A tuják (Thuja) régóta népszerűek Magyarországon a kertépítésben, hiszen egyszerre nyújtanak gyors takarást és dekoratív megjelenést. De az utóbbi években sok kerttulajdonos szembesült a rémisztő látvánnyal: szép, zöld tujáik elszáradtak, vagy sárgás-barnás foltok jelentek meg rajtuk. Mi állhat e rejtélyes pusztulás hátterében? Egy alattomos betegség vagy valami más? Ebben a cikkben megvizsgáljuk a tujákat érintő leggyakoribb betegségeket, illetve az egyéb tényezőket, amelyek száradásukat okozhatják.
A tujabetegségek nyomában: melyek a leggyakoribb kórokozók?
1. Gyökérrothadás (phytophthora spp.)
A gyökérrothadás az egyik legelterjedtebb betegség, amely a tuják pusztulásáért felelős. Ezt a betegséget egy gombaféle okozza, amely túlzott nedvesség hatására alakul ki. Az átvizesedett talajban a gyökerek megfulladnak és rothadásnak indulnak. Ennek következtében a növény fokozatosan sárgulni kezd, a levelek elvesztik rugalmasságukat, majd a növény teljesen elszáradhat.
Megelőzés és kezelés: Fontos a megfelelő vízelvezetés biztosítása és a túlöntözés elkerülése. Kerüljük a pangó víz kialakulását a tuják körül, és szükség esetén ültessük a növényeket megemelt ágyásokba.
2. Kabatinás hajtáselhalás
A Kabatina thujae nevű gomba elsősorban a hajtásokon támadja meg a tuját, különösen tavasszal vagy ősszel, amikor a páratartalom magasabb. Az elváltozást sárgás-barnás foltok jelzik a hajtásokon, majd ezek a részek gyorsan elhalnak, és a növény részben vagy teljesen elveszti lombját.
Megelőzés és kezelés: Az elhalt hajtásokat le kell vágni, hogy megelőzzük a gomba továbbterjedését. A megfelelő tápanyag-ellátás és az egészséges, ellenálló növény kialakítása is sokat segíthet.
3. Didimaszcellás betegség
Ez a gombás betegség, amely a Didymascella thujina nevű kórokozó által okozott fertőzés, leggyakrabban nedves, párás környezetben alakul ki. A tünetek közé tartoznak a pikkelyleveleken megjelenő barna foltok, amelyek lassan terjednek, és a növény fokozatosan száradni kezd.
Megelőzés és kezelés: A megfelelő légtér biztosítása fontos, ezért kerüljük a túl sűrű ültetést, és rendszeresen szellőztessük meg a tuják alját, hogy csökkentsük a nedvességet. A gombaölő szerek használata is segíthet a betegség visszaszorításában.
4. Tujafúró aranymoly (Argyresthia thuiella)
A tujafúró aranymoly egy különösen alattomos kártevő, amely komoly károkat okozhat a tujákban. Az aranyszínű lepke lárvái a tuják hajtásaiba fúrnak, és belülről kezdik el rágni a növényi részeket, ami a hajtások barnulásához és elhalásához vezet. A kártétel különösen nyáron jelentkezik, amikor a lepkék lerakják tojásaikat, és a kikelő lárvák megkezdik pusztító munkájukat.
Hogyan ismerhetjük fel?
A tujafúró aranymoly jelenlétét a hajtások végeinek elszáradása, barnulása, valamint az elhaló részeken megfigyelhető apró lyukak jelzik, amelyeket a lárvák készítettek. Ha nem kezeljük időben, a tuja elveszítheti lombozatát, és komoly gyengülésen eshet át.
Megelőzés és kezelés: A fertőzött hajtásokat azonnal távolítsuk el, és semmisítsük meg, hogy megakadályozzuk a további szaporodást. Szükség esetén alkalmazzunk rovarölő szereket, amelyek hatékonyak a lepkék és lárvák ellen. A megelőzésben segíthet a rendszeres növényvizsgálat és a tuják egészséges, ellenálló állapotának fenntartása.