A bor az emberek által fogyasztott legrégebbi élvezeti cikk. Ennek megfelelően a borászok több ezer éve arra törekszenek, hogy minél jobb minőségű bort szolgáljanak fel a fogyasztók asztalára. A bor minősége nem egy konkrét számadattal jellemezhető paraméter.
A borászok nagyon büszkék boraikra,- a közmondás szerint is: van a jó bor, a jobb bor és az én borom-, ezért a borok megmérettetésére évszázadok óta borversenyeket rendeznek. Valamennyi borverseny jellemzője, hogy a borok termelőjét nem ismerve, a szakértő borbírák a borokat megkóstolják, és arról általában számokban kifejezett véleményt alkotnak, felállítva egy sorrendet.
Ha kíváncsi vagy hogyan zajlanak a borversenyek, hogyan minősítik a borokat, akkor lapozz tovább!
Legelterjedtebb a területi borverseny (hegyközségi, borvidéki, országos és nemzetközi), ahol a borok legnagyobb választéka szerepel. Ugyancsak gyakori a fajta (pl. cserszegi fűszeres), a kategória (pl. rozé) borverseny is, ahol ezeknek a kategóriáknak borai kerülnek összehasonlításra. A kereskedelmi borversenyeken a bor érzékszervi minősítése mellett elbírálásra kerül a palack megjelenése is (palack, címke, dugó stb.).
Az utóbbi években terjedtek el örvendetes módon a gasztronómiai borversenyek, ahol egy-egy ételhez legjobban illő bor kiválasztására kerül sor (pl. vadászok bora a különböző vadételekhez, sajtok és bor, halételekhez borok választása). A borversenyeken elért jó helyezés elsődlegesen erkölcsi siker a borász számára, de nem elhanyagolható az ezt követő piaci eredmény sem.
A borverseny a nevezéssel, majd a minták beszállításával kezdődik. A szervezőkkel közölni kell a bor termőhelyét, évjáratát, fajtáját, kategóriáját, az esetleges különleges kezeléseket (pl. barrique), valamint a borverseny jellegének megfelelően kért egyéb adatokat (pl. forgalmi bor, termelői bor). A mintákat a versenyig száraz, idegen szagoktól mentes, pincehőmérsékletű helyiségben kell tárolni.
A borokat az előkészítő bizottság a kóstolási sorrendnek megfelelően rendszerezi. Ez egy igen fontos, nagy szakmai tapasztalatot igénylő feladat. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a bírálók milyen sorrendben kóstolják a borokat, miután egy intenzív illattal-zamattal rendelkező bor után egy könnyedebb, elegánsabb bor nagyon nehezen értékelhető.
A besorolásnak alapvető elvei -a teljesség igénye nélkül- a kóstolás sorrendjében: fehérbor, rozébor, sillerbor, vörösbor, borkülönlegesség, szénsavas bor, likőrbor, borpárlat; emelkedő cukortartalom; újbor, óbor, muzeális bor; kevésbé illatos, intenzív illatú; reduktív, oxidatív, különleges kezelésű. Egy bíráló egy nap 50 bornál többet lehetőleg ne bíráljon, miután az ember érzékszervei hamar elfáradnak.
A borokat az adott kategóriának megfelelő hőmérsékletre kell temperálni, a bemutatás előtt már lehetőleg egy nappal, hogy a bor meg tudjon pihenni, és a legjobb minőségét mutassa. A palackot a kitöltés előtt egy órával fel kell bontani, hogy a bor és dugó közötti légtér ki tudjon szellőzni, a bor illatanyagai felszabadulhassanak.
A minősítést 5 vagy 7 főből álló bizottságok végzik. A borbírák részére követelmény a megfelelő szakmai hozzáértés, mely helyi borversenyeken általában a borbírálói vizsga letételét jelenti, a nagyobb területi borversenyeken azonban már mindenkép szakirányú iskolai végzettség is elvárt. A borbíráló helyiség tiszta levegőjű, természetes fénnyel megvilágított olyan szoba, ahol lehetőleg valamennyi bíráló számára külön asztal biztosított.
A bor színének és tisztaságának elbírálásához gyertyát gyújtanak az asztalon. Ezek a tulajdonságok - a gyertya lángja elé helyezve a borospoharat, érzékelhetők a legjobban. A bíráló számára ezen felül ásványvizet, jellegtelen sajtot és kiflit adnak az egyes borok után az ízek semlegesítésére. Természetesen szükség van vödörre a bor kiköpéséhez, és kiöntőre a pohárban maradt bor számára.
A borokat a kóstolási sorrendnek megfelelően kancsóból, teljesen letakart palackból, vagy a bort az előkészítő helyiségben poharakba töltve szolgálják fel. A borbíráló először a bor tisztaságát, színét, megjelenését vizsgálja. Ezt követően a kóstoló a bort pohárban megforgatva, - hogy az illat anyagok minél jobban felszabaduljanak - a pohárba röviden, mélyet szippantva a bor illatát értékeli.
Egy kortyot a szájba véve azt jól megforgatja, hogy az a száj minden részéhez eljusson, esetleg levegőt is átszíva a boron értékeli az íz és a zamatanyagokat. Egész kis kortyot lenyelve állapítja meg a zamatanyagok összetételét és tartósságát. Értékítéletét a kiadott bírálati lapon rögzíti számokban, esetleges külön észrevételeit is feljegyezve.
Ma Magyarországon két pontozási rendszer van elterjedve, a hagyományos 20 pontos, és újabban a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által javasolt 100 pontos (nemzetközi borversenyeken csak ezt szabad használni). Mindkét rendszerben a bor tulajdonságait (megjelenés, szín, illat, íz, összbenyomás, ezek intenzitása és finomsága) pozitív pontozással értékelik, majd az egyes bírálók által adott pontok átlagát, illetve a középértéket figyelembe véve határozzák meg, hogy a bor mennyi pontot kapott. Az így elért összes pontszám (maximum 20, illetve 100) határozza meg a bor helyezését.
Az általánosan használt helyezések: champion, nagy aranyérem, aranyérem, ezüstérem, bronzérem. Az általánosan alkalmazott elv szerint a benevezett borok 30%-a részesülhet érem díjazásban.
A négy bizottság, négy nap alatt, összesen 719 bor bírálatát végezte el.
Champion díjas borok az alábbiak lettek:
- Badacsonyi Kéknyelű 1967. Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet
- Egri Cabernet Franc 2000. Vincze Borászat, Eger
- Tokaji Aszú 6 puttonyos 1963. Babits Pincészet, Tolcsva
Forrás: Agrárágazat