A tejelő tehenek glükózellátásának javítása a búza nátronlúgos kezelésével

Kiszállító és termelő kereső
hirdetes

A tejelő tehenek glükózellátásának javítása a búza nátronlúgos kezelésével

Tóth Tamás - Beke Károly
Az irodalmi adatok szerint a naponta 30-50 liter tejet termelő tehenek megközelítőleg napi 2,5-4,0 kg glükózt igényelnek, ugyanakkor a vékonybélből  a keményítő nagy részének bendőbeli lebomlása következtében  ennél lényegesen kevesebb (1,0-1,5 kg) glükóz szívódik fel. A vérplazmában és a májban mindösszesen 520-550 g-os glükózkészlet van, így az említett tejtermelési szint esetén kb. 1-3 kg glükózt kell a teheneknek a glükoneogenezis útján előállítani. Ennek érdekében a gyakorlatban számos olyan takarmánykiegészítő anyagot (pl. propilénglikol, Ca- és Na-propionát), illetve vitamint (pl. niacin, biotin) használnak, amelyekkel a glükoneogenezis serkentésén keresztül javítható a tehenek glükózellátása, továbbá a szénhidrát-anyagcsere hatékonysága.
A tejelő tehenek glükózellátásának javítása a búza nátronlúgos kezelésével

Az irodalmi adatok szerint a naponta 30-50 liter tejet termelő tehenek megközelítőleg napi 2,5-4,0 kg glükózt igényelnek, ugyanakkor a vékonybélből  a keményítő nagy részének bendőbeli lebomlása következtében  ennél lényegesen kevesebb (1,0-1,5 kg) glükóz szívódik fel. A vérplazmában és a májban mindösszesen 520-550 g-os glükózkészlet van, így az említett tejtermelési szint esetén kb. 1-3 kg glükózt kell a teheneknek a glükoneogenezis útján előállítani. Ennek érdekében a gyakorlatban számos olyan takarmánykiegészítő anyagot (pl. propilénglikol, Ca- és Na-propionát), illetve vitamint (pl. niacin, biotin) használnak, amelyekkel a glükoneogenezis serkentésén keresztül javítható a tehenek glükózellátása, továbbá a szénhidrát-anyagcsere hatékonysága.


A glükoneogenezis serkentése mellett megoldást jelenthet a nagy keményítőtartalmú abraktakarmányok nagyobb részarányú etetése is. Ebben az esetben azonban több keményítő jut a bendőbe, aminek hatására csökken a bendőfolyadék pH-ja, valamint a tehenek szárazanyagfelvétele, módosul a mikrobapopuláció faji összetétele, megváltozik a bendőfermentáció jellege. Ez utóbbi következtében csökken a nyersrost lebontása a bendőben, ezenkívül bizonyos anyagforgalmi megbetegedések (pl. acidózis) gyakoribb megjelenésére is számítani kell. A szárazanyag-felvétel nagyobb mértékű visszaesése különösen a bendőben könnyen lebomló keményítőforrások (pl. búza, árpa) etetésekor következik be, míg a bendőben kevésbé lebomló keményítőt tartalmazó takarmányok (pl. cirok, kukorica) esetében ezt nem tapasztalták. A nagyobb adagban etetett keményítő említett kedvezőtlen hatásai ezért olyan abraktakarmányok etetésével mérsékelhetők, melyek keményítője kisebb mértékben bomlik le a bendőben.

A rendelkezésre álló irodalmi adatok szerint a takarmányok kémiai kezelése, az alkalmazott kémiai szertől és annak koncentrációjától függően, ugyancsak jó megoldásnak tűnik a keményítő bendőbeli lebomlásának csökkentésére.

A gabonamagvak kémiai kezelésének tapasztalatai

Ismert, hogy a takarmányok keményítőjének bendőbeli degradabilitása fizikai módszerekkel és kémiai szerekkel történő kezeléssel megváltoztatható. A fizikai eljárások (pl. darálás, pelyhesítés) többsége növeli a keményítőnek mind a bendőbeli lebonthatóságát, mind pedig vékonybélbeli emészthetőségét. Ugyanakkor, a különböző gabonamagvakkal lefolytatott kísérletekben NaOH-dal, ammóniával és aldehidekkel végzett kezelésekkel csökkenteni tudták a keményítő bendőbeli degradabilitását, aminek hatására nőtt a vékonybélbe jutó keményítő mennyisége.

Tanszékünk több éve foglalkozik a gabonamagvak kémiai kezelésével és a kezelés hatásmechanizmusának tisztázásával. Ennek modellezésére – többek között – ún. in situ vizsgálatokat végzünk. Ez azt jelenti, hogy bendőkanülön keresztül speciális műanyag szövetből készült zsákocskákban takarmányt helyezünk meghatározott ideig a bendőbe, majd a bemért takarmány, a zsák súlya, illetve a visszamaradó anyag mennyiségéből megállapítjuk a táplálóanyagok bendőbeli lebomlásának mértékét. Az ilyen típusú vizsgálatok segítségével az is meghatározható, hogy adott kezelés megváltoztatja-e a táplálóanyagok (jelen esetben a keményítő) bendőbeli lebomlását.

hirdetes

Az elvégzett in situ vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a nátronlúggal történő kezelés a búzánál, az árpánál, a rozsnál, a zabnál és a tritikálénál az alkalmazott koncentrációtól (2, 4, 6 és 8 % NaOH) függően növeli a bypass (bendőben le nem bomló) keményítő mennyiségét. A legkedvezőbb hatást 2 és 4%-os nátronlúggal értük el, és a gabonaféleségek közül a búza, a tritikálé és a rozs esetében tapasztaltunk különösen kedvező hatást (1. táblázat). A kukorica és a cirok esetében ezzel szemben a kezelés növeli a szárazanyag és a keményítő bendőbeli lebomlását, azaz ezeknél a takarmányoknál a kezelés nem alkalmas a keményítő bendőbeli védelmére.

 

 

Arra vonatkozóan, hogy a NaOH milyen mechanizmussal fejti ki hatását a keményítő bendőbeli lebonthatóságára, sem a hazai, sem a külföldi irodalomban nem találhatók részletes adatok. A hatást azért nehéz magyarázni, mert a NaOH-dal végzett kezelés egyes magvak keményítőjének bendőbeli lebomlását csökkenti (pl. búza, rozs, tritikálé), míg másokét (pl. kukorica, cirok) megnöveli. A szelektív hatás feltehetően a keményítőszemcsék eltérő szerkezetével, valamint a keményítő növényfajtánként különböző amilóz és amilopektin arányával áll összefüggésben. Ismert, hogy a különböző magvak keményítőjének szerkezete jelentős mértékben különbözik egymástól, aminek következtében a NaOH-dal végzett kezelés eltérő hatással lehet a keményítő tulajdonságaira, köztük a bendőbeli lebonthatóságra. Ismert az a tény is, hogy az amilózt lassabban, az amilopektint pedig gyorsabban tudja lebontani a keményítőbontó amiláz enzim. Nem zárható ki az sem, hogy a NaOH eltérő módon és mértékben befolyásolja a két frakció bendőbeli lebonthatóságát. A NaOH hatásmechanizmusának tisztázására, a feltételezések igazolására további kutatómunkára van szükség.

A NaOH-dal kezelt búza etetése a nagy tejtermelésű tehenekkel

A búza nátronlúgos kezelésének a tehenek tejtermelésére, a tej összetételére, továbbá a tejjel termelt táplálóanyagok mennyiségére gyakorolt hatását üzemi tejtermelési kísérletben is vizsgáltuk. A kísérletet a Solum Rt. komáromi tehenészeti telepén végeztük. A telep holstein-fríz×magyar tarka (R3) állományának átlagos laktációs termelése az elmúlt évben 9100 liter volt. Az 1. és a 2. termelési csoportból az állatok előző laktációban elért tejtermelése, a kísérlet kezdetén mért aktuális tejtermelése, a befejezett laktációk száma, továbbá az elléstől eltelt napok száma alapján 23 tehénpárt választottunk ki, amelyek egyik tagja a kontroll, a másik pedig a kísérleti csoportba került.

A kontroll és a kísérleti csoport takarmányadagja csak abban különbözött, hogy a kontroll csoport takarmányadagja 2 kg kezeletlen búzadarát, míg a kísérleti csoporté 2 kg 3% NaOH-dal kezelt szemes búzát tartalmazott (2. táblázat). A búza nátrium-hidroxidos kezelését gyöngy (prill) formájú nátronlúggal és víz hozzáadásával, Keenan-típusú (Keenan Ltd.) keverőmotollás takarmánykeverő-kiosztó kocsival végeztük. A kezelést követően a búzát a kémiai reakció lejátszódása, illetve a szemek felpuhulása céljából 4 napig, max. 50-60 cm-es rétegben tárolni szükséges.

 

 

Üzemi kísérletünkben a NaOH-dal kezelt egész szemű búza etetése, a kontroll búzadarát fogyasztó csoporthoz képest, szignifikáns mértékben (P<0,001) növelte a kísérleti állatok tejtermelését. Ezt igazolják az 1. ábra adatai.

hirdetes

            Mint látható a kísérleti csoport tejtermelése állatonként és naponta több mint 1 kg-mal meghaladta a kontroll termelését, ami véleményünk szerint azzal van összefüggésben, hogy a NaOH-dal kezelt búza keményítőjének kisebb bendőbeli lebomlása következtében a kísérleti csoport teheneinek több glükóz áll a tejcukor (laktóz) szintézis rendelkezésére.

 

 

A tej összetételének alakulásáról a 3. táblázat adatai tájékoztatnak. Megállapítható, hogy a kezelt búza etetése kismértékben, de szignifikánsan növelte a tej fehérjetartalmát, ami ugyancsak a tehenek jobb glükóz ellátásával indokolható. A jobb glükózellátás következtében ugyanis a kísérleti csoport állatai kevesebb aminosavat kényszerültek a glükoneogenezishez felhasználni.

 

Elsősorban a tej fehérjetartalmának növekedése következtében szignifikáns mértékben (P<0,05) nőtt a kísérleti csoport tejének zsírmentes szárazanyag-tartalma is. A tejzsír- és laktóztartalom gyakorlatilag nem változott a nátronlúgos kezelés hatására.

Az egész gabonamagvak nátronlúggal történő kezelése „Sodagrain” néven vonult be a takarmányozás gyakorlatába, és főleg ott terjedt el, ahol a búzát nagyobb részarányban használják a tejelő tehenek takarmányozásában (pl. Írország, Németország). A viszonylag jelentős gyakorlati elterjedtség ellenére kevés tudományos igényű kísérletben vizsgálták az eljárást. Irodalmi adatok szerint a NaOH-dal kezelt búza etetése még nagy adagban sem hátrányos hatású az állatok egészségére, sőt lúgosító hatásának köszönhetően hatékonyan használható az acidózis megelőzésére.

Összefoglalás

Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a legtöbb gabonamag keményítőjének bendőbeli lebonthatósága nátronlúggal végzett kezeléssel csökkenthető. A kukorica és a cirok keményítőjének kivételével a 2-4% NaOH-dal végzett kezelés valamennyi idehaza termesztett gabonamag keményítőjének mérsékli a bendőbeli lebonthatóságát. A legjobban a búza, a rozs és a tritikálé reagálnak a kezelésre. Ezek esetében az említett NaOH mennyiséggel végzett kezelés átlagosan 5,2%-kal csökkentette a keményítő bendőbeli degradabilitását.

A 3% NaOH-dal kezelt szemes búza napi 2 kg-os mennyiségben etetve naponta átlagosan 1,1 kg-mal, szignifikánsan növelte a tehenek tejtermelését és kismértékben (0,07 abszolút %-kal) szignifikánsan növekedett a tej fehérjetartalma is. A növekedés mind a tej, mind a tejfehérje esetében a kezelt búzát fogyasztó tehenek jobb glükóz ellátásával áll összefüggésben. További előny, hogy megtakarítható a búza darálásának költsége. Az előnyök közé sorolható az is, hogy a nátronlúggal kezelt búza etetése lehetővé teszi az abrakkeverék bendőpuffer tartalmának csökkentését.

A felsorolt kedvező hatások, valamint a módszer egyszerűsége alapján azokban az üzemekben, ahol a búza nagyobb arányban szerepel az abrakkeverékben, az eljárás bevezetése javasolható.

 

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
hirdetes


hipertóniás oldat (hiperozmotikus oldat)

olyan oldat, amelynek egy másik oldathoz viszonyított ozmózisos nyomása nagyobb, pl. az... Tovább

facélia (méhvirág, mézontófű, Phacelia tanacetifolia L.)

a méhvirágfélek (Hydrophyllaceae) családhoz tartozó, sugaras szimmetriájú, forrt szirmú,... Tovább

Tovább a lexikonra