagolása és egyenletes mélységben azok talajba juttatása. A gépek kiválasztásánál, alkalmazásánál a bevetendő terület nagysága, a vetésre rendelkezésre álló idő, a meglévő erőgéppark és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően döntő fontosságú, hogy a vetőgép az adott területen funkcióképes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai és műszaki üzemzavarok nélkül tudjon üzemelni.

A gabona-direktvető gépeket félig-függesztett és vontatott kivitelben gyártják. A gyakorlatban a félig-függesztett változatok az elterjedtebbek, azonban a 6 m-es vagy ennél nagyobb munkaszélesség felett csak a vontatott változatok ismeretesek. Ezeken a gépeken elöl soronként vágó tárcsák vannak elhelyezve , amelyeknek a feladata az elővetemény növényi maradványainak, melléktermékeinek átvágása, a vetőcsoroszlyák megfelelő mélységben történő talajba hatolásának biztosítása. Valamennyi gépnél tárcsás csoroszlyákat használnak, és az egyes csoroszlyák rugós vagy hidraulikus terhelésűek. A gépek magadagoló rendszere mechanikus, és a magadagolás soronkénti vagy központi eloszlású lehet. A direktvető gép magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütykös hengeres vagy központi adagolóelemes megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs illetve a kialakítástól függően pneumatikus úton történik a soronkénti tárcsás csoroszlyákhoz. A vetőmagtartályok kialakítását és azok űrtartalmát elsősorban a gépek munkaszélessége és a magadagolás, eloszlás módja határozza meg. A kisebb munkaszélességű gépeknél a legtöbb gép gerendelyére épített és annak teljes szélességében végighúzódó, lemezből készült, alul szűkölő keresztmetszetű magtartályok találhatók meg. Ezeknél a magtartályoknál a toló- vagy bütykös hengeres adagolóelemek a tartályok alsó részén helyezkedik el, és a vetőmagok gravitációs úton először az adagolónyíláson keresztül az ejtőcsövekbe, onnan pedig a csoroszlyák által nyitott barázdákba hullnak. A nagyobb munkaszélességű, központi adagolású és pneumatikus magtovábbító vetőgépeknél a magtartályok központi kialakításúak, s elhelyezésük a gép gerendelyére merőleges vagy azzal párhuzamos lehet. Találkozhatunk olyan vetőgépekkel is, amelyeknek a központi magtartálya már egy külön kocsin helyezkedik el, amelyet az üzemeltető traktorhoz kapcsolva, a vetőgép elé beépítve, azzal együtt vontatnak. A különböző vetőgépek vetési mélysége mechanikus vagy mechanikus és hidraulikus, azaz kombinált módon állítható be. Az egyes gépeknél a vetőmag talajba nyomása, betakarítása, a vetősor tömörítése és a talajfelszín elmunkálása különböző szerkezeti egységekkel valósítható meg.

Az elővetemény tarlómaradványainak átvágásához olyan rugóval vagy hidraulikusan terhelhető vágótárcsák szükségesek, amelyek a vetősorokban lévő réteget átvágják, ugyanakkor a szárrétegen keresztülhatolást úgy oldják meg, hogy a nagy tömegű tarlómaradvány ne akadályozza a gép folyamatos munkáját, s üzem közben eltömődés ne fordulhasson elő. A gépen ezért elől vagy közvetlenül a vetőcsoroszlyák előtt, egy vagy két sorban helyezik el a vágótárcsákat, amelyek csipkés, csipkés-profilos, hullámos tárcsák lehetnek. A vágótárcsákat a vetősorokban minden esetben a keskeny talajrést megnyitó tárcsás csoroszlyák követik, amelyek egyes, iker- vagy hajlított kivitelben, kettő illetve három sorban vannak elrendezve. A hagyományos gabonavetéssel ellentétben, amikor a vetést megelőző különböző talajmunkák után puha magágyba kerül a vetőmag, direktvetés esetén kemény, tömörödött talajba kell a vetőmagot elhelyezni. A vetőbarázdába megfelelően kiadagolt vetőmag és a kemény talaj közötti kapcsolat a vetőcsoroszlyák mögött soronként elhelyezett magnyomó kerekekkel biztosítjuk. Ilyenkor a magárok felülről még nyitott, s a magvakat a körülötte lévő kemény földdel be kell takarnunk. Erre a célra a gépeken különböző kivitelű tömörítőkerekeket építenek be, amelyek a magvak környezetében tömör, míg a magvak felett puha, morzsalékos talajréteget alakítanak ki. Egyes gépeknél rugós fogú talajfelszín-elmunkálók is megtalálhatók.

Kombinált talajművelő-vető gép

Ezeknek a gépeknek a rendeltetése a különböző talajokon történő kombinált talaj-előkészítés és vetés, valamint a gépegységek megbontása után
történő önálló talajművelés, illetve vetés.

A gép részei a következőképpen csoportosíthatók:



1. Talajművelő részegység

- nyírócsapos, túlterhelés elleni biztosítással rendelkező kapaszárak

- osztott, cserélhető szárnyas kapatestek

2. Vető részegység

- pneumatikus magtovábbítású rendszer

- elektronikus magadagoló rendszer

- tárcsás vetőcsoroszlyák, rugós-ujjas magtakaró pálcák

- könnyen kezelhető leforgató rendszer magtálcával és kiegészítőelemekkel.

 

 

Forrás: Agrárágazat

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

Õk is éreznek!

Állatvédõ szervezet Szenvedõ, éhezõ, sérült, megkínzott, kidobott, elárvult kóbor... Tovább

talajkopírozó szerkezet (talajmásoló)

kaszálószerkezetek, függesztett és félig függesztett munkagépek, burgonyakiszedő gépek,... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés