Az almalisztharmat
Az almalisztharmat a ventúriás varasodás mellett hasonlóan egy nagyon kártékony almákat támadó, jelentős betegség. Leginkább a Jonatán és az új fajták közül az Elstar a legérzékenyebb a lisztharmatra.
A betegség tünetei megjelennek a hajtáson, a vesszőn, a virágokon és magán a gyümölcsökön is. Két tünettípust különböztetünk meg a hajtáson megjelenő betegségben. Az első típus a kihajtást követően egyből megjelenik, a hajtások rövid ízközűek lesznek, a levelek keskennyé fejlődnek és hullámosak lesznek, majd a színe felé begörbülnek. A levél színén és a fonákján is finom szürkésfehér lisztszerű bevonat jelenik meg, majd innen terjed tovább.
Hogyan védekezz a lisztharmat ellen?
Első lépésként a fertőzött hajtásokat kell eltávolítanunk metszéskor, illetve a későbbiekben is, amíg a vegetáció fennáll. A fertőzés tovább terjedését vegyszeres permetezéssel akadályozhatjuk meg.
Amennyiben a fertőzés már tovább terjedt, a levél enyhén hullámossá válik és sárgászöld színű foltok lesznek láthatóak rajta, a fonákoldalán pedig szürkés bevonat fog megjelenni. Ami a gyümölcsöt illeti, felületén hálózatos parásodás figyelhető majd meg.
A lisztharmatot okozó gombák a rügyekben telelnek és rügypattanástól fog fertőzni, egészen a vegetáció végéig. Ez az indok rá, hogy egész évben védekezzünk ellene!
A kezdeti lemosó permetezés után először csak kontakt szereket alkalmazzunk, viszont az intenzív hajtásnövekedés kezdetétől elkezdhetünk felszívódó készítményeket is alkalmazni. Ebben az esetben is érdemes keveréket használni, hogy maximális legyen a védekezési folyamat. Az almában használhatő felszívódó készítmények egyaránt alkalmazhatóak varasodás és lisztharmat esetén is. A hajtásnövekedés leállása után visszatérhetünk a kontakt szerek használatára és szüretig 7-10 naponként permetezzünk mind a kettő betegség ellen!
