A repcetermesztés technológiájába, amennyiben az ökológiai adottságok lehetővé teszik, megfelelő vetőtárcsa alkalmazásával a pneumatikus szemenkéntvető gépek is beilleszthetők. A szemenkéntvető gépek esetében is – az utóbbi időben – a mechanikus dörzskerekes vetőtengelyhajtás mellett, a vetőelemek vetőkocsinkénti külön-külön történő elektromos hajtásátvitelét is egyre több konstrukciónál megtalálhatjuk.
Éppen a növények morfológiai tulajdonságaihoz igazodó optimális tenyészterület biztosítására, újabban a szemenkéntvető gépek ikersoros vetésre alkalmas konstrukcióit fejlesztették ki. Az ikersoros vetőgépek ezen szempontoknak megfelelően a beállított tőtávolság figyelembevételével a magokat a két sorban, egymáshoz képest háromszög alakú kötésben helyezik el.
Ezen konstrukciók fontosabb szerkezeti egységei a hagyományos szemenkéntvető gépekével megegyező vagy ahhoz hasonló szerkezeti megoldásúak. A vetőkocsik paralelogramma felfüggesztéssel csatlakoznak a vázkerethez.
Az ikersoros szemenkéntvető gépek többsége nyomólevegős rendszerű, a magadagoló által leválasztott fölösleges magon túl a vetőmag a maglevezető csőbe, majd gravitációsan a tárcsás csoroszlyák által megnyitott magárokba jut (6. ábra).
A kivetett magvakat a magtakaró tárcsák takarják be, a talajt a magnyomókerék tömöríti. Az ikersorok osztása 22 cm, míg az ikersorok egymástól való távolsága 55 cm. A kivetett mag mennyisége, 15–20 cm tőtávolságot figyelembe véve, 120 000-150 000 közötti lehet.
Forrás: Agrárium szaklap
