Tájszerkezet és tájváltozás vizsgálatok karsztos mintaterületen

Hirdetés

Tájszerkezet és tájváltozás vizsgálatok karsztos mintaterületen

Keveiné Bárány Ilona
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A modern tájkutatások a táj jelenlegi potenciáljait vizsgálják a jövõbeni tájhasznosítás meg felelõsége szempontjából. Különösen fontos ez a kutatás a környezet-érzékeny területeken, ahol a környezeti hatások gyors változásokat okoznak. A tanulmány karsztos mintaterületen mutatja be a tájszerkezet antropogén hatásra bekövetkezett változásait, különös tekintettel az erdõgazdálkodásra.
Tájszerkezet és tájváltozás vizsgálatok karsztos mintaterületen, karsztökológiai rendszer, erdõgazdálkodás, környezetgazdálkodás

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.

Bevezetés
A tájökológiai kutatások alapvetõ célja az alapstruktúrák (pl. genetikus tájtípus, tájhasználati típusok) feltárása a társadalmi hasznosítás lehetõségeinek meghatározása céljából. A tájak különbözõségei a szerkezethez kötõdõ funkcionális különbségeket tükrözik. A szerkezet változásait a mûködés megváltozása követi és fordítva. A tájszerkezet vizsgálatokhoz a kutatók többsége a környezeti problémák megoldási javaslatainak kidolgozása
során jutott el (OLSCHOWY 1979, MAROSI 1980, MIKLÓS 1984). A táj térben és idôben változik, sokszínû, szerkezeti elemei fragmentálttá teszik. A táj mozaikos mintázatában a tájfoltok viszonylag homogén elemek. Természetes körülmények között a növénytársulások és állatok populációi alkotnak foltokat, azonban
az antropogén tevékenység emellett igen sok fél-természetes és mesterséges foltot hozott létre. Az ökotonok választják el egymástól az antropogén hatás alatt álló és természetes foltokat, s egyidejûleg szegélyhatásuk révén kiegyenlítõ szerepet töltenek be a foltdinamikában. Ez a szegélyhatás a tájökológiai tervezésnek (pl. puffer zónák kijelölése) fontos elemét képezi (KEVEINÉ BÁRÁNY 2000). A tájfoltok háromdimenziós rendszere mindenütt jelen van a tájban, és idõben változik. Osztályozásuk fontosságát csak az utóbbi
idõben kezdték felismerni a kutatók (FORMAN 1995). A foltdinamika feltárása a lehatárolást követõen a foltban végbemenõ változások vizsgálatával történik. A gyors változások a különbözõ hasznosítású foltok határainál mennek végbe. A tájnak az u.n. stratégiai pontjain más és más a be- (input) és kimenet (output) lehetõsége. Ezért a foltok alakjának célszerû megváltoztatása a tájtervezés egyik feladata. Azokon a foltokon, amelyeken
az ember drasztikus változásokat okozott a hasznosítás során, a szukcesszióban is lényeges változás következik be. A szukcesszió változás bármilyen folttípust kialakíthat. A foltok egymás között átjárhatók és általában növekednek. Az optimális foltdinamika kialakítása elõsegíti a természetes erõforrások megfelelõ kezelését, a fenntartható hasznosítást, a megõrzést és visszaállítást (WHITE 1994). A tájszerkezet-kutatások a különbözõ
genetikájú tájak vizsgálatánál más-más célt tûznek ki. A karsztokon a kutatás célja a tájmegõrzés.
A karsztrendszerekben végbemenõ változások okát a felszíni folyamtokban kell keresni. A felszíni jelenségek, mint pl. a talajerózió (JAKUCS 1971, ZÁMBÓ 1986), a talajoknak a karsztkorrózióban betöltött szerepe (JAKUCS 1971, ZÁMBÓ 1970, BÁRÁNYKEVEI 1987) csak az utóbbi néhány évtizedben foglalkoztatja a kutatókat. Mellõzött a
karsztos vegetáció dinamikájának hatás-vizsgálata (KEVEINÉ BÁRÁNY 1985, BÁRÁNYKEVEI és HORVÁTH 1996) és a mikrobák korróziós hatékonyságának értékelése is (JAKUCS 1980, BÁRÁNY-KEVEI 1983, DARABOS 2000). Ritkán találkozunk a karsztos területek hasznosításával és annak a karsztfolyamatokra gyakorolt hatásával foglalkozó tanulmányokkal (PFEFFER 1990, WILLIAMS 1999), s keveset foglakoznak a szakemberek
a globális klímaváltozásoknak a karsztos ökoszisztéma folyamataira gyakorolt hatásával. A karsztos tájkutatásban az utóbbi évtizedekben a környezeti tényezõk karsztra gyakorolt hatásának vizsgálata került elõtérbe. A környezeti hatások analitikus vizsgálata a karsztterületeken azért indokolt, mert a karsztos kõzetek speciális, más kõzettípusoktól eltérõ tulajdonságokkal rendelkeznek és nagyon sérülékenyek. A vízvezetõ, víztározó és vízadó képesség a karsztos kõzetek egyik legfontosabb, az ember számára kedvezõnek
minõsíthetõ tulajdonsága. Egyúttal azonban ez a legnagyobb veszélyforrás is, mivel a szennyezõ anyagok a beszivárgó vízzel hamar bejutnak a karsztvízrendszerbe, ronthatják annak minõségét, de esetenként az évmilliók alatt kialakult barlangi formakincs pusztulását is eredményezhetik. A földfelszínnek csupán 10%-án találunk karsztos kõzeteket, jelentõségük ennek ellenére igen nagy, mivel a világ lakosságának vízellátását
25%-ban karsztvízbõl oldják meg. Ez a tény már önmagában is indokolja a fokozott érzékenységû, háromdimenziós hatásfelületû karsztok sokirányú vizsgálatát.

Anyag és módszer
A karsztökológiai rendszer kutatása a klasszikus geomorfológiai módszerek (szedimentológiai analízis, morfometriai vizsgálat, stb.) mellett használja mindazokat a társtudományi módszereket, amelyek a tájökológiai alrendszerek megismeréséhez szükségesek. Ezért a klimatológia (mikroklíma mérések), talajtan (szelvény vizsgálat, frakció analízis, ionok meghatározása, nehézfémtartalom vizsgálat) és a botanika (növénytérképezés, borítási százalék meghatározása, ökológiai indikátorok szerinti vizsgálat) kutatási módszereit használtam fel a vizsgálatok során. A karsztökológiai rendszer tényezõi közül kiemelten foglalkoztam a talaj-, a mikroklíma- és a növényzet változásaival, s a vizsgálatok analitikus eredményeit a földrajzi környezetbe integrálva használtam fel.
A tájváltozás vizsgálatoknál térinformatikai módszereket is alkalmaztunk. A Bükk hegység Nagy-fennsíkján az 1992-ben készült Landsat mûhold felvételt értékeltük. A mûholdfelvételének osztályozásához az ERDAS IMAGINE 8.5 képfeldolgozó és képelemzõ szoftvert használtuk. A feldolgozás során irányított klasszifikációval (Supervised
Classification) készítettük el a tematikus térképet. Ehhez szükség volt tanulóterületek (Signature Editor) kiválasztására. Olyan területeket választottunk ki, ahol biztosak voltunk a növényfedettség milyenségében (minden egyes tanulóterületnek egyedi karakterisztikája van az egyes sávokban). Azok a pixelek (területek), amik nem esnek egybe a tanulóterületekkel, az osztályozás során az un. legkisebb távolságok (minimum distance)
módszerével kerültek osztályozásra. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált pixel a spektrumban a legközelebbi  anulóterület osztályát kapja meg Számszerûsítettük az egyes vegetáció típusok területének nagyságát, százalékos arányát.

Hirdetés

Eredmények
Napjaink karsztkutatásai a karsztok egész rendszerének a feltárását célozzák. A karsztok háromdimenziós hatásfelületén az antropogén hatások mind vertikálisan, mind horizontálisan hatnak. A kutatások ezért kiterjednek az atmo-, hidro-, pedo- és bioszféra vizsgálatokra is, mivel ezeknek a szféráknak az állapota jelentõs hatással van a karsztfejlõdésre. A karsztok ökológiai rendszere (BÁRÁNY-KEVEI 1998a, 1998b) egy olyan struktúrális és dinamikus rendszer, amelyben az abiogén elemek a kõzet, a víz, a talaj, a mikro- és makroklíma, biogén elemek a mikro- és makro-flóra, valamint az ember. A rendszer mûködését az abiogén és biogén tényezõk kölcsönhatása, illetve a kölcsönhatás során keletkezett anyag és energia forgalom biztosítja, szerkezetét az elemek vertikális és horizontális elrendezõdése szabja meg. Specifikuma a sérülékenysége, a folyamatok gyors lefutása, valamint háromdimenziós hatásfelülete.
A tájszerkezetet a karsztokon a növényzet mellett a talajfoltok alapján vizsgáltuk. A Bükk-hegység Nagy-fennsíki mintaterületén a növényzet és talajok foltossága szembetûnõ annak ellenére, hogy genetikailag itt egy homogén tájról van szó (KEVEINÉ BÁRÁNY 2000). A Bükk-hegység nagy részét – a középhegységi jellegnek megfelelõen –
mezofil bükkösök, elegyes és sziklai erdõk, valamint mészkerülõ erdõk borítják (SIMON 1992). A domináns bükkerdõkön kívül fenyõerdõk is találhatók a mintaterületen. A talajok a növényzethez hasonlóan szintén nagy változatosságban jelennek meg. Legnagyobb kiterjedésben rendzina talajokat találunk itt, de a fenyvesek alatt savanyú barna-, és podzolos barna erdõtalajok is gyakoriak, ami a talajdinamika megváltozásának
az eredménye. A Bükk-hegység erdõterületein 1514-tõl állami gazdálkodás folyt 1945-ig. 1880-ig
jelentõs volt a legeltetés és erdõirtás, az erdõk kora a fiatalabb kor irányába tolódott el. 1935-ben már törvénycikk rendelkezett az erdõkrõl, amely kimondta, hogy kerülni kell az olyan beavatkozást, amely a természetes jelleget megváltoztatja. 1945 után, az államosítást követõen túl nagy volt a kitermelés, különösen a hegység nyugati részén végvágások voltak. A 60-as évektõl a 80-as évekig a túlzott kitermelés lecsökkentette az
idõs faállományt. 1977-tõl, a Nemzeti Park megalakulását követõen a természetközeli, fenntartható erdõgazdálkodás került elõtérbe (az 1989-es tulajdonviszony változások az erdõterületek felaprózódásához vezettek, erdeinknek ma 70%-a gazdasági, 29%-a védett, 1%-a közjóléti funkciót tölt be). A fakitermelésnek biztosítania kell az erdei ökoszisztéma diverzitását és egyensúlyát. Ez a termõhely megfelelõ kiválasztását igényli. Újabb fenyõtelepítés nem lehetséges, csak a rontott erdõk felújítása történhet luc-, duglász-,
vörös- vagy jegenyefenyõ ültetéssel, amelyek kitermelését követõen az õshonos fajok telepítését kell szorgalmazni. Tarvágás csak ott alkalmazható, ahol az idõs állomány másként nem újítható fel, s a terület nagysága nem haladja meg az 5 hektárt. A vágásérettség korát a bükkösökben 100–120, a tölgyesekben 120–140 évre kell felemelni. A Bükk-hegység nyugati részén van olyan terület, ahol közel egykorúak a fák, ami azt
jelenti, hogy egy idõben érik el a vágásérettséget, s az egyensúlymegbomlás megakadályozására meg kell hosszabbítani a fák életkorát 130 évre. Ez természetesen tájesztétikai szempontból is igen fontos. Általában a gyertyános tölgyesekben 15–20, a bükkösökben 25–30 évig elhúzódik egy felújítás. Igen fontos feladat a rekreációs és üdülési funkció fenntartása.
A térinformatikai vizsgálathoz a Nagy-fennsík egy részletét választottuk ki. A Bükkhegység egészéhez képest itt viszonylag nagy területet borít füves vegetáció (14%). A mûholdfelvételen  jól elkülöníthetõek a kopár felszínek (2%), amelyek leginkább a Nagymezõ területén ismerhetõk fel (ZBORAY és KEVEINÉ BÁRÁNY 2002). A terület legnagyobb részén (mintegy kétharmadán) bükkerdõ található, 35%-a idõsebb, 32%-
a fiatalabb telepítésû, elegyes állomány a terület 10%- át foglalja el. A minta-területen tájidegen fenyõerdõk (7%) keverednek a bükkerdõvel. A fenyõerdõk területi részesedése az elmúlt közel 10 évben jelentõsen változott. A 2000-es felvételeken a kitermelt fenyõerdõk területe 16,5 ha, a bükk erdõké 9,5 ha volt.

Hirdetés

Értékelés
A terepfelvétel során a bükkösök mellett nagyszámban fordultak elõ fenyõerdõ-, illetve bükkelegyes fenyõerdõ-, gyertyános-, mészkerülõ-, és karsztbokor erdõ foltok. Ezek a társulások a sziklagyepek és kaszálórétek mellett igen változatos ökológiai viszonyokat tükröznek. A korábbi hasznosítás (erdõkitermelés, legeltetés stb.) hozta létre a mai tájfoltokat. A növényzet és a talajok elõfordulása alapján 3 folt típust különítettem el, amelyek a következõk: – degradációs stádiumban lévõ folt (karsztidegen, vagy degradált ültetett erdõk),
– kezdeti vagy iniciális stádiumban lévõ folt (irtásrétek),
– optimális stádiumban lévõ folt (tölgyesek és bükkösök).
Degradációs foltok ott találhatók, ahol fenyõerdõ foltok és fenyõ csemetekertek foglalják el a természetes növényzet helyét. Ez az erdõtípus nem felel meg a tengerszintfeletti magasságnak, vagy a kitettségnek, többnyire telepített erdõ. Leginkább ezeken a foltokon van szükség erdõ rehabilitációra. Ezek az erdõk (közöttük különbözõ nagyságú fenyves foltok) stabilak, de a talaj és a többi erdõ állapotának megtartása szempontjából
kedvezõtlenek. A cseres tölgyeseket gyakran ott találjuk, ahol az adottságok a mészkedvelõ fajok számára kedvezõek. Iniciális (azaz fejlõdésük kezdeti szakaszán lévõ) foltnak tekinthetõk a füves területek,
amelyek korábban erdõsültek voltak. Ezeknél a területeknél a szélsõséges mikroklíma akadályozza a vissza-erdõsülést. Optimális állapotot képviselnek a bükk és gyertyán foltok. Ezek megfelelnek a táj ökológiai adottságainak, s ezek képviselik a klimatikus erdõtípust is a területen. A foltok stabilak, fenntartásuk feltétlenül indokolt. A degradációs és csökkentértékû foltokra is ezt az erdõtípust kell kiterjeszteni.
Sok tényezõ befolyásolja itt a növényzet és a talajok állapotát. A kitettség differenciálja mindkettõt. A szárazságkedvelõ fajok a déli kitettségben, a nedvesebb miliõt igénylõ fajok az északi kitettségben találhatók. A déli kitettségben a melegkedvelõ tölgyesek és karsztbokor erdõk telepedtek meg. A lejtõkategóriák vonatkozásában is változatos a terület, csupán a délkeleti (mezõgazdasági mûvelés alatt álló) foltokon kicsi a lejtése a területnek.
A foltok stabilitása összefüggésben van a folt területének és kerületének arányával. Arra kell törekedni, hogy minél kisebb legyen ez az arány. Ha megvizsgáljuk a Nagyfennsíkon kiválasztott mintaterület mintázatát, megállapíthatjuk, hogy az nem túl kedvezõ, mert a tájidegen növényzet és az alattuk kialakult talajok foltjai csipkézettek, így nagy hosszúságban érintkeznek a különbözõ ökológiai állapotú foltok. Összességében megállapítható, hogy a tájszerkezet megváltozása arra utal, hogy az antropogén beavatkozás megváltoztatta az ökológiai egyensúlyt. A karsztokon a fenntartható erdõgazdálkodást kell szorgalmazni, ahol az erdõgazdaságnak az õshonos fajokat kell visszatelepíteni, mivel csak így tartható fenn a természetközeli állapot és a karsztrendszer
egyensúlya.

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Tájökológiai Lapok

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

fejési napló (istállókönyv)

a kifejt tej mennyiségét rögzítő bizonylat. Tovább

baltacim (eszparzet, Onobrychis viciifolia Scop.)

a ->pillangósok családjához tartozó, évelő takarmánynövény. Erős karógyökere, üreges... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.