A spanyol kultúrának is megvannak az érdekességei, köztük most kiemeljük a bikaviadalt. Rengeteg állnak mellette, rengetegen vannak ellene, mi igazából állatkínzásnak tartjuk ezt a népszokást, de a most következő cikket megpróbálom pártatlanul megírni, mivel az a célom, hogy megismerje mindenki ezt a tradíciót.
A bikaviadal kialakulásának története
Legelőször a görögöknél találkozhatunk bikaviadallal, Krétán már nagyon régen megjelent, ezután a rómaiak is átvették a szokást, a gladiátorharcok mellett ez jelentette a legnagyobb szórakozást. Sokszor a gladiátorok nem egymással, hanem állatokkal, köztük bikákkal is megküzdöttek, ez pedig maga volt a Kánaán a közönség számára. Spanyolországban legelőször a mór uralom alatt találkozhatunk bikaviadallal, ekkor még a harcosok lóhátról küzdöttek meg a bikákkal, edzés gyanánt. Mind a mai napi nagy népszerűségnek örvend Portugáliában, Dél-Franciaországban, Mexikóban, Kolumbiában, Peruban, Venezuelában és természetesen Spanyolországban is.
A középkorban a bikaviadal ugyanolyan volt, mint a lovagi torna. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított Cluniából (ma romváros Burgos provincia déli részén, Kasztíliában).
A bikaviadalt azóta már számos alkalommal próbálták betiltatni, ugyanis még az ország lakóinak többsége is ellenzi ezt a szórakozási módot, a XVIII. századtól mégis társadalmi eseménnyé vált.
Ha szeretnéd megtudni, hogyan zajlik egy bikaviadal, lapozz tovább.
A bikaviadal-időszak körülbelül áprilistól októberig tart, a torreádorok egy része télen Latin-Amerikában szerepel. Sok fontos tenyészet létezik a toro bravo (’vad bika’) tenyésztésére, ez a fajta bika (mely morfológiailag különbözik a vágóhídra szánt állatoktól) már régen kihalt volna, ha nem léteznének a bikaviadalok.
Így zajlik egy bikaviadal
Két lovas, az "alguacilillo"-k vezetése alatt bevonul az arénába az összes résztvevő. Először a három matador, mögöttük három sorban 3-3 banderillerójuk. Őket követik a lovas torreádorok, a picadorok, fölpáncélozott lovon. Őket (matador, banderillero, picador) összefoglaló néven "torreádoroknak" (toreros) nevezik. Ezután bevonulnak az aréna tisztításáért felelős "arenero"-k, aztán pedig a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető "mulillero"-k (akik később kiviszik az elpusztult bikát).
A bikaviadal elnöke a páholyból (egy állatorvos és egy tanácsadó társaságában) fehér zsebkendőjével engedélyt ad a viadal megkezdésére. A berohanó bikát a matador fukszia-sárga színű "capotéjával" ('köpeny') irányítva megnézi az állat mozgását. Minden mozdulatának külön elnevezése van, például "verónica", "chicuelina", "larga cambiada".
Ezután érkezik a picador, aki a "puya" nevű lándzsával egyszer vagy kétszer (ahogy a matador vagy az elnök jónak látja) megszúrja a bika tarkóját, amitől a vállizmai annyira megsérülnek, hogy a bikaviadal további részében már nehezebben tudja mozgatni a fejét. Ez arra is szolgál, hogy élénkítse a bikát, de csökkentse a szarvak jelentette veszélyt.
A picador elhagyja az arénát, a banderillerók pedig 3 pár, színes papírral bevont, horgos végű "banderillát" szúrnak a bika tarkójába, hátába. Ezek speciális hegyük miatt minden mozdulat során mélyebbre fúródnak az állat hátába, súlyos vérveszteséget okozva.
Ezután érkezik a matador, aki muletájával (egy fa pálcára erősített vörös szövettel), valamint egy alumínium vagy fa "szimulált karddal" száll szembe a bikával, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralni a vad bikát. Az utolsó percekben a kardot valódi ívelt végű acélkardra cseréli, és ha minden jól alakul, egy szúrással végez ellenfelével.
Ha a közönség és az elnök úgy ítéli meg, hogy sikeres volt a szereplése, megkapja trófeaként a bika egy vagy két fülét, különleges esetben a farkát is. A bátran harcoló bika kivívja a közönség elismerését, ha pedig különlegesen bátor volt, megkegyelmeznek neki és visszaküldik a tenyészetbe, ahol (természetes) haláláig nyugodtan él.
Egy bikaviadalon összesen hat bika szerepel, minden matador 2-2 bikával küzd meg az este folyamán.
További érdekességek a következő oldalon.
Ha esik az eső, a viadalt nem rendezik meg, hiszen a napfény fontos kelléke a színjátéknak. „El sol es el mejor torero”, azaz „a nap a legjobb bikaviador”. A küzdelem napján az állatokat sötét kamrákba zárják, inni már nem kapnak. Rendszerint – a tilalom ellenére – már ekkor felbőszítik őket: szemébe vazelint vagy más, a látást korlátozó anyagot dörzsölnek, orrlyukait vattával eltömítik, heréit elszorítják. Az arénába lépő állatot elvakítja a fény, keresi a kijáratot, de hiába – azonnal megkezdődik a tortúra.
A legjobb matadorok Spanyolországban a focistákhoz hasonló népszerűségnek örvendenek, hatalmas összegeket keresnek és a legszebb modellek keresik a kegyeiket. Mégis, egyre erősebb a bikaviadalok iránti ellenszenv a hispán országban.
A minisztériumok jelentős pénzeket fordítanak a nagy nemzeti ünnepek látványosságaira - köztük a bikaviadalokra, bikafuttatásra is. Így például a minden év júliusában Pamplonában megrendezésre kerülő 9 napig tartó bikafuttatásra. A látványosság rengeteg turistát vonz, Pamplona ilyenkor megtelik a hagyományosan piros-fehérbe öltözött ünneplőkkel. A kilenc napon át zajló futtatás alatt rengeteg bika töri lábát a városka szűk utcáin, ahogy a falakhoz, ajtókhoz csapódnak, mindeközben a turisták botokkal bökdösik őket és a farkukat húzkodják. Az állatvédő szervezetek rendszerint tüntetést szerveznek az ünnep alatt, ilyenkor meztelen (esetleg műanyag szarvat viselő) aktivisták próbálják jobb belátásra bírni a fesztivál szervezőit.
