Az öntözés jelentősége, a burgonya vízellátása, az öntözés hatása a gumók minőségére

Hirdetés

A burgonya vízellátása, az öntözés hatása a gumók minőségére

Racskó József - Budai Lejla, Debreceni Egyetem ATC
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A burgonya öntözése Magyarországon nem általános, nem nagy területen alkalmazott. Ugyanakkor azonban jelentős felfutásával számolni lehet. Hazánkban az öntözés csak szárazabb klímában indokolt,ahol 30-50%-kal növekedhet a termés mennyisége öntözés hatására.
Az öntözés jelentősége, a burgonya vízellátása, az öntözés hatása a gumók minőségére

A burgonya öntözése Magyarországon nem általános, nem nagy területen alkalmazott. Ugyanakkor azonban jelentős felfutásával számolni lehet. Hazánkban az öntözés csak szárazabb klímában indokolt,ahol 30-50%-kal növekedhet a termés mennyisége öntözés hatására.



Az öntözés jelentősége

Napjainkban az egyes növénykultúrák vetés- és termesztésterülete - kevés kivételtől eltekintve - általában folyamatosan csökken, a termesztés koncentrálódik. A jövedelmezőség növelésének útja a termesztés intenzívebbé tétele és így a termés mennyiségének javulása mellett magasabb minőségi paraméterek elérése. Az intenzív gazdálkodás egyik meghatározó eleme pedig a komplex módon kialakított és szakszerűen folytatott öntözéses termesztés.

Ma már hazánkban a szántóföldi és kertgazdasági növények öntözésének jelentőségét különösebben hangsúlyozni nem szükséges. Jelenleg és a jövőben a legfőbb törekvésünk a rendelkezésre álló vízkincs maradéktalan és egyben leggazdaságosabb felhasználása, valamint ezen keresztül termőterületeinken az eredményesebb gazdálkodás elősegítése. Hazánkban csakúgy, mint a többi fejlett mezőgazdaságú országban, az öntözéses gazdálkodás jelentősége egyre nő.

Az öntözéssel köztudottan a növény vízigényét a termelési célnak megfelelően, az adott körülmények között gazdaságos határig kívánjuk kielégíteni. A termelési cél - és vele együtt a termesztéstechnológia - a biológiai ismeretek, az anyagi-technikai feltételek és társadalmi körülmények fejlődése miatt azonban állandóan változik. Ennek megfelelően az öntözést - és az öntözéssel befolyásolható tényezőket is - a termelési cél és az adott termesztési körülmények figyelembevételével és mindenkor a gazdaságosság szem előtt tartásával kell megítélnünk. Ma már technikai és biológiai ismereteink birtokában az öntözés nemcsak mesterséges vízpótlás, hanem fagyvédelmi, színező, tápláló, növényvédelmi öntözésekkel a gazdasági eredményt fokozó olyan beavatkozás is lehet, amelynek a célja nemcsak a vízháztartási viszonyok, hanem a növénytermesztési tér hő-, fény- és tápanyag-gazdálkodási viszonyainak is a növénytermesztés számára kedvezőbb irányú befolyásolása.












Azonban az öntözés mint a termesztéstechnológiai tényezők egyike, csak akkor vezethet a várt eredményekhez, ha az egyéb tényezők hatása is kedvező. Ez azt jelenti, hogy a vetésnek, a talajművelésnek, a talajerő-gazdálkodásnak, a gyomirtásnak stb. is egyre szakszerűbbnek kell lennie részben az öntözés kiterjesztését megelőzően, részben pedig azzal párhuzamosan. E tényezők ugyanis számottevően csökkenthetik vagy növelhetik az öntözés biológiai és gazdasági hatékonyságát. Ugyanakkor az öntözés nagymértékben elősegítheti e tényezők kedvezőbb érvényesülését. Mindezek eredőjeként jelentkezhet a biztosabb és bővebb termés.

Az öntözés előtt rendkívül nagy perspektíva áll, hiszen általa a növények optimális vízellátása az egész tenyészidőszakban, és mindenek előtt a biológiailag kritikus időpontokban megoldható.

A burgonya öntözése a gyakorlatban

Megállapítható, hogy kevés növény hálálja meg az öntözést oly mértékben, mint a burgonya. A hagyományos, félig gépesített termelés kevésbé üzemszerű volta miatt egyre szűkebb területre zsugorodott. Az elkerülhetetlen gazdasági igények kielégítésére jött létre az iparszerű, magasan gépesített termelési rendszer. Ez a rendszer minden termelési tényező optimális kielégítését célozza. Ezért nagy a ráfordítása is, melyet a megnövekedett terméshozamnak kell fedeznie, sőt még jövedelmet is biztosítania.

Ilyen magas szintű termelés már joggal igényli az öntözést, mely a termésnövelés igen hatásos eszköze, és amely a termésbiztonságra is kedvezően hat.

A burgonya a csapadékos és mérsékelten meleg termőhelyeket kedveli. Vízigénye nem túl magas, a közepes tenyészidejű fajtáknál 400-500 mm között van. Azonban az összes vízfogyasztást sok körülmény befolyásolja (éghajlati viszonyok, tenyészidő hossza, talajállapot, trágyázás, öntözési rend stb.), de egyértelmű az, hogy a gumóképződés idején a legnagyobb a vízigény, a talaj optimális nedvessége ekkor a szántóföldi vízkapacitás 75-80%-a. A növény a talaj nedvességkészletét is jól hasznosítja. Ennek ellenére a jó minőségű talajokon nagyobb területen csak öntözve érdemes termeszteni.

Azonban nemcsak a csapadék mennyiségének van nagy jelentősége, hanem a tenyészidő folyamán az eloszlásának is. A legkritikusabb időpontokban általában csak öntözéssel oldható meg a növények vízellátása. A burgonya vízigénye nem egyenletes, a vízfogyasztás folyamata a virágzásig enyhe, a virágzás kezdetétől az érés kezdetéig meredeken, az érés szakaszában pedig ismét enyhén emelkedő, majd ellaposodó görbével jellemezhető. Hazánkban júniusban és júliusban a virágzás, majd a gumókötés idején a csapadékigény egyre fokozódik, ekkor a növény állandó vízellátást igényel.

Hirdetés

A burgonya öntözéses termelése széles körű kiterjesztésének jelentős akadálya, hogy a lazább talajt igénylő jellegzetes burgonyatermelő körzetekben viszonylag kevés öntözési lehetőségünk van (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy megye). Nem jelenti ez azonban, hogy a lazább talajadottságokkal rendelkező területeken ne lehetne jelentékenyen növelni a burgonya öntözéses termelését. Különösen a vetőgumó-előállításnál lenne erre szükség, már csak e termesztéstechnológiai elem jelentős termésbiztonsága miatt is. A vetőgumó-szaporítás esetén még nagyobb az öntözés jelentősége, hiszen bevételnövelő hatásán túl még a minőség megtartását is segíti. Ezek miatt a vetőburgonyát még a közepes minőségű talajokon is érdemes öntözve termeszteni. Kívánatos, hogy a termelési folyamatban lévő koncentrálódása és szakosodása az öntözés lehetőségével párosuljon.

Amint már megállapítottuk, az öntözés jelentősen fokozza a burgonya termését. Ez nagyüzemi szinten és az évek többségében 30-50%. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezek a számok általában nem megfelelő technikai és agronómiai szinten végrehajtott öntözések eredményei. A kísérletek azt igazolják, hogy homoktalajon 50%, mezőségi vályogtalajon 60%, réti öntéstalajon 90%-os termésgyarapodás - öntözés mellett - reális célkitűzés.

A termés elemzésének eredménye azt bizonyítja, hogy a termésgyarapodás elsősorban a gumók átlagsúlyának növekedéséből adódik. Csökken az apró gumók mennyisége. Míg öntözetlen viszonyok között, különösen száraz évjáratokban az apró gumók részaránya az össztermés 40-50%-át is kiteheti, míg ezzel szemben öntözött, megfelelő vízellátású körülményeknél nem haladja meg a 25%-ot, bár egyes fajták termesztésekor ez az érték 10% alá is csökkenhet.

A gumószám növekedésében jelentős különbség nem állapítható meg az öntözés hatására. Különösen jellemző ez a tövenként kevesebb gumót kötő fajtákra. Növekszik az étkezési gumó átlagtömege is, de oly mértékű gumónagyobbodás, amely a konyhai felhasználás szempontjából hátrányos volna, általában nem tapasztalható. A hosszú öntözési fordulók, a vízellátottság folyamatosságának hiánya a gumók deformációját, felhasadását és kinövését idézhetik elő. Egyes burgonyafajtáknál öntözéssel csökkenhet a hajlam a nyers gumók húsának megsötétedésére. Ezen kívül a sugárgombás varasodás okozta gumófertőzöttség is jórészt kiküszöbölhető a folyamatos, a növény igényének megfelelő vízellátással.

Némi változás mutatkozik az öntözés hatására a gumók keményítőtartalmában. Olyan évjáratokban, amikor a szárazság következtében öntözetlenül nagyon kevés a termés, öntözéssel pedig igen nagy eredményt lehet elérni, az öntözetlenül hagyott terméshez viszonyítva az öntözéssel termelt gumók keményítő-tartalma alacsonyabb. Ha azonban a tenyészidő második felében, gumókötődés után nincs nagy szárazság, nincs különbség az öntözött és öntözetlen burgonyatermés keményítőtartalma között. Helytelen öntözésnél azonban nemcsak csökkenhet a burgonya keményítőtartalma, de egyenetlen lehet a keményítő eloszlása is a gumó szöveteiben.

Nagyon fontos szempont, hogy a burgonya egyenletes vízellátást igényel, így a szárazság, a túl sok csapadék (vagy túlöntözés), valamint a száraz és csapadékos periódusok váltakozása egyaránt károsan befolyásolja a termés mennyiségén kívül a minőségét is. A különféle gumórendellenességek (külső és belső minőségi hibák), amelyek csökkentik az áru piacosságát, a vízhiánnyal, vízbőséggel vagy az ingadozó talajnedvesség-tartalommal vannak összefüggésben. Ez az összefüggés nem minden esetben egyértelmű és nem teljes mértékben tisztázott. Ezeket a minőségi problémákat a növény vízzel való ellátottsága több más tényezővel együtt (pl. hőmérséklet, tápanyagellátás) okozza.

A burgonya öntözésénél figyelembe kell vennünk termelésének bakhátas jellegét. Felületi, barázdás öntözésre gyakorlatilag nem kerül sor, mert alföldi kötött talajaink nem burgonyatermő területek. Az esőztető öntözésnél az öntözés gépeinek mozgását kell a burgonyasorokban biztosítani, szem előtt tartva az egyes géptípusok jellegzetes igényeit. Megállapítható még az is, hogy a burgonya ültetési sűrűsége öntözés esetén általában 15-20%-kal nagyobb.

Az öntözésnél a tápanyagok részben kimosódnak a talajból és azokat a növény gyökérzete aktívabban veszi fel, így több műtrágya adagolása indokolt. Az öntözés javítja a trágyázás hatásfokát, nagyobb műtrágyaadagok és öntözés együttes alkalmazása erősen felülmúlja azt a hatást, amely az egyes eljárásokkal külön-külön elérhető. A hektáronkénti javasolt dózisok öntözéses termesztésnél:

 A burgonya ültetésekor, kezdeti fejlődése időszakában a téli-tavaszi csapadékok mindenkor elegendők. Kritikus öntözési időszaka a virágzás, gumóképződés táján van. A burgonya kelesztéséhez szakszerű talaj-előkészítés és ültetés esetén nem szükséges öntözni. Bár igen száraz tavasz esetén szükséges lehet kisebb vízadaggal már az öntözést elkezdeni. A tavaszi szárazság ugyanis a burgonya tenyészidejét megnyújtja. Az ilyenkor alkalmazott öntözés tehát a tenyészidő megrövidülését eredményezi, ami különösen korai burgonya termesztése esetén nagy jelentőségű. A növény vízfogyasztása száraz, meleg májusban már 60-80 mm is lehet, ami az öntözést ismét szükségessé teheti. Ekkor dől el ugyanis, hogy mennyi lesz a talajban a gumók száma. Ekkor a leghatékonyabb az öntözés. Az országnak nincs olyan termőhelye, ahol ezen időszakban minden évben elegendő csapadék hullana. Egyes modellszámítások is azt mutatják, hogy még Nyugat-Dunántúlon is 1-3 öntözésre lenne szükség. A burgonya vízfogyasztása a gumókötéstől kezdve jelentősen megnő, és június-július hónapokban eléri a napi 5-6 mm-t is. Érés időszakában a bőséges vízellátás viszont a tenyészidő megnyúlását idézi elő. Az olyan növényállomány esetében, amely a tenyészidő első felében vízhiányban szenvedett, de a második felében bőséges vízellátásban részesül, a víz új hajtások megindulását, a vegetáció felújulását eredményezi, ezt pedig mindenképp el kell kerülnünk. A burgonya utolsó öntözését szedés előtt mintegy 3-4 héttel hagyhatjuk abba, mely fajtától függően változó, általában augusztus második dekádjára tehető. Az érés előtt csak ritkán kell öntözni. Túlöntözéssel ugyan jelentősen növelhető a termés, azonban későbbiekben a gumók tárolása zavart szenved. A növények egyenletes (folyamatos) vízellátása döntő jelentőségű feltétele annak, hogy nagy terméseket érhessünk el. Helyesen végrehajtott öntözés a tenyészidő lényeges meghosszabbodását nem vonja maga után. Az Alföldön, ahol a burgonya tenyészideje rövidebb, a későbbi érésű fajták is szeptember elején betakaríthatók.

Hirdetés

Természetesen ez után is fontos a szakszerű vízpótlás, hiszen ez határozza meg, milyen nagyok lesznek a gumók és mennyi lesz végül a termés. A túl sok nedvesség sem jó, mert észrevehetően rontja a talaj levegőgazdálkodását és terméscsökkenést idéz elő. A burgonya a túlzott nedvességet leginkább a tenyészidő végén viseli el. A növekedés kezdeti időszakában a sok nedvesség lényegesen nagyobb kárt okoz.

A burgonyatermesztésben az esőztető és a csepegtető öntözés javasolható. Homoktalajon általában csak esőztető öntözést alkalmazhatunk. A csepegtető öntözés előnye a kis párolgási veszteség, valamint az, hogy a levegő relatív páratartalma csak rövid időre nő meg az öntözött terület felett, így nem kedvez a burgonyavész (Phytophthora infestans) elterjedésének.

Manapság egyre inkább az esőszerű öntözés terjed. Előnyei:

- a burgonya a többszöri, kisebb vízmennyiséget hálálja meg a legjobban,

- egyenletesebb a vízelosztás, a vízmennyiség jól szabályozható,

- a talajszerkezetet kevésbé rombolja, a talaj nedvességi állapota a kívánt szinten tartható,

- tápanyagok juttathatók ki segítségével,

- egyenetlen talajfelszínen is használható.

A burgonya kedvező fejlődéséhez a felső talajrétegben a víztartalmat a szántóföldi vízkapacitás 62-65%-ánál magasabban kell tartani. Így vízigénye 410-420 mm. Ebből a 75%-os biztonságú csapadék és a talajban lévő víztartalék kb. 210 mm fedezésére elegendő. Öntözéssel tehát 200-210 mm-t kell pótolnunk. Ebből 100 mm-t júniusban, 110 mm-t júliusban kell a növények rendelkezésére bocsátani.

Jelenleg alkalmazzák a csepegtető öntözést is, amely rendkívül gazdaságos és jelentősen csökkenti a területegységenkénti vízfelhasználást, nem rombolja a talajszerkezetet és nincs párolgásból eredő veszteség sem. Ilyen öntözési módnál ikersoros művelésmódban célszerű a burgonyát termeszteni.

Száraz, csapadékmentes téli és tavaszi évjáratoknál nagyon jól bevált a 60-80 mm-es nagyságrendű tározó öntözés is, mivel az öntözőgépek kapacitáskihasználása is javítható. Az öntözővízzel folyamatosan és pontosan adagolható a kritikus időszakokban a szükséges műtrágya, különösen a N, amelynek egy részét levéltrágya formájában is adagolhatjuk.

Az öntözés - a vízpótláson kívül - hűtő hatással is rendelkezik, amely a gumóképződésen kívül a transzspiráció intenzitására, a növény ozmózisos nyomására és - vegetatív fejlődés szakaszában - a föld feletti szervek növekedésére is kedvezően hat.

A korai hajtatott burgonya termelése, öntözése elveiben hasonló, de természetesen korábbi kezdéssel, és utolsó öntözését szedés előtt csak 10-14 nappal hagyhatjuk abba.


Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

sarkantyú

1. (bfi.) Kakasok és bakpulykák lábán a lábközépcsontok szarutokkal fedett, s.-szerűen... Tovább

takarmánykonyha

régebben a takarmány különleges előkészítésére (pörkölés, főzés, szénatea-készítés... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.