Gyökérzónás szennyvíztisztítás lehetősége már Magyarországon is

Korszerű és „buksza kímélő” eljárás a gazdáknak Hódmezővásárhelyről

Egy akadémiai felmérés megállapítása szerint a jó minőségű talajvízből kapillárisan a talajvízszint feletti talajrétegekbe jutó víz mennyisége Magyarország teljes öntözési kapacitásának két-háromszorosa. Nem mindegy tehát, hogy ez a hatalmas potenciális talajnedvesség-tározótér hogyan töltődik fel, hogyan telítődik és hogyan hasznosul.

Az édesvizekbe többféle forrásból is juthatnak szennyező anyagok az emberi tevékenység nyomán: közvetve vagy közvetlenül, baleset, tudatos szennyezés, túlfolyás, szivárgás miatt. A szennyeződés legfőbb lehetséges forrása a mezőgazdaság, amely például Magyarország összterületének 73%-át foglalja el. A földeken szétterített kezeletlen szerves trágyából a veszélyes anyagok épp úgy megtalálják az utat az édesvizekig, mint az a sok millió tonna foszfor-, nitrogén-, és kálium vegyület, amely a műtrágyákkal kerül a szántókra, konyhakertekbe szerte a világon.

A szerves vegyületek egy része évekig nem tisztul ki a környezetből, sőt beépül a táplálékláncba, és ökológiai bajokhoz vezet. Növekedőben van egy másik veszély is: többfelé fenyegetik az édesvízi élőhelyeket azok a gyógyszerek, amelyeket a halgazdaságokban használnak a betegségek féken tartására. Részben az erdőgazdálkodás és a vizenyős területek lecsapolása felelős azért, hogy viszonylag nagy mennyiségű vas, alumínium és kadmium rontja az édesvizek minőségét. Minél idősebb egy erdő, annál savanyúbb a talaja, így heves esőzések idején megnő a közeli patakokban, folyókban oldott savak mennyisége és ez az élőlények tömeges pusztulásához vezethet. A szennyvíztisztítás igényeinek minőségi behatárolása, szabályozása elsődlegesen jogi szabályozás, ugyanakkor víz-, illetőleg környezetgazdálkodási politika. A mindenkori optimum behatárolása ugyanakkor az emberi megismerés, a környezet gazdasági és politikai körülményeinek is függvénye. A szennyvíztisztítás minőségi igénye egyben meghatározza a tisztítás költség igényét, illetőleg a vízi környezet mindenkori terhelését. A jogi szabályozás mellett azonban nem hanyagolható el a műszaki teljesítés ellenőrzése sem, ami technikai és adminisztratív tevékenység. A szennyvíztisztítás minőségi igényének megfelelő biztosítása ezek mellett a tisztító helyes műszaki kiválasztását, megfelelő kiépítését és üzemeltetését is jelenti.

Korábban a mezőgazdasági üzemegységek (apró tanyáktól a több ezer holdas mintagazdaságokig) olyan ökoszisztémák voltak, amelyekben az állatállomány táplálékát az ugyanott megtermelt növényi állomány szolgáltatta, a növények által a talajból kivont tápanyagot pedig az állatok megfelelően kezelt (almozott) trágyájával pótolták. Ez a rendszer hosszú ideig, mondhatnánk, évszázadok óta működött.

Azonban a fokozódó igények kielégítésére a növénytermesztés (szénhidrátok előállítása egyre nagyobb mennyiségű műtrágyázás révén) és az állattenyésztés (fehérje- és zsírgyártás ipari módszerekkel) kettévált, az ökológiai egyensúly megbomlott, sok helyen már-már kezelhetetlenné vált. Az utóbbi években és az