Származását tekintve a dohány (Nicotiana tabacum L.) meleg égövi növény. Nagyfokú alkalmazkodóképessége folytán azonban az északi szélesség 55. és a déli szélesség 40. foka között, eltérô éghajlati és

A dohány növényvédelmi technológiája

Bujdos László, Gáborjányi Richard, Molnár Józsefné, Simon Zoltán és Szőke Lajos
Hirdetés

Származását tekintve a dohány (Nicotiana tabacum L.) meleg égövi növény. Nagyfokú alkalmazkodóképessége folytán azonban az északi szélesség 55. és a déli szélesség 40. foka között, eltérô éghajlati és talajadottságok között a legtöbb országban termesztik.
A dohány növényvédelmi technológiája, Növényvédelem szaklap, technológiai leírás

A hozam, a minôség, valamint az adott helyen érvényesülô ökológiai tényezôk közötti szoros kapcsolat különbözô okokkal magyarázható:

– hasznosítható „termését” a környezeti tényezôkre leginkább érzékeny szerv, a levél alkotja,
– a dohány sekélyen gyökerezô növény, laza talajokon a  felsô, sekély réteg az idôjárási hatásoknak, hômérséklet- és nedvesség viszonyoknak erôsen ki van téve,
– tenyészideje a többi kultúrnövényéhez képest aránylag rövid (60–130 nap),
– rövid tenyészideje alatt nagy tömegû szárazanyagot halmoz fel.

A  dohány gyökérzete laza, „mély  rétegû” talajon fejlôdik kielégítôen. Az FCV dohány termesztésére a legalkalmasabbak a közepes és jó humusztartalmú  (0,7–2,5%),  jó  foszfor-  és káliumszolgáltató képességû homok- és homokosvályog-, gyengén  savanyú  (pH  5–6) talajok. Burley dohányok a jó humusztartalmú (1,5–4%) homokosvályog- és vályogtalajokon, gyengén savanyú, vagy semlegeshez közel álló kémhatás mellett termeszthetôk legeredményesebben.
A dohány klimatikus igénye hazánkban akkor kielégített, ha a tenyészidôszak három hónapjának  (június,  július, augusztus)  középhômérsékletet eléri a 20 oC-ot, a csapadékösszeg pedig ugyanebben az idôszakban 200 mm körüli, és egyenletes eloszlású.
Magyarországon a dohány szárítása és ipari felhasználása szerint   mesterséges szárítású (FCV) és természetes szárítású Burley, valamint szivarborítékot adó Havanna dohány termesztése folyik.

Palántanevelés

Az  1997-ben  Magyarországon  bevezetett vízkultúrás  palántanevelési  program  nagyon sok új feladatot ró a szaktanácsadókra és a termelôkre. A termesztési közegként használt tôzeg és a tápelemeket szolgáltató víz optimális feltételeket nyújt a növények fejlôdésének, ám ezzel együtt a mikroorganizmusok felszaporodása is gyorsan megtörténhet. Az ültetésre alkalmas  palánták  nevelésének  elengedhetetlen feltétele a tisztaság, a folyamatos fertôtlenítés és a kémiai növényvédelem.


A vízágyas palántanevelés lényege, hogy az üvegházban vagy a fóliasátorban kialakított vízágyon helyezik el a polisztirol tálcákat, melyeknek  „méhsejt”-szerû üregébe töltött tôzegbe szemenként vetik a pillírozott dohánymagvakat. A tôzeg csupán tartó közege a palántáknak,  a növények táplálása és a kórokozók elleni védelme a vízágyon keresztül történik.


A csírázástól a kiszedésig a palántafejlôdéshez meg kell teremteni:
– a tápelemek megfelelô mennyiségét és arányát,
– az optimális kémhatást (pH),
– az egyenletes hômérsékletet,
– a megfelelô ionkoncentrációt (EC) és ionegyensúlyt.
A tápanyaggal feltöltött vízágyakban palántadôlést okozó baktérium- és gombafajok szaporodhatnak fel. A palántadôlést  elôidézô  betegségek ellen a bevetett tálcák vízre tételét követôen azonnal szükséges fungicidek bekeverése a medencébe. A  mechanikai úton terjedô vírusok elleni védelem végett a használt eszközöket rendszeresen fertôtleníteni kell.


A termesztôberendezések környezetét folyamatosan gyommentesen kell tartani. A megtelepedô és áttelelô vírusvektorok (dohánytripszek, levéltetvek) a fertôzések hordozásával tetemes kárt  okozhatnak.  A szellôzôberendezéseket ajánlott vektorhálóval borítani. A palántanevelés utolsó harmadában felszívódó hatású(imidakloprid) rovarölô szert szükséges bekeverni a medencébe.  A  palántanyírás  elengedhetetlen feltétele az egyöntetû egészséges növény elôállításának.  A  nyírások  után  fungicides  kezelést kell alkalmazni. A palánták kiszedését követôen a polisztirol tálcákat magas nyomáson mosni, fertôtleníteni, szárítani kell. A tálcákat 3–4 évi használat után selejtezni ajánlott.


Ültetést megelőző talajelőkészítés

A termôhely kiválasztása döntôen befolyásolja a dohánytermesztés sikerét. A területet körültekintôen  kell kiválasztani.  Kerülni  kell  a fagyzugos, „jégjárta”, szélnek erôsen kitett, vízállásos területeket. Kerülni kell a mély fekvésû, párás, erdôvel határos területeket. Nagyon fontos a helyes növényi sorrend kialakítása.  A dohány monokultúrás termesztése a betegségek és kártevôk, valamint  az Orobanche elterjedésének veszélye miatt nem javasolt.


A  talajelôkészítés a tarlóhántással kezdôdik. Az ôszi mélyszántás a dohány alapvetô talajmunkája, mélysége a termôréteg vastagságától függ, 18–30 cm. Kora tavasszal a terület lezárása, gyommentesen tartása szükséges. Talajlakó kártevôkkel fertôzött területeken az ültetést megelôzôen talajfertôtlenítést kell elvégezni diazinon, karbofuran, teflutrin, terbufosz  hatóanyagú készítménnyel. Az engedélyezett inszekticideket a teljes területre szórjuk ki sík termesztési mód esetén, és dolgozzuk a talajba 6–7 nappal az ültetést megelôzôen. Bakhátas technológiával a bakhát elkészítésekor a mûvelô eszköz csak a sorok vonalába juttat ki fertôtlenítô anyagot, így csökkenthetô a terület terhelése. A talajelôkészítés fontos célja a gyomirtás is.

Hirdetés


Gyomirtás

A dohányt leginkább a laza homoktalajokon termesztik, így gyomirtása könnyebben tervezhetô, mivel a talajállapot a kezelés idôpontját kevésbé befolyásolja. A gyommentesítésben nagy szerepük van a mechanikai eljárásoknak, mivel a gyökér jó fejlôdéséhez fontos a talaj levegôztetése, így a kultivátorozás, illetve a kapálás a termesztéstechnológia részét alkotják.

A dohánytermesztésre kijelölt területen az évelô kétszikû gyomnövények elleni védekezést a megelôzô kultúrákban kell megoldani, mert a dohányban alkalmazható herbicidek közül ellenük egyik sem ad megfelelô hatást. A dohány a kiültetés után lassan kezd fejlôdni. Gyomelnyomó képessége ekkor csekély, ezért fôleg ebben az elsô fejlôdési szakaszban van nagy szerepe a gyomirtásnak.


Késôbbi fejlôdési szakaszban a kultúrnövénynek már jó a gyomelnyomó  képessége. A palánták kiültetése elôtti idôben a benefin hatóanyagú  készítmények  alkalmazhatók  talajba dolgozva. Hatásukat száraz idôben is kifejtik, és a talajmûveléssel sem vesztik el teljesen. Tech- nológiai hibaként jelentkezik, hogy a laza talajon esetenként túl mélyen dolgozzák be a herbicidet (10 cm alá is), így felhígulva hatáscsökke- nés jelentkezik. Sajnos mindkét szer hatásspektruma hiányos, a keresztes- és fészkesvirágúak családjába tartozó gyomokat, így a parlagfüvet, pipitért,  vadrepcét,  repcsényretket  nem  irtja, ezért  kiegészítésre  szorul.  Erre  alkalmasak  a napropamid,  az  S-metolaklór palántázás  elôtt. Ha az idô száraz, sekély 2–3 cm-es bedolgozás javasolt.
Csapadékos idôjárásban a bedolgozásos készítmények használata nem javasolt, helyettük a palántázás elôtt talajra permetezve  az  említett szereken kívül a pendimetalin hatóanyagú alkalmazható.
Az évelô gyomok ellen – ha idôben belefér – a palántázás elôtti utolsó talajmûvelést 2 héttel megelôzve a glifozát hatóanyagú készítmények használhatók.


Az utóbbi idôben egyre nagyobb problémát jelentô dohányfojtó szádor ellen engedélyezett lehetôség  sajnos nincs,  vizsgálatok  folynak szulfonilrezisztens vonalakkal,  amely  eredményessége még további bizonyítást kíván.
A dohányban a következô gyomnövényfajok fordulnak elô a leggyakrabban:
Szôrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), közönséges kakaslábfû  (Echinocloa cruss-galli), fakó muhar (Setaria glauca), zöld muhar   (Setaria viridis), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), mezei acat (Cirsium arvense), folyondár szulák (Convolvulus arvensis),  fehér  libaparéj  (Chenopodium album), pokolvar libaparéj (Chenopodium hibridum), parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), vadrepce (Sinapis  arvensis), varjúmák (Hibiscus trionum), porcsin keserûfû (Polygonum aviculare), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), közönséges gombvirág  (Galinsoga  parviflora), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), mezei zsurló (Equisetum arvense).


Ültetés utáni ápolás

Az ültetést úgy kell ütemezni, hogy május 20-ig, de legkésôbb május végéig befejezôdjön. Az optimális tôszám 25–28 000 tô/ha, amely elôsegíti az egyenletes fejlôdést, növényegészségügyi  szempontból optimális. Ültetés után a növények fejlôdését döntôen befolyásolják a szakszerûen, idôben elvégzett növényápolási munkák, kapálás, növényvédelem. Szakszerûen elvégzett vegyszeres gyomirtással jelentôs gyérítést, sôt kedvezô  esetben gyommentességet lehet elérni, de a kedvezô talajállapot csak szükség szerinti kézi és gépi kapálással tartható fenn. A kapálások alkalmával el kell távolítani a beteg fertôzött leveleket, növényeket. Kapáláskor a talajfelszínen megjelenô szádornövények kivágása nagyon fontos!


Ültetést követôen a fiatal növényeket a vetési bagolylepke lárvák  kártétele  veszélyezteti leginkább. A  lepkék rajzásmenete  jól  megfigyelhetô kombinált varsás szexferomon csapdával. A nagyobb  dohánytermesztôk táblánként használnak ilyen eszközt. Többéves megfigyelés alapján azokon a területeken lehet a lárvakártételre számítani, ahol a heti lepkefogás 40 db/csapda. A védekezésre május végén, június elején van szükség, az engedélyezett lufenuron,  cipermetrin  hatóanyagú  készítményekkel.

Hirdetés

A dohány 4–12 leveles állapotában elvégzendô feladatok

A növények fejlôdése ebben az idôszakban jó tápanyagellátással, kedvezô idôjárási körülmények között felgyorsul. A dohányt ilyenkor a vírusvektorok (levéltetvek, dohánytripszek) és a dohányperonoszpóra  veszélyezteti  leginkább. A rovarok rajzásmenetének  megfigyelését  az MTA Növényvédelmi  Kutatóintézet  Állattani Osztályának munkatársai dolgozták ki, melyet az integrátorok fognak össze. A színcsapdák  ültetést követô kihelyezése után heti rendszerességgel értékelik az eredményeket, és a szaktanácsadókon valamint a médiákon keresztül (sajtó, e-mail, rádió) adnak tanácsot a védekezés elvégzésére.

A dohányperonoszpóra elleni védekezést a Coresta elôre jelzô szolgálat megfigyelései alapján lehet idôzíteni. A levéltetvek ellen tiametoxam,  triazamat, pimetrozin, imidakloprid, dimetoát, acetamiprid,  endoszulfán hatóanyagú inszekticidek használhatók.

A dohánytripszek ellen jó védelmet adnak az engedélyezett dimetoát, lufenuron, acetamiprid, abamektin. A peronoszpóra ellen használt fungicidek (dimetomorf + mankoceb, fosetil-Al, propineb, mankoceb, metalaxil + mankoceb, azoxistrobin) jó védelmet  nyújtanak  az  alternáriás levélfoltosság ellen is. Kedvezô idôjárási körülmények között  két–három kezelés szükséges felszívódó hatóanyagú Készítményekkel. A  lisztharmat megjelenésekor az azoxistrobin hatóanyagú fungicid használata ajánlott.

Bimbóhányás, virágzás, tetejezés, kacsgátlás

A rovarok (levéltetvek, dohánytripsz) betelepedése az ültetvényekbe kedvezô idôjárási körülmények között folyamatos. A kifejlett anya levelek szívogatásával és a mézharmat termelésével  jelentôs  minôségi kárt okozhatnak  még ebben az idôszakban is. Az ültetvényben folyó betakarítási és tetejezési mûveletek miatt védekezésre  rövid  munkaegészségügyi  várakozási idejû készítmények alkalmazhatóak.


A tetejezés és a kacsmentesítés a dohánytermesztés technológiai elemei közül kiemelkedô jelentôségû, speciális technológiai elem. A virágzat és az oldalhajtások eltávolítása (köznapi szóval tetejezés, illetve kacsozás)régóta szerves része egyes dohányfajták  agrotechnikájának. A vegetatív fejlôdési szakaszban a dohánynövény a felvett tápanyagok nagy részét a levelek képzésére fordítja. A generatív fejlôdési szakaszban – melynek kezdete a virágbimbók megjelenésének idejére tehetô – a felvett tápanyagok jelentôs része a virágképzést szolgálja, s a virágzatban felhalmozott tápanyagok a levélképzés szempontjából elveszettnek tekinthetôk. A tetejezést követôen számolnunk  kell  a  levelek hónaljában képzôdô rügyek gyors kihajtásával. A kacsmentesítés elvégzésének jelentôsége azonos a tetejezésével.


A kacsgátlás céljára rendelkezésre álló vegyi anyagok a hatásmechanizmus alapján három kategóriába sorolhatók:

- kontakt hatású zsíralkohol-készítmények (n-dekanol), a megfelelô hatás  kifejtéséhez  e szereknek (vizes emulzióiknak) közvetlenül érintkezniük kell minden egyes hónaljrüggyel,
– lokálisan felszívódó kontakt készítmények (pendimetalin, butralin), kémiailag  dinitro-anilin származékok, adott levélhónaljba jutva helyileg felszívódnak, így nem szükséges külön-külön  érintkezniük a levélhónaljban található minden egyes rüggyel,
- a levélen át felszívódó készítmények (maleinsav-hidrazid) a  hatásmechanizmusból adódóan a készítménynek nem szükséges a levélhónaljba jutnia, elegendô, ha finom porlasztással a levelekre kerül.

A különbözô típusú készítmények – megfelelô kombinációban használva azokat – kiegészítik egymás hatását, így lehetôség van a betakarítás teljes idôszaka alatt kacsmentesen tartani az ültetvényt, kézi kacsozás nélkül.
A  vegyszeres kacsmentesítés  alapkövetelménye a kiegyenlített dohányültetvény. Heterogén ültetvényben nem lehetséges az optimális  fejlettségi állapothoz igazítani a kezelés idôpontját, így elkerülhetetlen a levelek egy részének  károsodása, ami csökkenti az  árbevételt.

 

Növényvédelem 41 (11), 2005

Forrás: Növényvédelem

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

időbeli elhatárolás

—>könyvviteli fogalom, amely a ->költségek évközi v. év végi szakaszos elszámolását,... Tovább

ólommérgezés

többnyire míniumtartalmú, —>korrózió elleni alapozófesték lenyalása, a kohók... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.