A dékán és csapata mindent nagyon gyorsan előkészített, a focipálya teljesen újjászületett, ez pedig látványos volt. A pályáról eltávolították a jelző csíkokat, majd megérkeztek a billencses autók, és kezdetét vette a talajcsere, illetve a parcellázás. Azért meghagytak pár dolgot, azért, hogy mindenki őrizhesse a focipálya emlékét: a lelátó, a kapufák illetve az eredményjelző maradt a megszokott helyén.
A focipálya azonban ezen kívül teljesen eltűnt, jelenlegi helyén 1500 epertő, valamint paradicsom, paprika, spárga, hagyma, többféle zöldség és más növény található. Mint már említettem, Sorrel célja az (is) volt, hogy megmutassa a diákjainak, hogyan lehet kitörni a mélyszegénységből. Ennek részeként meg szerette volna mutatni, hogy egy jól működő közösség milyen segítő erőt jelent mindenki számára. Korábban egyetlen diák sem evett zöldségeket, ma viszont már teljesen más a helyzet.
A biológia órákon a tanítványokkal megtanították, hogy a gazdaság esélyt ad a továbblépésre, a gyakorlati laboratóriumi tapasztalatok pedig meggyőzték őket arról, hogy a két kezük által termelt növények sokkal egészségesebbek és még finomabbak is. Közben ráadásul épült a közösség is, mivel megtapasztalhatták, hogy egymásra vannak utalva – ha valaki nem végzi el a feladatát, azzal nemcsak magának, hanem társainak, a közösségnek is kárt okoz. A közös munka, az egymás segítése tehát alapvető feltétele a későbbi sikeres életnek.
A diákok minden munkát saját maguk végeznek a főiskola egész területén, ide tartozik a takarítás, az üzemeltetés, a biztonsági őrzés, és a konyhai műveletek is. A félévi tandíjért összesen 150 órát kell dolgozni, aki pedig nem tartja be a szabályokat, büntetést fizet. Látható, hogy az iskolai farm úgy működik, mint egy igazi gazdaság, a diákok termelnek meg mindent, a termések pedig alapanyagként szolgának a főiskola konyháján, illetve a Dallas közeli éttermekben. A bevétel tíz százalékát felajánlják a környékben élő rászoruló családoknak – így lett a Paul Quinn az Egyesült Államok első városi munkáltató főiskolája.
Sorrel elmondta, hogy a kezdetekkor sokan kételkedtek, egyenesen őrültnek nevezték. Most viszont mindenki büszke rá, ahogyan ő is arra, hogy végül sikerült véghezvinni a tervet. Ma már rengeteg kiváló üzleti kapcsolattal rendelkeznek, és egyre több a bevétel, nem utolsósorban nő a főiskola tanulóinak száma (2009-ben alig 200 volt, ma már az 500-at is meghaladta ez a szám). Sorrel bízik abban, hogy ez még mindig csak egy kis lépés, célja az, hogy megváltoztassa ezzel a gazdasággal az egész világ szemléletét. Bízunk benne, hogy sikerülni fog, hatalmas gratuláció jár neki az eddig elért sikerekért is!
