Egy dolgot azonban feltétlenül meg kell említenem: az Intézet neveltjeként olyan tudományos szellemiséggel vértezôdtem fel, melynek köszönhetôen szinte páratlan kitüntetésben részesülhettem akkor, amikor egy teljesen új kutatóintézet, a gödöllôi Mezôgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontot alapító tudományos fôigazgatójaként indíthattam útjára ezt a jelentôs tudományos mûhelyt.
A Növényvédelmi Kutató Intézet világhírnevét alapvetôen annak köszönhette, hogy fennállásának 125 éve alatt mindig tudományos igényességgel válaszolt a mezôgazdaság aktuális gyakorlati kérdéseire. Alapíttatása is ehhez kapcsolódik, hiszen a filoxéra XIX. századi európai járványa és az ellene való védekezés kidolgozása hívta életre. Az intézet munkatársai mindig megtalálták a koruk által felvetett kérdésekre a megfelelô megoldást. Ezek közül néhányat említek meg, elsôsorban azokat, melyeket személyesen is megismerhettem. A nagyüzemi mezôgazdaság által felvetett növényvédelmi kérdések környezetkímélô szemlélettel való megközelítése nagyon korszerû és bátor cselekedet volt az ötvenes-hatvanas években. Hazánkban a világon elsôként tiltották be a DDT használatát 1968-ban, s Ubrizsy Gábor volt az elsô, aki az integrált növényvédelem elméleti és gyakorlati kidolgozására nagy léptékû terveket vázolt fel. A második világháborút követô idôszak gazdasági izolációs politikájából adódó kihívás volt a hazai növényvédôszer-ipar megteremtésének kényszere: ennek szerves kémiai hátterét Matolcsy György és csoportja teremtette meg. A Jermy Tibor által kezdeményezett és irányított agrozoológiai populációvizsgálatokat, amelyeket nagyüzemi almásokban és kukorica-monokultúrákban végeztek, nemzetközi elismertség övezte. A tudományos gárda szakmai hátteret teremtett az Európában szinte egyedülálló növényvédelmi szolgálat laboratórium-rendszerének létrejöttéhez. Ma is sokszor kerül szóba, hogy az amerikai növényvédelemben dolgozó kutatók példaként hivatkoztak erre a növényvédelmi hálózatra. A kajszi-gutaütés kóroktanának új megközelítése, a Klement Zoltán vezette kutatócsoport sikereinek egyik nemzetközileg elismert példája.
A mindennapok gyakorlatát szolgáló kutatások azért voltak olyan eredményesek, mert az intézet munkatársai magas szintû alapkutatási eredményekre építkezhettek. A növényi baktériumok által indukált hiperszenzitív reakció, amit a világon elsôként Klement Zoltán írt, vagy a Király Zoltán nevével fémjelezett új tudományterület, a növényi kórélettan a Növényvédelmi Kutató Intézet legfényesebb ékkövének számít. Napjaink talán legsikeresebb gyakorlati eredményeit a Tóth Miklós által vezetett kutatócsoport feromoncsapdái jelentik. A „Csalomon” csapdák elôállítása és sikeres forgalmazása jó példa arra, hogy egy-egy feromon kémiai azonosítása és szintézise nem csak új tudományos eredmény lehet, hanem a környezetbarát növényvédelmi technikák egyik kiváló példájává válhat.
Ezek az építôkockák az intézet kézzel fogható eredményei, de nem szabad elfelejtkezni arról sem, amit az intézet tudós gárdája a szakemberképzésben tett. A hazai növényvédelem gyakorlati és elméleti alkalmazóinak szinte kivétel nélkül kötödése van az Intézethez, annak vagy „neveltjei”, vagy volt munkatársai. Az Intézetben számtalan külföldi kutató töltött el hosszabb-rövidebb tanulmányutat, hazatérve sokuk lett elismert szaktekintély, egyetemi tanár, vagy vezetô kutató. Elvitték a hírét a Herman Ottó úti intézetnek szerte a világba. Most e kerek évforduló alkalmából mint az intézet „neveltje” további szép eredményeket kívánok e szinte páratlan mûhely alkotógárdájának.
Martonvásár, 2005. november
Balázs Ervin
az MTA rendes tagja
Forrás: Növényvédelem
