A Magyarországon terméktanácsoknak nevezett testületek megkülönböztetett jelentőségű feladatkört látnak el azáltal, hogy nem érdekképviseleti szervezetek, érdekegyeztető fórumként működnek egy-egy termelési vertikum számára. Az Európai Unió tagállamaiban különböző névvel illetett, de a hazai terméktanácsokhoz hasonló feladatot ellátó szervezetek kormánytanácsadói státuszban fejtik ki tevékenységüket, továbbá betagozódnak az EU döntéselőkészítést végző szervezeteibe, nemzeti képviseletet ellátó jogosítványokkal.
A Magyarországon terméktanácsoknak nevezett testületek megkülönböztetett jelentőségű feladatkört látnak el azáltal, hogy nem érdekképviseleti szervezetek, érdekegyeztetőfórumként működnek egy-egy termelési vertikum számára. Az Európai Unió tagállamaiban különböző névvel illetett, de a hazai terméktanácsokhoz hasonló feladatot ellátó szervezetek kormánytanácsadói státuszban fejtik kitevékenységüket, továbbá betagozódnak az EU döntéselőkészítést végzőszervezeteibe, nemzeti képviseletet ellátó jogosítványokkal. Brüsszelben nemzeti ügyvivő irodát tartanak fenn. Ezáltal valósul meg a „szubszidiaritás” elve egy-egy termelési vertikuvonatkozásában. Ez természetesen nem jelentheti a termelési vertikumban különböző tevékenységet végzők érdekképviseleti szervezetének, szervezeteinek kiiktatását a döntéshozatalból, csupán érdekegyeztetési lehetőséget biztosít a vertikumon belül, törvényes keretek között. Ezek a szervezetek is részesei annakaz intézményrendszernek, melyet általában a nyugat-európai szociológusok a „társadalmi béke”fenntartójának tekintenek. Legtöbb EU tagországban nem csak a szakmai érdekképviseletek, fogyasztók érdekképviselete, hanem pl. a szakszervezeti szövetségek is képviseltetik magukat a hazai fogalmaink szerinti terméktanácsi funkciókat ellátó szervezetben. Ez egyben biztosítékot jelent az állami kontroll mellett a társadalmi kontrollal kiegészítve, hogy szélsőséges lobbi-érdekérvényesítés ne valósulhasson meg az egyes vertikumokon belül, illetve a többi vertikum rovására. Az általános megfogalmazások mellett a terméktanácsok fejlődésének EU-s tendenciájára is figyelemmel le kell szögezni, hogy az uniós szabályozási gyakorlathoz igazodni szükséges, és a korábbi ajánlásoknak megfelelően szűkíteni kell a terméktanácsok számát oly módon, hogy az egyes kiemelt jelentőségű termék előállító gazdasági alágazatok (pl. a hungaricumokat előállító termelők, feldolgozók, kereskedők) megfelelő garanciákkal tagozódjanak más, a termelési, feldolgozási technológiában hasonló jellegű, tevékenységű terméktanácsba, szekció vagy más elnevezésű formában, megkülönböztetett jogosítványokkal. Ennek a garanciáit a kormánynak, illetve az érintett minisztériumoknak (FVM, PM, KüM, GM) és a Terméktanácsok Szövetségének kell jogszabályban megfogalmazni, mint ez történik és történt az EU tagállamokban. (Lásd a hollandiai terméktanácsok összevonási gyakorlata.)
A terméktanácsok szerepe Magyarországon meghatározó jelentőségű, mert a legjelentősebb mezőgazdasági termelést folytató országoktól döntően eltér a termelők tulajdonviszonya a feldolgozó, forgalmazó vállalatok esetében. Míg az Európai Unióban a feldolgozásra, nagykereskedelemre a termelői befolyás jellemző, döntően tulajdonosi alapon, nálunk ezzel szemben a tulajdonosi elkülönültség a jellemző. Ez a különbség más, bonyolultabb érdekegyeztetési mechanizmust tesz szükségessé, melynek egyetlen reális helye a terméktanács az élelmiszergazdasági ágazatok esetében (hús valamennyi vágóállatfaj ,gabona, tej, kertészeti ágazatok stb.).
A VHT konkrét tevékenységi köre és annak szükséges bővítése az EU-hoz történő csatlakozásig
Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. tv. alapvetően piacszabályozásifeladatokat ró a terméktanácsokra. Körülírja a terméktanácsok feladat-, jog- és hatáskörét. Azonban meg kell jegyezni, hogy a feladatkörökhöz nem mindig rendeli hozzá következetesen a jogosítványokat, valamint az állam kötelezettség-vállalási kényszerét, túl sok lehetőséget biztosítva a „kézi vezérlés” lehetőségének a kényszerpályán működő automatizmusok helyett, melyek a gazdálkodás kiszámíthatóságának garanciái. (Az EU piacszabályozásban az ad hoc beavatkozás a kivétel, az automatizmus a jellemző.)
A VHT feladatai
Piacszabályozási, piacszervezési, szakmai és szakadminisztrációs feladatok
A piacszabályozás alapja a vertikumon belüli érdekegyeztetés, amelyhez számos adminisztratív feladat kapcsolódik, melyek szoros logikai rendszerben működtethetők csak.
Nevezetesen:
- A vágóállatok egyedi jelölése, eszközrendszerének kialakítása, (füljelző és a behelyező fogó) rendszeresítése,
- az objektív minősítés technikai feltételeinek megteremtése (eszközbeszerzés, üzemi kihelyezés),
- az objektív minősítés szoftvere valamennyi alkalmazott technikai eszközhöz, illetve minősítési módszerhez,
- a minősítés adatainak összegyűjtése, feldolgozása, elemzése,
- az ipari feldolgozás adatainak üzemenkénti gyűjtése, összesítése áruféleségenként (cikkszám szerint),
- a vágóállat termelésre, felvásárlásra szabadpiacra vonatkozó alapinformációk gyűjtése, feldolgozása (pl. fajonként a felvásárlás szektor szerinti megoszlása, minőségi kategóriák szerinti megoszlása),
- a garantált ár, irányár kialakításához önköltség vizsgálat (országos szinten 10%-os reprezentáció) vágósertés esetén negyedévenként, vágómarha esetében félévenként,
- fogyasztói árfigyelés hetente a fontosabb húsféleségekre és húskészítményekre vonatkozóan,
- a vágósertés felvásárlási árak nemzetközi alakulásának figyelése heti rendszerességgel /USA, EU/.
A felsorolt feladatok ellátása együttesen képezik a VHT információs rendszerének működtetését.
Az információs rendszer heti, havi, negyed- és féléves, illetve éves jelentései alapján évente kiadásra kerül a statisztikai évkönyv. (Ennek az adatállománynak a döntő többsége sehol másutt nem lelhető fel.)
E jelentések elemzése képezi alapját az 1993. évi VI. tv.-ben meghatározott piacszabályozási eszközök:
- garantált ár,
- irányár,
- intervenciós ár alsó és felső határa megállapításának, valamint a törvényben meghatározott termelés és piacszabályozási, támogatási beavatkozások elrendelésének.
Megkülönböztetett jelentőségű feladata a VHT-nak az 1993. évi VI. törvényben kapott felhatalmazás alapján a termelők, feldolgozók, hús és állatkereskedők által történt befizetésekből keletkező saját képzésű alap kezelése és felhasználása az esetenként keletkező, vagy várható piaci zavar felszámolására, illetve elhárítására.
A VHT szolgáltató tevékenysége
- képzés, továbbképzés,
- sertés- és marhahúsminősítő képzés /közreműködők: Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és a hollandiai SVO Oktatási Központ/,
- szakmunkás továbbképzés féléves kurzusokban, Hollandiában, melyről EU tanúsítványt kapnak a résztvevők,
- HACCP minőségbiztosítási rendszer adaptálása a húsipari cégekre a HÚSCÉH-vel közösen, a rendszer bevezetése, továbbá az évi rendszerességű ellenőrzés és tanúsítás a jogszabályban foglaltak szerinti független szervezetek bevonásával OHKI, HUMIL Kft az alkalmazásra, és annak helyességére vonatkozóan,
- időszakos lapkiadás /évi 3-4 szám szükség szerint/,
- marketing tevékenység /2 Húsfesztivál, a vöröshúsok fogyasztásának propagálása, ismeretterjesztő film készíttetése, TV műsoridő lekötés stb./,
- sertésminősítő műszerek beszerzése és bérbeadása.
Szakmai fejlesztő tevékenység
- saját kialakítású statisztikai rendszerünk tartalmi bővítése, fejlesztése,
- a vágósertés minősítésénél alkalmazott regressziós egyenlet aktualizálása,
- a vágósertések korszerű egyedi jelölésének megszervezése, füljelző készítése, behelyező eszköz kihelyezése valamennyi VHT taghoz ingyenesen,
Az eddig felsorolt tevékenységek végzésében érdemben az alábbi négy szakbizottság működik közre:
- Termelésszabályozási Bizottság
- Árbizottság
- Minősítési, Minőségfejlesztési és Oktatási Bizottság
- Marketing Bizottság, továbbá az Elnökség által szükség szerint alakított, meghatározott feladatot ellátó ad hoc bizottságok.
A hazai és nemzetközi szakmai és érdekképviseleti szervezetek munkájában való részvétel
A VHT kapcsolatrendszerének elsődleges elemei az FVM Agrárrendtartási Hivatala, az Agrárintervenciós Központ, valamint a Fogyasztói Érdekképviselet, továbbá az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Főosztály, valamint a megyei állomások. Az együttműködés módját jogszabályok, illetve a VHT Alapszabálya állapítja meg.
Szoros kapcsolattartás jellemző a VHT tevékenységében a termelői és a feldolgozói érdekképviseletekkel. Ez aktív munkakapcsolatot jelent az Elnökség szakmai munkájában.
A VHT tagokkal közvetlen kapcsolatot tartunk (tájékoztatás, tanácsadás, vitás ügyek rendezésében való közreműködés stb.). További közvetett kapcsolat a VHT tagok és a VHT titkárság között a 20 megyei megbízott révén is megvalósul. A megyei megbízottak szolgáltatják az alapadatokat a termelés vonatkozásában (önköltség, takarmány ár) az információs rendszer részére a perodikus jelentéseinkhez. Eseti információszolgáltatást is végeznek a termelésben, értékesítésben felmerülő anomáliákról, valamint tájékoztatják a hozzájuk forduló VHT tagokat a hatályos rendeletekről és a VHT elnökségének határozatairól.
Nemzetközi kapcsolataink is kiterjedtek, tagja a VHT a CEA-nak és ezen kersztül az EU mezőgazdasági tanácsadó testületeinek a COPA, illetve COGECA-nak.
További közvetett kapcsolatunk van a két húsipari érdekképviselet révén:
az Európai Húskereskedők Szövetségével,
az Európai Húsiparosok Szövetségével és
az Európai Hentesmesterek Szövetségével.
A felsorolt nemzetközi szervezetek szerepe a brüsszeli „lobbyzásban” az ágazati és nemzeti érdekek kijárásában egyaránt jelentős, ezek révén a hazai húsvertikum már képviseletet nyert az EU szakmai tanácsadó testületeiben.
A VHT működése az Unió-s csatlakozás után
A VHT működését alapításkor az UNIO-ban működő, hasonló feladatokat ellátó szervezetek mintájára alakítottuk ki. Azóta egyre több, a termékpályát érintő tevékenységgel bővült a feladatok köre.
A terméktanácsok szerepe Magyarországon sokkal jelentősebb, mint az UNIO-ban, mert a termékpályákhoz kapcsolódó intézmények működése minőségileg nem hasonlítható létszám és technikai felszereltség hiányában az UNIO tagállamaiban meglévő helyzethez. Megjegyzendő, hogy a megoldandó feladatokhoz képest hasonló a helyzet a terméktanácsok esetében is, csak a szakszerű szakmai működési minimum feladatainak ellátása lehetséges. (A holland Vágóállat, Hús és Tojás Terméktanács titkársága 220 főből áll.)
Jelentős hátrány a termékpálya szabályozásban, hogy a hazai szabályozásban a meghatározó megoldás az „ad hoc” beavatkozás, míg az UNIO-ban a kiszámítható hosszú távú normatív szabályozás a jellemző. A terméktanácsok fő feladata a piaci destabilizációs hatások mérséklésére irányuló tevékenység. További hátrány az UNIO-s helyzethez képest, hogy a termelés koncentrációja összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. A tulajdoni elkülönültség a termelők és feldolgozók vonatkozásában szinte teljes körű a legjelentősebb termékek /tej, hús, gabona, kertészeti ágazatok/ esetében, ellentétben a nyugat-európai helyzettel. A vertikum különböző tevékenységű szereplői közti érdekegyeztetés a horizontális szerveződésű szakmai és érdekképviseleti szervezetek révén nem valósítható meg eredményesen bár ezekből tevékenységenként több is van mert együtt sem képviselik az egy-egy érdekcsoportba tartozók teljes körét. Az UNIO piacszabályozó szerepének erősödő volta folyamatosan csökkenti a nemzeti jogosítványokat, így a terméktanácsi funkciót ellátó szervezetek jogköre is csökkent. A piacszabályozó szerepe azonban a saját képzésű alapból és költségvetésből átengedett összegekből történő piacra jutási támogatások kifizetésével jelentősen erősödött. Ezzel a nemzeti szabályozó szerepmozgástere jelentősen növelhető. Ez azonban csak a termékpálya valamennyiszereplőjének kötelező tagsága esetén valósítható meg. Jelenleg azokat a feladatokat látják el, amelyek a VHT tevékenységi körébe tartoznak. Több UNIO-s országban további, a termékpálya szereplőinek érdekeit szolgáló tevékenységgel bővítik feladatkörüket. Tervezzük a saját feladatainkat is bővíteni és fejleszteni.
A VHT tevékenységének (közel)jövőbeni bővítése
Számos olyan feladat van a vertikum vonatkozásában, amelyet más szervezetek (pl. érdekképviseletek) átfogóan nem csak szűkebb szakmai szempontok szerint tudnak ellátni. Ezért nyugat-európai mintára ezeknek a feladatoknak az ellátását végző szervezetek létrehozása, működésének irányítása és ellenőrzése terméktanácsi feladat kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy a vertikum együttes érdekei érvényesüljenek.
Példaként említhetem, hogy Hollandiában éppen a magyar tapasztalatok alapján a VHT által képzett piaci beavatkozásra szolgáló alaphoz hasonló, a járványok által okozott károk enyhítését szolgáló alapot hozott létre holland Vágóállat Hús és Tojás Terméktanács.
- Az Országülés a 31/2001.(V.14.) számú határozatában rendelkezett az 1993. évi VI. tv. módosításáról a beszállítói biztonságot szolgáló alap létrehozására vonatkozóan. Az alap kezelését a határozat szerint a VHT látná el. Sajnos a törvénymódosításra nem került sor. Hasonló, közös kockázat vállalást szolgáló alap terméktanácsi vagy terméktanácsi irányítású önálló szervezet működtetésére folynak az UNIO tagországaiban előkészületek.
- Közös kockázat vállalásra lehetőséget biztosít a biztosító intézetekről és biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. tv. Biztosító Szövetkezeti formában. (Törvénymódosítással bővíteni lehet a kockázati kört.)
- A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. tv. állami feladatból termelői, illetve feldolgozói feladattá tette a szabványalkotást. A termelőszervezetek döntő többsége képviselet nélkül maradt a Szabványügyi testületben. Ennek a problémának a megoldását szolgálná a VHT tagsága a szervezetben.
- A vágó és feldolgozó üzemek ismételt hatósági élelmiszerhigiéniai felmérése és javaslattétel a kétes besorolású üzemek sorsára vonatkozóan, továbbá rendezni a bérvágás rendjét, a vágóállat és húskereskedelemre vonatkozó jogszabályokat.
- A kötelező húscímkézésen túlmenően egy magasabb élelmiszerbiztonsági követelményrendszer kialakítása is szükségessé válik az UNIO-s csatlakozásig, mely kialakítására korábban készített javaslatot a VHT (TEPKET=Termékpályán Folyamatosan Kontrolált Eredetű Termék).
- További feladat a márkázás, az eredetvédelem és a speciális minőségű élelmiszer kategória bevezetése /pl. mangalica, magyar szürke marha húsa, illetve húsából készült termék).
Az említettek bevezetése, tanúsítása nagymértékben segíti a piacra jutást az UNIO-s csatlakozást követően.
Külön kiemelt feladatként jelenik meg az UNIO-s csatlakozásig:
- információs rendszer szakmai, műszaki továbbfejlesztése az UNIO-beli színvonal elérése érdekében,
- minősítés fejlesztése /szakmai, műszaki/,
- az UNIO-ban kialakult gyakorlatnak megfelelő szakigazgatási feladatokra felkészülés,
- a vertikum gazdasági szereplői egy részének még hiányzó horizontális szervezetei létrehozása (a hús kis- és nagykereskedelem, az állatkereskedelem esetében), hogy a nyugat-európai hasonló szervezeteiknek illetve az európai szövetségeiknek legyen hazai partnerszervezete.
A VHT tevékenységének (közel)jövőbeni bővítésére vonatkozó javaslatok megvalósítása elengedhetetlen feltétele a vertikum sikeres beilleszkedésének.
Budapest, 2002. november 11.
Dr. Zádori László
VHT titkár
Folyamatosan javul a vágósertés minősége
A Vágóállat és Hús Terméktanács kiemelt feladatának tekinti a vágósertések színhústartalmának növelését a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében.
A vágósertések vágás utáni minősítését rendelet írja elő, ennek alapján kezdődött meg a korszerű, műszeres minősítés bevezetése 1994-ben. Az eltelt csaknem tíz éves időszakban gyakorlatot, tapasztalatot szereztünk az eszközök, módszerek alkalmazása és az eredmények elemzése terén. A VHT tagjai sorában 230 sertésvágóhídon végzik az SEUROP minősítést. Az országban a levágott sertések mintegy 95%-a minősített. Az egységesített dán minősítő műszerek egy műszercsaládot képviselnek, a világon a legelterjedtebbek és legkorszerűbbek. A minősítés ellenőrzésére a Dániában kifejlesztett és bevezetett Mobil AutoFom rendszert alkalmazzuk.
A műszeresen minősített sertések minősítési adatait a Vágóállat és Hús Terméktanács integrált információs rendszerébe 1994 óta folyamatosan gyűjtjük, és dolgozzuk fel. Az alábbi grafikonok mutatják be a sertések színhústartalmának az 1994. évi országos átlagot jelentő 48,9%-ról az idei átlag 54%-ra növekedését. Az utóbbi öt évben a hátszalonna vastagság (a 3.-4. borda közötti mérési ponton) 23,6 mm-ről 20,9 mm-re csökkent, a 91 kg átlag hasított súly szinten tartása mellett. A sertések minőségi SEUROP osztályonkénti megoszlása a magas színhústartalmú (50-60% közötti) S-E-U osztályokban növekedett, az alacsony színhústartalmú (35-50% közötti) R-O-P osztályokban pedig csökkent. Ezek az eredmények megközelítik az Európai Unió sertéstermelő országaiban elért átlagértékeket.
A Vágóállat és Hús Terméktanács az integrált információs rendszerében feldolgozott, sertésminősítési adatok ismeretében létrehozta a sertésminőség országos figyelési rendszerét. Ezzel a rendszerrel felkészítettük a vágóhidakat az EU jogszabályok megfelelésére a sertésminősítés terén. Az országos sertésminősítési információkat rendszeresen eljuttatjuk az illetékes hatóságnak, a vágóhidaknak valamint a sertéstermelőknek. A minőség javulásának ösztönzésére alkalmazott támogatási rendszer alapját szolgálják ezek az adatok, információk.