A jó minőségű lucernaszenázs, mint a TMR egyik fontos összetevője, A lucerna erjeszthetősége, problémák, a betakarítás időpontja, silózás

A jó minőségű lucernaszenázs, mint a TMR egyik fontos összetevője

Dr. Orosz Szilvia egyetemi adjunktus, Szent István Egyetem, Takarmányozástani Tanszék
Hirdetés

A korszerű betakarítógépek aprítószerkezetének kedvező fajlagos üzemanyag-felhasználása miatt, valamint a tömörítés hatékonyságának növelése érdekében kukoricaszilázsaink szecskamérete átlagosan kevesebb, mint 2 cm. Sőt, silómaró alkalmazásakor akár 1 cm alá is csökkenhet az átlagos szecskaméret. Ezért napjainkban a szerkezettel bíró rost hordozója a TMR-ben elsősorban a széna és esetlegesen a szenázs.
A jó minőségű lucernaszenázs, mint a TMR egyik fontos összetevője

A lucerna erjeszthetősége, problémák

 

Jó minőségű lucernaszilázst/szenázst nehéz készíteni!

A lucernát erjesztése körültekintést igényel, mivel erjeszthetőségét számos tényező gyengíti (Schmidt, 2003):

·          erjeszthető szénhidrát tartalma mindössze 65g/kg sz.a. (silókukorica: 290/kg sza.)

·          pufferkapacitása nagy 74 g tejsav/kg sz.a. (silókukorica: 38)

·          kalcium-tartalma jelentős (lúgos kémhatású alkáliföldfém, ’hamulúgosság’): 1,7% sza

·          a cukor-pufferkapacitás hányadosértéke kicsi 0,6-0,9 (silókukorica: 5-8, minimum 2,5)

·          a növény levélfelületén természetes módon előforduló baktériumok száma 2 (?)-107/g zöld növény, de a tejsavtermelő baktériumok száma csak 103-104/g  zöld növény

Kis szénhidrát-, nagy nyersfehérje- és kalciumtartalma miatt a lucerna a nehezen erjeszthető takarmánynövények kategóriájába sorolható. A gyenge erjedési mutatók miatt legalább a 37-39% sz.a-ig történő fonnyasztás lenne ideális, ami azonban növeli az időjárási kockázatot és a légzési veszteséget a kisebb szárazanyag-tartományhoz képest. Az alábbi megállapítások egy része a szerző megfigyeléseiből, tapasztalataiból, saját kísérleteiből származik, ezért a vitára adhat okot. Egy ilyen szakmai vita azonban, úgy gondolom, a résztvevők számára rendkívül hasznos lehet, a szakma számára pedig mindenképpen motiváló erő.

 

A betakarítás időpontja

 

„Az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában, illetve a virágzásuk kezdetén következik be. Később rosttartalmuk gyorsan nő, a növény elvénül, táplálóanyagai nehezebben emésztődnek. A lucerna különböző kaszálásai esetében más és más az optimális betakarítási idő. Az első kaszáláskor a lucernát akkor kell betakarítani, amikor alsó levelei sárgulnak és bimbózni kezd, a második kaszáláskor zöldbimbós állapotban, az utolsó kaszáláskor pedig teljes virágzás állapotában, amikor több táplálóanyag halmozódik fel a gyökérnyakban és így megerősödve tud áttelelni. Minél nagyobb a termőterület, annál gondosabban kell megválasztani a kaszálás kezdetének időpontját, mivel az utolsó táblák növényzete időközben elvénülhet (Schmidt, 2003)”. A lucerna kaszálásának időpontja más szakirodalmak szerint: “amikor a tábla 10%-a virágzik”. Kakuk és Schmidt szerint (1988): „szarvasmarhák és lovak részére, zöldbimbós stádiumban, de legkésőbb virágzás kezdetéig” érdemes betakarítani a lucernát. Az előző megállapítások a minőség és a mennyiség, valamint a következő újulat (növedék) segítésének kompromisszumán alapszanak. Ma már - a szerző szerint- nem célszerű ilyen általános megállapításokat tenni, hiszen más a célja egy 1000 tehenes nagyüzemet ellátó növénytermesztőnek és egy pl. 400 tehenet tartó, de kifejezetten nagy termelésű (9000-1000 liter/ laktáció) állományt ellátó kollégának. A nagy fehérjetartalmat (>22%sza. nyersfehérje) és kis rosttartalmat (20-25 % sz.a. nyersrost) jelentő jó minőséget (figyelembe véve a technológiai veszteséget), bimbózás előtti kaszálással (kb. 18% szárazanyag-tartalommal a lábon álló lucernában) lehet elérni, ekkor azonban megközelítően csak fele termésmennyiséggel kell számolni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a korai kaszálással együtt járó kisebb termésmennyiség megtérülhet a későbbi kaszálások során. Az alábbi táblázatban látható a minőség és a mennyiség kapcsolata lucerna esetében (1. táblázat). A termésmennyiség adatok csak a hivatkozott vizsgálatra vonatkoznak, mivel jelentős mértékben függnek a termőhelyi adottságoktól, az aktuális időjárástól és az alkalmazott agrotechnikától.

 

1. táblázat A táplálóanyag-tartalom, a minőség és a mennyiség összefüggései lucerna esetében
 (*Schmidt, 2003)

 

Zsenge

Fiatal

Bimbós

Virágzásban

Szárazanyag (g/kg)*

163

221

245

281

Nyersfehérje (g/kg sza.)*

276

232

199

177

Nyersrost (g/kg sza)*

166

222

282

329

Összkarotin (mg/kg sza)*

50-70

-

-

40-50

Várható szenázs minőség

(figyelembe véve a technológiai

veszteségeket)

JÓ-KÖZEPES

GYENGE

GYENGE

Termésmennyiség (sza.t/ha)

 

* saját adat

**Tyrolova és Vyborna (2005)

(4-5 t/ha szenázs) *

2,9 sza.t/ha

(7,3-8,3t/ha

szenázs,

35-40%sza.)**

3,4 sza.t/ha

(8,5- 9,7t/ha

szenázs,

35-40%sza.)**

5,5 sza.t/ha

(13,4 -15,7t/ha

szenázs,

35-40%sza.)**

 

A fásodással, lignifikációval járó kedvezőtlen folyamatok hatása (a nyersfehérje mennyiségének és bendőbeli lebonthatóságának, valamint az energiatartalomnak a csökkenése, az ADL-tartalom és az emészthetetlen fehérjehányad növekedése) látható az 1. és 2. ábrán.

 

 

 

 

Ezek alapján, amennyiben az első kaszálásból készítjük az erjesztett lucernát és a minőség az elsődleges szempont, úgy javasolt a lábon álló, még nem lekaszált lucernából mintát venni és mikrohullámú sütő segítségével egy gyors mérést elvégezni. Ebben az esetben ideális a 18% szárazanyag-tartalom. Ekkor a technológiai veszteséget is figyelembe véve, megfelelő időjárás és betakarítási technológia esetében, jó eséllyel számíthatunk 22-23% nyersfehérje-tartalomra a kész szilázsban/szenázsban. A fonnyasztás időtartamát (8-10 óra időjárástól függően) ez után úgy érdemes megválasztani, hogy a végső szárazanyag-tartalom 35-40% közé essen. Ekkor viszont különösen javasolható valamilyen biológiai tartósítószer használata, mert a fiatal növénynek magas nyersfehérje- és kalciumtartalma miatt nagyobb lehet a pufferkapacitása, mint az öregebb növényé, emiatt tehát előfordulhat, hogy a jobb minőségű fiatal lucerna nehezebben vagy vontatottabban erjed.

 

A műtrágyázás is hatással van a lucerna erjeszthetőségére. A növekvő nitrogénellátás ugyanis csökkenti az erjeszthető szénhidrátok mennyiségét, de egyúttal növeli a nyersfehérje-tartalmat a növényben, emellett esetenként csökkenti a szárazanyag-tartalmat. Az alábbi táblázat (2. táblázat) ugyan nem a lucernára, hanem fűre vonatkozik, de hasznos lehet a műtrágyázás hatásának megítélésében.

 

2. táblázat A N-műtrágyázás hatása a réti csenkesz erjeszthetőséget befolyásoló

tulajdonságokra (Kakuk és Schmidt, 1988)

Kg N/ha

Szárazanyag

g/kg

Cukor

g/kg sza.

Puffer-

kapacitás

Cukor /pufferkapacitás

50

250

95

38

2,5

100

230

90

55

1,6

150

220

80

60

1,3

 

 

A betakarítás módja és egyes műszaki vonatkozásai

 

Kaszálás és rendkezelés

 

Kaszálásra a zsenge, jó talajállapotú lucerna esetében a tárcsás rotációs kaszák megfelelőek, amennyiben viszont a talajállapot nem jó, úgy inkább a dobos kaszák javasolhatók. A kaszálás során érdemes gumihengeres szársértőt is alkalmazni az egyenletesebb és gyorsabb fonnyadás érdekében. A gumihengeres szársértő ugyanis roppantja a szárat, ami kíméletes és kisebb mechanikai hatást valamint kisebb levélveszteséget is jelent, mint az ütőujjas szársértők. A szár gyorsabb vízleadása mellett azonban kis mértékű fehérje-veszteséggel is kell számolnunk még a gumihengeres szársértő alkalmazásakor is. A szársértős rotációs kaszák után visszamaradt lucernarendeket el kell teríteni. Az 5-10 cm vastag laza szőnyegrenden könnyen árszellőzik a lucerna. A rendterítés viszont bizonyos mennyiségű fehérjeveszteséget okoz, még a nedves lucerna esetében is. A 60-65% nedvességtartalom (35-40 % szárazanyag-tartalom) elérésekor szűkített rendet készítünk vezérelt ujjas rendkezelővel a rendfelszedő szerkezetének megfelelő méretek, valamint a lehető legnagyobb rendfolyóméterrre eső tömeg megvalósítása céljából. Összességében, még megfelelő technika alkalmazásakor is minimálisan 2-3 % fehérjeveszteséget jelent a nagyüzemi betakarítás.

 

Tarlómagasság

 

A vágási magasság, elsősorban a földszennyeződés (felcsapódott sár, egyenetlen talaj okozta földszennyeződés) befolyásolja a vajsavbaktériumok spóraszámát az alapanyagban. Lucerna esetében a 7-8 cm tarlómagasságot javasoljuk. A Clostridiumok spórái ugyanis átjutnak a tejbe, emiatt az ilyen tejből, a gázképződés miatt, csak lágy sajtokat lehet készíteni. Fűszenázs esetében az alábbi adatok (3. táblázat) utalnak a vajsavas erjedés kockázatára alacsony tarlóval történő betakarításkor.

 

3. táblázat A vágási magasság hatása a vajsavbaktériumok spóraszámára

fűszenázsban (Avasi, 2005)

Vágási magasság(cm)

Vajsavbaktérium spórák(db/g takarmány)

2 cm (alacsony)

84 000

10 cm (magas)

4 000

 

 

A fonnyasztás időtartama- a szárazanyag-tartalom megítélése

 

1) Lucernaszilázs

Egymenetben betakarított, erjesztéssel tartósított tömegtakarmány. A takarmány szárazanyag-tartalma kevesebb 30%-nál (a betakarításkor fenofázisától függően kb. 18-28%). Az erjeszthetőség szempontjából az ilyen alacsony szárazanyag-tartalmú növények speciális helyzetben vannak, mert:

·          a silózási adalékok egyes hatóanyagai számára ez a tartomány a kedvező (baktériumkultúra opt. 30-35% sz.a. és sejtfalbontó enzimek opt. <30% sz.a.: kompromisszum 28-33% sz.a.), de

  • az ozmotikus viszonyok elsősorban a káros, ecetsavtermelő baktériumok szaporodásának kedveznek.

Az alacsony szárazanyag-tartalmú szilázs készítésekor a tömörítés hatására a növényben lévő víztartalom egy része eltávozik és a silóban összegyűlik (csurgaléklé), ami a takarmány romlását idézi elő. A jó minőségű szilázs kémhatása 4,5-5,0 közötti, mely érték az idő múlásával nem változik. Ekkor nevezzük stabil szilázsnak. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a nagy nedvesség-tartalom miatt még adalékanyaggal sem fog stabil szilázs képződni az ilyen alapanyagból.

 

2) Fonnyasztott lucernaszilázs

Két menetben betakarított, erjesztéssel tartósított tömegtakarmány. Az ily módon tartósított takarmányokat lekaszálják, majd a renden fonnyasztják (4-12 óra). Ezután szecskázzák és a silótérbe szállítják, vagy szálasan, illetve szeletelve bálázzák. Az így készített takarmányok szárazanyag-tartalma 30-40% közé esik. A már említett biológiai adalékanyagokat ebben a szárazanyag kategóriában érdemes használni, az erjesztett takarmány jó minőségének elérése céljából. Adalékanyag nélkül az erjedés a 30-35% szárazanyag-tartományban kockázatos és általában közepes minőségű. A 35-40% szárazanyag már biztosabb erjedést tesz lehetővé, de kevésbé kedvező a biológiai adalékanyagok számára (Orosz, 2001.). A szerző a 35-40 % szárazanyag-tartalmat javasolja a gyakorlat számára, az alábbiak miatt:

  • bimbózáskor betakarítva 2-3 cm szecskaméret mellett még jól tömöríthető, így a struktúrális hatás hordozója a TMR-ben. A tehenek szeretik és nem tudják kiválogatva meghagyni (az abrakot előnyben részesítve).
  • a megfelelő erjedés, a még elfogadható mértékű szántóföldi veszteség és a kielégítő tömöríthetőség ebben a tartományban fedi egymást: már kicsi az ecetesedés veszélye, 4-12 óra maximum az időjárási kockázat, de még jól tömöríthető (ha fiatal és 2-3 cm-re egyenletesen szecskáztuk), alapos tömörítés mellett a karamellizálódás veszélye kicsi, a TMR szárazanyag-tartalmát a lehető legkisebb mértében csökkenti (az alacsonyabb tartományokhoz képest), de a tehén szívesen fogyasztja és nem válogatja ki, ezzel javítjuk a szerkezettel bíró (struktúrális) rost felvételét.
  • biztonságos tartomány: ha ‘tévedünk’ a szárazanyag-tartalom megítélésében, ha nagy az egyidejüleg betakarítandó terület, esetleg probléma van a munkaszervezéssel kis tévedéssel nem okozunk ‘katasztrófát, mert 30-35 % és 40-45% között még jó, de legalább közepes eredményeket lehet elérni az erjedésben. Amennyiben azonban 30-35% a cél és valamilyen okból kifolyólag 30% alatti szárazanyag-tartalommal ‘sikerül’ az anyagot behordani, úgy biztosra vehetjük a romlást.
  • Adalékanyag nélkül is legalább közepes eredménnyel erjed, de adalékanyaggal egyértelműen kedvezőbb eredmények érhetők el. Az adalékanyagban lévő egyes baktériumok és enzimek ugyan kisebb hatékonysággal működnek, de a tejsavtermelő baktériumok számára kedvezőbb ozmotikus viszonyok miatt nem ‘érezhető’ a kisebb hatékonyság. A szerző szerint az adalékanyag költségei ebben a szárazanyag-tartományban nagyobb biztonsággal (és legalább olyan jó eredménnyel) térülnek meg, mint 30-35% között.

A 4. táblázatban látható (ÁTK Herceghalom, Országos Adatbázis), hogy a szárazanyag-tartalom növekedésével hogyan változik az erjesztett lucerna minősége.

 

4. táblázat Az erjesztett lucerna minőségének változása a

szárazanyag-tartalom függvényében 1992. és 2000. között

 

1992-1996

1997-2000

%

közepes

gyenge

%

közepes

gyenge

Egymenetes

15

3

35

62

19

-

48

52

Fonnyasztott (30-40%)

27

9

61

30

31

-

64

36

Szenázs (>40% sza.)

58

21

55

24

50

11

59

30

Forrás: Várhegyiné (2001)

 

3) Lucernaszenázs

 

Szintén két menetben betakarított, erjesztéssel tartósított tömegtakarmány. A kaszálás után a növényt a renden fonnyasztják (12-24 óra). A szenázsnak készülő takarmányok szárazanyag-tartalma 40% fölötti. A jó minőségű szenázsok kémhatásának értéke 4,5-5,0-ig terjedhet, nem képződik csurgaléklé. A 40% fölötti szárazanyag-tartalommal rendelkező növények erjedése (bimbózáskor betakarítva és egyenletesen 2-3 cm-esre szecskázva, 500- 600 kg/m3 térfogattömeggel) biztonságos, adalékanyag nélkül is stabil takarmányt kapunk, bár az adalékanyagokban található erjesztő baktériumok és enzimek számára nem ideálisak a körülmények. A szenázsokhoz tehát adhatunk biológiai adalékanyagokat, de azok nélkül is nagy biztonsággal erjednek megfelelő tömörség esetében (500- 600 kg/m3). A hosszú ideig történő fonnyasztásnak azonban hátrányai is vannak:

-nagyobb időjárási kockázat,

-nagyobb táplálóanyag-veszteség a renden (karotinoidok, nyersfehérje, szénhidrátok légzésből adódó vesztesége),

-nehezebb tömöríthetőség.

 

Az 5. táblázatban látható, hogy az USA-ban, Wisconsin államban 87 megvizsgált silódepóban hogyan alalkultak az erjesztett lucerna egyes paraméterei

 

5. táblázat Erjesztett lucerna adatai Wisconsin államban (USA)

 

Lucernaszenázs
(87 silótér)

Kukoricaszilázs (81 silótér)

Szárazanyag (%)

42

34

Nedves térffogattömeg (kg/m3)

590

690

Száraz térfogattömeg (kg/m3)

237

232

Szecskaméret (mm)

11,7

10,9

Forrás: Muck és Holmes (2000)

 

A javasolható szecskaméret lucernaszenázs/szilázs esetében függ a szárazanyag- és a nyersrost-tartalomtól (6. táblázat).

6. táblázat Javasolt szecskaméret

Takarmány neve és szárazanyag-tartalma

Szecskahosszúság

rosttartalom

közepes

kis

Lucerna, pillangósok, fűfélék

 

 

25-35% szárazanyagtartalom

1-2

3-5

35% feletti szárazanyagtartalom

0,5-1

2-3

Silókukorica vagy cirok

 

 

30-35% szárazanyagtartalom

2

2-4

35-40% szárazanyagtartalom

1,5

2-3

40-45% szárazanyagtartalom

1

2

Szűcsné és Avasi, 2005

 

 

A lucerna silózásának különböző műszaki megoldásai

 

Silótípus szerint:

falközi siló:

Þ      Előnye: kedvező fajlagos költséggel silózható az alapanyag, nagy tárolási kapacitású (100-500 vagon, 1000-5000 tonna/silótér).

Þ      Hátránya: kialakítása tőkebefektetést igényel, a széleken a veszteségek jelentősek lehetnek (silótetők, oldalfalak), az anaerob körülmények számára még a 3-5 napig tartó tömörítés esetén sem olyan kedvezőek a körülmények, mint a fóliatömlőben, fedése évente jelentkező költség, a fólia rögzítésére szolgáló gumiabroncsok tárolása nehézkes.

Hirdetés

Þ      Gyakori probléma a lucernaszilázs/szenázs esetében a túl nagy méretű silódepó, ami jelentős romlási veszteséget eredményez. A siló méretezése a silófal védelmének egyik legfontosabb tényezője. Lucernaszilázsból/szenázsból kevesebb fogy, mint a kukoricaszilázsból, ezért kisebb méretű, vagy osztott silótérre van szükség. Ahhoz, hogy minden nap sor kerüljön a kitermelésre, a silófalat az állatállományhoz kell méretezni. (pl. 500 tehén, napi 5 kg szenázs = 2500 kg/nap szenázs szükséglet. Átlagos térfogattömeg: 600 kg/m3. Silófal magasság: 3 m. 20 cm –es napi kitermelés mellett a legnagyobb szélesség: 3m x szélesség x 0,2 m x 600 kg/m3 = 2500 kg/nap; max. szélesség: 7 méter.) Amennyiben nincs lehetőség kisebb méret kialakítására, érdemes megosztani a silóteret (mobil betonelemek, szögletes nagy szalmabála két sorban rögzítve stb.)

Þ      Alapanyag: szecskázott anyag (bimbózáskor vagy előtte kaszálva, 35-40% sza tartományban 2 cm). Lehetséges fonnyasztás nélkül is az erjesztés, de javasolt a fonnyasztás. Adalékanyag nélkül a megfelelő tömöríthetőség érdekében maximum 43-45% szárazanyag-tartalom javasolt. Adalékanyaggal (baktériumkultúra opt. 30-35% sz.a. és sejtfalbontó enzimek opt. <30% sz.a.): kompromisszum 28-33% sz.a. (Schmidt, 2001). A szerző javaslata: 35-40% szárazanyag-tartalom.

Þ      A tömörítés rétegesen történjen (maximum 30 cm rétegvastagság, ideális: 10-15 cm), naponta legalább 80 cm réteggel növekedjen a silókazal.

Þ      A tömörítés javasolt ideje (perc/tonna nedves anyag): 1-3 perc /tonna anyag, 8 perc/tonna sza. (D. Howes, 2005)

Þ      A tömörítés időtartama: ideális esetben 3-4 nap (ha szükséges éjszakai felhordással és tömörítéssel)

Þ      A tömörítő traktor sebessége: 8-10 km/h (D. Howes, 2005)

Þ      Elérhető térfogattömeg: 500-750 kg/m3

Þ      A tömörítést követően az UV-stabil fóliával történő fedést -a légzési veszteség és romlás csökkentése érdekében- 3-4 órán belül el kell végezni és a fóliát le kell rögzíteni (munkaigényes, de világszerte elfogadott a használt gumiabroncsokkal történő szoros, egymást érő fedés!). A silófedés szárazanyag-veszteséget befolyásoló hatása látható a 7. táblázatban.

 

7. táblázat A silófedés szárazanyag-veszteséget befolyásoló hatása

Szárazanyag-veszteség

Szárazanyag-tartomány

Fóliafedéssel

Fedés nélkül

Tető

30%

3% (kb. 1 kg/100kg)

9% (kb. 3kg/100kg)

40%

4%(kb. 2kg/100kg)

12%(kb. 5kg/100kg)

Összesen

30%

16-23%(kb. 5-7 kg/100kg)

24-34%(kb. 7-10 kg/100kg)

40%

18-31%(kb. 7-12 kg/100kg)

30-43%(kb. 12-17 kg/100kg)

Forrás: Bickert et al, 1997

 

 

Þ      Kitárolás: az etetésre kerülő lucernaszilázs/szenázs minősége attól is függ, hogy milyen állapotú a silófal és milyen a siló kitárolásának módja. A jó minőségű lucernaszilázs/szenázs aerob stabilitása gyakran jobb, mint a kukoricaszilázsé. Ennek ellenére a szerző szerint javasolt a nyári időszakban minimum 15-30 cm, a téli időszakban legalább 10 cm lebontása minden nap (8. táblázat) tömörségtől függően. Ellenkező esetben annak ellenére, hogy a kazalban lévő anyag jó minőségű, folyamatosan utóerjedt takarmány kerül az állatok elé. A silómaró csökkenti a strukturális hatékonyságot, ezért javasolható a blokkvágó alkalmazása. Amennyiben nincs lehetőség blokkvágó alkalmazására, akkor ne hagyjuk el a silómarót, mert az egyenes silófal fontos a minőség szempontjából, de növeljük 3-4 cm-re a szecskaméretet és alaposabban tömörítsük az anyagot.

 

8. táblázat Javasolt napi kitermelés az időjárás függvényében

Minimálisan javasolt kitermelés

Hűvös, hideg időben

Meleg időben

Falközi silóban

10 cm /nap*

15 cm /nap*

 

15-30 cm /nap**

45-50 cm /nap**

Forrás: *Bickert et al. (1997): 180 kg sza. /m3 alatt növelni kell a kitermelt réteg vastgságát, **Dean Howes (2005)

 

Þ      A silófalban a lucerna stabilitását, a veszteségeket és így a kitermelendő réteg vastagságát meghatározza a tömörség. A tömörebb anyagnak nagyobb a ’silófal-stabilitása’ (9. táblázat)

 


9 táblázat A javasolt 3% alatti szárazanyag-veszteség elérésének feltételei
a silófal kitermelésekor

Javasolt max. sza. veszteség a silófalban: 3%

A < 3% sza. veszteség fenntartásához szükséges feltételek (kerekített adatok)

A kitermelt silófal

vastagsága (cm)

Szárazanyag-

Tartalom %

Térfogattömeg

 (sza. kg/m3)

Térfogattömeg

(eredeti.kg/m3)

25

35

150

430

15

35

200

670

10

35

275

790

Forrás: Holmes és Muck (2000)

 

 

fóliahengerben (’hurkában’):

Þ      Előnye, hogy az anaerob körülmények gyorsabban és tökéletesebben teremthetők meg benne, mint egy falközi silóban, továbbá tartósan fenn is tarthatók. Homogénebb eloszlást, egyöntetűbb minőséget kapunk mint bálaszenázs esetében! Gyorsan, kevés élőmunkával betölthető (üzemi körülmények között 1 -1,5 nap). A technológia előnye még, hogy bárhol elhelyezhető (betároláshoz: nem kell fedett vagy betonozott tér, de szükséges a kötött talajszerkezet, a kitárolás nehézségei és a talajszennyeződés elkerülése miatt azonban mégis javasolt a betonalap). Könnyen lehet az állatállomány létszámához, valamint az aktuális termésmennyiséghez alkalmazkodni.

Þ      Hátránya: a fólia sérülésekor jelentős lehet a romlási veszteség, kitárolása hagyományosan alkalmazott silóbontó berendezésekkel (silómaró, blokkvágó) nehézkes, a fólia pedig évente jelentkező költség és újratermelődő hulladék.

Þ      A fóliahenger méretei: 60-100 m hosszú (a hosszúság igény szerint csökkenthető); általában 2,5-2,7-3,0 méteres átmérő, szárazanyag-tartalomtól függően kb. 200-250 tonna befogadóképesség. A fólia általában három rétegből áll, a fólia anyaga a hossz- és keresztirányú nyúlást egyaránt lehetővé teszi. Alapanyagtól függően elvileg elérhető a 70 tonna/h betárolási kapacitás (kísérleti körülmények között).

Þ      Lehetséges szeletelve vagy szecskázva tömöríteni az anyagot; a nagyobb tömörség és a gép tömörítőhengereinek védelme érdekében azonban javasolt a szecskázás (kb. 2-3 cm).

Þ      Adalékanyaggal (baktériumkultúra és sejtfalbontó enzimek): 33-35% sz.a. A megfelelő tömöríthetőség érdekében a szárazanyag-tartalom javasolt felső határa 43-45%. A szerző javaslata: 35-40% szárazanyag-tartalom.

Þ      Nyomásviszonyok: 50-60 bar  (erjedést serkentő adalékanyag adagolásakor a nyomás csökkenthető kb. 10%-kal)

Þ      Elérhető térfogattömeg: 550-600 kg/m3

Þ      Érdemes gyakran ellenőrizni a fólia épségét (a fóliához adnak speciális ragasztószalagot. Ha nem, akkor kérjék!)

Þ      Nyugat-Európában a madarak már felfedezték a hurkába csomagolt ’csemegét’, nálunk még szerencsére kevés az ilyen probléma. Érdemes tudni, hogy kapható a fóliát, a madarak csipkedésétől, megvédő háló.

 

 

bálaszilázs/szenázs:

 

Þ      Előnye: kis-, közép- és nagyüzemben egyaránt alkalmazható (készen vásárolt bálaszenázs helyben történő tárolás utáni etetése; bérelt, esetleg saját gépparkkal való bálázás és csomagolás). A szénakészítésre szolgáló berendezések általában szenázskészítésre is alkalmasak Nem igényel állandó silótér-kialakítást, nem szükséges fedett helyen tárolni. Lehetővé teszi a tárolókapacitáson felül termett takarmány tartósítását.

Þ      Hátránya: ennél a technológiánál számítani kell arra, hogy ’ahány bála, annyi féle’ a minőség (milyen vastag volt a rend, mennyi idő telt el a renden a bálázásig, mikor állította le a kezelő a bálázót, mennyi időt várt a bála a csomagolásig, megsérült-e a csomagolás stb.), sőt a bálán belül is változik a minőség (a lecsapódó nedvesség miatt gyakoribb a penészedés a paláston). Nagy tejtermelésű állományok esetében a bálák változékony minősége kockázati tényező lehet. Az erjedés feltételei bálaszenázs esetében nem optimálisak, a bálázás utáni gyors csomagolás pontos munkaszervezést igényel, a (kíméletes, fóliaborítást épen hagyó) bálamozgatáshoz speciális eszközök szükségesek (csomagolt kör/szögletes bálaemelő adapter), különös figyelmet és gondosságot igényel a fólián keletkezett lyukak megkeresése és lezárása. A fólia sérülésekor nagyobb kár keletkezhet, mint hagyományos falközi tárolás esetében. Gondot kell fordítani a fólia megsemmisítésére (a használt fóliának a forgalmazó által történő visszavásárlására és az újrahasznosításra Nyugat-Európában már van példa).

Þ      Bálaszenázs készítésére az állandó bálakamrás gépek alkalmasak, mivel ezek laza közepű, hengerpaláston tömör hengerbálákat készítenek, amely felépítés kedvez az erjedési folyamatoknak. E mellett a szögletes bálaforma is alkalmas szenázs készítésére.

Þ      Szálasan vagy szeletelve (szálhosszúság: 50-70-150 mm). A nagyobb tömörség és a bála könnyebb bontása érdekében javasolt a bálázón lévő szeletelőberendezés használata, ami azonban csökkenti a betakarítás sebességét és növeli az üzemanyag-felhasználást. Téves elképzelés, hogy a szeletelés javítaná az emészthetőséget (etetés előtt egyébként úgyis felaprítjuk a bálát), de a nagyobb tömörség miatt javítja az erjedés minőségét!

Þ      A csomagolást végezhetjük egyedi bálacsomagoló segítségével, amikor a bálákat 0,02-0,03 mm vastag, az ultraibolya sugaraknak (UV) ellenálló fóliával, 5-6 rétegben csomagoljuk: 18-20 fordulattal 0,15 mm vastagság érhető el. A fehér fólia javasolt, mert nem növeli a belső hőmérsékletet. Ez a fólia még több rétegben is sérülékenyebb, mint a fóliatömlő anyaga!

Þ      A csomagolás füvek esetében történhet a tarlón, lucerna esetében azonban érdemes a bálákat behordás után csomagolni, mivel a szántóföldön a lucerna szármaradványai a fóliát kilyukaszthatják.

Þ      A csomagolást a bálázás után 6 órán belül el kell végezni

Þ      Fonnyasztás nélkül nem javasolt. Optimálisan a 35-45 % sz.a, de erjeszthető még az 55-65% szárazanyag-tartalmú lucerna is. A szerző javaslata: 35-40%.

Þ      Elérhető térfogattömeg: 300-500 kg/m3

Þ      Bálakazal esetében érdemes még nagyobb figyelmet fordítani a rágcsálókra (nagy kárt tud okozni egy egércsalád!)

 

 

Az erjesztett lucerna minősítése

 

 

Az erjesztett lucerna minősítésének rendszerét a Magyar Takarmánykódexben, illetve számos tankönyvben láthatjuk (A Takarmányozás alapjai c. könyv, szerk: Schmidt; Mezőgazda Kiadó, 2003; 253-254. oldal). A rendszer pontszerűen értékel, esetenként úgy tűnik nem elég szigorú a minőség megítélésében. Kiegészítésként az alábbiakban láthatók az erjesztett lucerna minősítésének főbb szempontjai (10. táblázat):

 

10. táblázat Az erjesztett lucerna minőségének megítéléséhez ajánlott szempontok

A minta jellemzése

1.        szín

2.        szag

3.        szerkezet

4.        átlagos szecskaméret, szecskaeloszlás/homogenitás

5.        struktúrális hatás jellemzése (11. táblázat)

6.        táplálóanyag-tartalom szerinti legközelebb álló kategória (országos átlag, 12-13. táblázat)

7.        a betakarítás fenofázisa (fiatal-öreg)

8.        a fonnyasztás időtartama (hosszú-rövid)

9.        karamellizáció (csökkent fehérjeemészthetőség)

10.     erjedés minősége (12. táblázat)

11.     kiváló erjedés (feltételeit lásd később)

12.     a technológia értékelése

a.        betakarítás: időpontja, fonnyasztás, tarlómagasság

b.        tömörítés hatásfoka

c.        a gyenge tömörítés feltételezett okai: az anyag jellemzői (nagy sza. tart, hosszú szecska, nagy rosttartalom) vagy a tömörítés elégtelensége

13.     állategészségügyi vagy termeléscsökkentő kockázat

 

A szerkezet bírálatát a Penn State Szeparátor segítségével lehet könnyen és gyorsan elvégezni. Ideális esetben a szecska 45-85%-a a 0,8-1,9 cm-es tartományba esik, és rendkívül kis hányadot képez a 2 cm-nél hosszabb szecska (3-8%) ezen értékelési rendszerben. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a javasolt eloszlás az állat elé kerülő szilázs/szenázs méreteloszlására vonatkozik, tehát kitermelés utáni állapotra értendő! Silózáskor figyelembe kell tehát venni, hogy amennyiben van silómaró, úgy mennyire aprítja fel az anyagot. A határértékek a 11. táblázatban láthatók.

 


11. táblázat Az ideális szecska/szelet eloszlás alakulása a Penn

State Rendszer szerint (Kononoff és Heinrichs, PSPS)

Pórusméret (cm)

Optimum

kukoricaszilázs

lucernaszenázs

TMR

>1,9 cm

3-8 %

10-20 %

2-8 %

0,8-1,9 cm

45-65 %

45-85 %

30-50 %

0,12-0,8 cm

30-40 %

30-40 %

30-50 %

<0,12 cm

<5 %

<5 %

<20 %

 

Az erjesztett lucerna táplálóanyag-tartalma és emészthetősége (Schmidt, 2003) a 12. és 13. táblázatban látható.

12. táblázat. Az erjesztett lucerna táplálóanyag-tartalma (Schmidt, 2003)

 

Száraz-

anyag

Nyers-

fehérje

Nyers-

zsír

Nyers-

rost

Nmka

Nyers-

hamu

Ca

P

g/kg

1000g szárazanyagban, g

Lucernaszilázs

255

229

36

250

365

120

16,9

2,9

közepes

258

199

35

286

362

118

16,8

2,7

gyenge

252

168

33

349

325

125

13,4

2,2

Lucernaszilázs (fonnyasztott)

344

225

38

235

380

122

17,2

3,0

közepes

358

201

32

286

370

111

16,9

2,8

gyenge

340

172

29

338

356

105

13,5

2,2

Lucernaszenázs

527

223

26

229

400

122

17,5

3,0

közepes

507

199

25

279

386

111

16,8

2,8

gyenge

527

173

Hirdetés

23

325

374

105

13,2

2,3

 

13. táblázat. Az erjesztett lucerna emészthetősége, metabolizálható és energiatartalma (Schmidt, 2003)

 

Emészthetőség

MFE

MFN

NEl

 

Nyersfeh.

Nyerszsír

Nyersrost

Nmka

 

 

%

g/kg sza.

MJ/kg sza.

 

 

Lucernaszilázs

 

72

72

50

73

70

132

5,82

 

Közepes

69

70

47

67

65

114

5,33

 

Gyenge

60

68

45

58

55

96

4,53

Lucernaszilázs (fonnyasztott)

 

 

74

70

51

73

78

132

5,91

 

Közepes

72

68

47

68

74

117

5,43

 

Gyenge

62

67

45

59

64

100

4,67

 

Lucernaszenázs

 

 

74

70

53

74

85

132

5,95

 

Közepes

72

68

48

68

82

118

5,42

 

Gyenge

62

64

46

59

74

103

4,67

 

 

 


14. táblázat A lucerna erjedésének megítélése

Paraméter

Javasolt határérték

pH

4,5-5,0:

< 4,5 (<320 g sz.a.);

< 4,8 (330-450 g sz.a.);

< 5,0 (> 460 g sz.a.),

Összes sav mennyisége

átlagosan 2,0-2,5% összes sav, de függ a szárazanyag-tartalomtól: nagyobb szárazanyag-tartalomnál kevesebb sav is elegendő a kritikus kémhatás eléréséhez

Szerves savak összetétele

  • min 75 % tejsav,
  • max. 15 % ecetsav,
  • 0% vajsav (M. Takarmánykódex. < 1,5% vajsav),

Tejsav: ecetsav arány

min 3:1 tejsav:ecetsav,

Ecetsav-tartalom

max. 0,5 g/100g ecetsav,

Ammónia-tartalom (a fehérjebomlást jellemző paraméter)

< 0,01-0,05% ammónia,

Alkohol-tartalom (etanol és metanol)

Etanol: max. 1,5 g/kg sza

Metanol: max. 0,5 g/kg sza.

 

A talajból a nitrogén nitrát formájában szívódik fel és ebben a formában tárolódik a fehérjeszintézis beindulásáig.. Ismert, hogy a könnyen felvehető műtrágyák hatására megnő a növények NO3-tartalma (különösen jól akkumulál a zab, a rozs, a cirokfélék és a keresztesvirágúak). Napjainkban a műtrágyázás hatására a takarmánynövények nitráttartalma jelentősen megnőtt. A nagy nitráttartalom csak akkor okoz mérgezést, ha a bendőben nitritté alakul, mert a felszívódó nitrit gátolja az oxigén transzportját a vérben. Fiatal növendék marhák esetében a légzési nehézségek elhulláshoz is vezethetnek. A ritkán előforduló heveny nitrimérgezésnél nagyobb jelentősége van a tehenészeteket veszélyeztető krónikus nitrátterhelésnek. Nincsenek tipikus tünetei, a májfunkció enzimértékei sem specifikusak, de szaporodásbiológia problémákat, a termékenyítési index romlását, a vetélések számának növekedését, a puerperális zavarok súlyosbodását idézheti elő. Mivel a lucerna szilázs/szenázs és a lucernaszéna gyakran együtt szerepel a TMR-ben, ezért érdemes mérni annak nitráttartalmát. Összehasonlításképpen: a legelőfű nitrát-tartalma átlagosan 0,1-0,3 %. A lucernaszéna normál nitráttartalma 10-20 mg/kg sza. Az 50 mg/kg sza. nitráttartalom már mérgezéshez vezethet. Egyes szerzők szerint az egészségkárosító hatás, illetve a tolerancia felső határa a teljes adagra vonatkoztatva 0,5 % sz.a., más szerzők szerint 1%sz.a. (Kakuk és Schmidt, 1988).

Az alábbiakban látható egy másik (D. Howes, 2006) ajánlás (15. táblázat):

 

15. táblázat Nitrát-határértékek és javaslatok

Nitrát-tartalom, % sza.

ppm nitrát nitrogén (sza.)

Javaslat

< 0,44

<1012

Biztonságos

0,44 – 0,66

1012-1518

Biztonságos nem vemhes állatoknak. 50%-ra csökkentsük az adagot. A takarmány-felvételt csökkentheti. Lassú terjtermelés-csökkenést és egyes esetekben vetélést okozhat.

0,66-0,88

1518 -2024

50%-ra csökkentsük az adagot. A fenti tünetek, esetenként elhullás.

0,88 -1,54

2024-3542

35-40%-ra csökkentsük az adagot. NE ETESSÜK VEMHES ÁLLATTAL!

1,54 – 1,76

3542-4048

25%-ra csökkentsük az adagot. NE ETESSÜK VEMHES ÁLLATTAL!

>1,76

>4048

Toxikus-NE ETESSÜK!

Forrás: D. Howes, 2006

 


 

A lucernaszenázs szerepe a TMR-ben

 

A TMR-ben a fizikai szerkezettel bíró (struktúrális) rost mennyiségének kell biztosítania az aktív bendőmotorikát, a kérődzést, a megfelelő pufferhatással rendelkező nyál termelődését, megelőzni a parakeratózis kialakulását és mindenekelőtt megfelelő szaporodási (telepalkotási) szubsztrátumot biztosítani a mikroorganizmusok számára a bendőben. A korszerű betakarítógépek aprítószerkezetének kedvező fajlagos üzemanyag-felhasználása miatt, valamint a tömörítés hatékonyságának növelése érdekében kukoricaszilázsaink szecskamérete átlagosan kevesebb, mint 2 cm. Sőt, silómaró alkalmazásakor akár 1 cm alá is csökkenhet az átlagos szecskaméret. Ezért napjainkban a szerkezettel bíró rost hordozója a TMR-ben elsősorban a széna és esetlegesen a szenázs.

A szakirodalomban számos, egymást megerősítő, de időnként egymásnak ellentmondó adat áll rendelkezésre a strukturális rost meghatározása vonatkozásában. Az alábbiakban található néhány fontosabb megközelítés:

ð      Kakuk és Schmidt (1988) szerint a strukturballaszt akkor fejti ki a várt hatást, ha az 3-5 cm hosszúságú.

ð      Egy másik megközelítés (Schmidt, 2003) szerint az egységnyi takarmány elfogyasztásához szükséges rágások és az általuk kiváltott kérődzőmozgások alapján osztályozzuk a takarmányokat. Amennyiben valamely takarmány egységnyi mennyisége feleannyi rágó-, illetve kérődzőmozgást eredményez, mint ugyanolyan mennyiségű réti széna, úgy annak a strukturális hatékonysága 50%. Néhány takarmány strukturhatásának értékét a 17. táblázatban tünettük fel. Hozzá kell azonban tenni, hogy a kukoricaszilázsok szecskamérete napjainkban általában nem haladja meg a 2 cm-t, ezért mindenképpen csökkent strukturális hatékonyságú. Továbbá az elfogyasztott takarmányok kérődzésre gyakorolt hatását írják le a szerzők, de a válogatás mértékét a rendszer nem veszi figyelembe. Az újabb kutatási eredmények szerint azonban az is fontos szempont, hogy a TMR alkotórészeként ne legyen túl hosszú a strukturális rost, mivel akkor lehetőséget adunk a tehénnek, hogy a kevésbé ízletes rosthordozókat (szénát) kiválogassa és általunk nem ismert, illetve változó mértékben meghagyja azt. Ez az adott takarmányozási csoporton belül nagy egyedi különbségeket, egyazon tehén esetében pedig jelentős napi eltéréseket okozhat az energia- és rostfelvételben. A TMR nem megfelelő fizikai szerkezete, a hosszú szál nagy aránya tehát esetenként a rangsorban alacsonyabb rendű állatok, illetve a fejésről később visszaérkező tehenek esetében potenciális kockázatot jelent, mivel energiahiány okozhat, vagy éppen annak ellentéteként, a domináns és a fejésről korábban visszaérő teheneket bendőacidózisra hajlamosíthatja.

 

17. táblázat Néhány takarmány strukturális hatékonysága*

(Piatkiwski és Nagel, 1978)

Takarmány

Relatív strukturális hatékonyság

Zöldtakarmány (füvek és pillangósok)

25% nyersrosttartalom

- szecskázva (2-4 cm)

25

- hosszú szálú

50

28-30% nyersrosttartalom

- szecskázva

50

- hosszú szálú

75

30% nyersrosttartalom

- szecskázva

100

- hosszú szálú

125

Szalma

 

-pelletálva

50

-szecskázva

150

Fonnyasztott szilázs (2-4 cm szecskahosszúság)

28% nyersrosttartalom alatt

50

30% nyersrosttartalom fölött

75

Silókukorica (1-4 cm szecskahosszúság)

100

 

*28-30% nyersrost-tartalmú, hosszú szálú széna = 100%-os hatékonyság

 

 

ð      Heinrichs és Kononoff ún. Penn State Szeparátor Rendszere szerint a TMR-ben a fizikai szerkezettel bíró részek eloszlása akkor megfelelő, amennyiben 0,12-1,9cm közé esik a keverék közel 60-90%-a, ezen belül 30-50% a 0,8-1,9 cm hosszúságú frakció aránya. Az újabb vizsgálati eredmények szerint a keverék fizikai szerkezete (homogenitása és méreteloszlása) akkor megfelelő, ha az eredeti TMR és a tehenek által meghagyott maradék összetétele hasonló (a különbség kevesebb, mint 5 %)!:

 

ð      Fizikailag hatékony NDF fogalma: Merthens (1997) a teljes NDF azon részeként említi, mely ténylegesen stimulálja a rágómozgásokat, elősegítve ezzel a fokozott nyálszekréciót. Értékét az 1,18 mm-nél (!) hosszabb frakciók mennyiségének és a teljes NDF tartalomnak a szorzataként adja meg. Úgy gondolta, hogy azon rostalkotók rendelkeznek kellő strukturális hatékonysággal, melyek méretüknél fogva hosszabb ideig maradnak vissza a bendőben. Poppi (1985) tanulmányaiban arról számol be, hogy az 1,18 mm-nél nagyobb frakciók áthaladása az emésztőrendszeren valóban lassúbb.

 

A szénával kapcsolatos probléma megoldása (miszerint 3-5 cm között legyen a hossz, mert ennek a szeletméretnek biztosan van struktúrhatása, de a tehén már nem tudja kiválogatni) komoly műszaki hátteret és körültekintést igényel. Addig, amíg nem tudjuk biztosítani lucernaszénával a megfelelő mennyiségű, hosszúságú, de nem kiválogatható rostot, addig mindenképpen nagy jelentősége van a strukturális rost biztosításában a jó minőségű, a tehenek által is kedvelt, finom rostú, de legalább 2-3 cm szecskahosszúságú lucernaszilázsnak/lucernaszenázsnak. Egyes szakirodalmi források szerint a nagy szárazanyag-tartalmú, jó minőségű és nem túlaprított lucernaszenázzsal akár ki is váltható a széna. Ezzel kapcsolatosan azonban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egy tehén átlagosan naponta csak maximálisan 1000 g szerves savat képes felvenni (Kakuk és Schmidt, 1988). A gyakorlatban maximálisan 800 g szerves sav/nap/tehén értékhez igazítjuk a TMR-t. Amennyiben tehát kukoricaszilázst, lucernaszenázst/szilázst és erjesztett nedves kukoricát együtt etetünk, úgy komoly savterhelés alakulhat ki, amit a széna sem képes kompenzálni, mivel nem, vagy csak kis mennyiségben szerepel az adagban. Ezért is szükséges és érdemes mérni illetve számolni a szerves savak mennyiségét a TMR-ben. Tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy a TMR fehérjekoncentrációját és összetételét is jelentős mértékben befolyásolhatja a jó minőségű lucernaszenázs 22-23% nyersfehérje-tartalma.

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

trauma

Erőművi (mechanikai) behatásra létrejövő sérülés (pl.... Tovább

adóreform

a gazd.-irányítási rendszer továbbfejlesztésének eszköze, a gazd.-politikai törekvésekkel... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.