A fajt 1979-ben hozták be Észak-Olaszországba, ahonnan hamarosan elterjedt egész Itáliában. Mivel melegigényes faj, így Európa déli részén terjedt el először – leginkább fás szárú növényeken, főként díszfákon károsított. Dél-Franciaországban 1984-ben figyelték meg, Szlovéniában 1991-ben, Horvátországban 1995-ben, Ausztriában 1996-ban, Csehországban pedig 2001-ben. Magyarországon először 2004-ben regisztrálták a kártevőt.
Nem nehéz felsimerni a lepkekabócát
Külseje kimondottan szépnek mondható. Szürkésfehér viaszporral borított, 1 pár ezüstös szárnya hegyesszögben záródik. Méretét tekintve csupán 5-8 mm, növényről növényre pattanva közlekedik.
Szintén feltűnő ismertetőjegye a május végétől észlelhető nagy mennyiségű fehér, vattaszerű váladéka, amit a lárvák és nimfák védelmében készít. Ezen telepek kedvelt helye a levelek hátoldala és a fiatal hajtások. Tojásai a fás szárú tápnövényeik kérgén vészelik át a telet.
Ha magát a rovart nem is látjuk, a kártétele így is feltűnő. A növény levélfonákán, sarjhajtásán a szívogató táplálkozása során mézharmatot ürít, melyen fekete korompenész telepszik meg. Jelenléte nem csak a növényeken, de például autónkon is észrevehető, ugyanis a mézharmat rászárad, a nyári napsütésben ráég a festésre és nagyon nehéz eltávolítani a foltot.
A lepkekabóca tápnövényei
A kártevő rendkívül polifág, eddig több mint 290 tápnövényét írták le. Elterjedése magán- és közterületen is jelentős, fás- és lágyszárú növényeken egyaránt megél. Leggyakrabban károsított növényfajok az ostorfa, juhar, kőris, hárs, platán, vadgesztenye, borostyán, tűztövis. Ezen kívül a gyümölcsfák, a szőlő, díszfák és díszbokrok, cserjék hajtásait, leveleit fertőzi, de nem veti meg a lágyszárú növényeket (virágokat) sem, még a gyomnövényeken is megtelepszik.
Fás növényeknél a hajtásvégek, azok zsenge csúcsai, a sarjhajtások és vízhajtások kedvenc megtelepedési helyei. A kártevő terjedését és felszaporodását az utóbbi évek száraz, meleg időjárása fokozta. A hasonló jellegű időjárás esetén fokozott kártétele és további terjedése várható. Megjelenése esetén ajánlott a kertet tüzetesen átvizsgálni, hogy a fertőzési gócok nyilvánvalóvá váljanak.
A lepkekabóca életciklusa
A kártevő az igazi kabócák rendjéhez, a lepkekabócák családjához (Flatidae) tartozik. Rajzásuk július közepétől nyár végéig tart, de kedvező időjárás esetén októberig is elhúzódhat. Októberben rakják le tojásaikat a fás növények kéregrepedéseibe, így tojás alakban telelnek át. A tojásból kikelő lárvák májustól jelennek meg, melyeknek 5 fejlődési alakja ismert (négyszer vedlik). A lárva és a szárnykezdeményes nimfa stádiumok testfelületén fehér viaszpehely látható, amely folyamatosan termelődik és a tartózkodási helyükön, a növény felületén is megtalálható. Csoportosan, telepekben élnek. Mind a lárvák, mind a kifejlett kabóca szívó szájszervű. Szívogatásukkal gyengítik a gazdanövényeket.
Védekezés lehetőségei a lepkekabóca ellen
A fehér viaszos telepeket a fertőzött hajtással együtt folyamatosan vágjuk le, és zsákban gyűjtve távolítsuk el a kertből, semmisítsük meg. Ezzel a módszerrel a felszaporodás állítható meg
Tél végén enyhe, fagymentes napon olajtartalmú (Agrol, Biola, Vektafid A) szerrel lepermetezni fákon telelő tojásokat. Ez a módszer elpusztítja a tojásokat.
A legcélszerűbb módszer a lárvák és a kifejlett kabóca ellen a felszívódó hatású rovarölő szerek alkalmazása. A tiametoxam hatóanyagú Actara 25 WG, az acetamiprid hatóanyagú Careo, Mospilan 20 SP és Spilan hatékony.
Természetes ellenségként pedig hatékony a Neodryinus typhlocybae fürkészdarázs, amit a legtöbb gazdaboltban is lehet kapni.
