Átültetés
Az átültetés, a kertészetben az egyik helyről eltávolított és egy másik helyen a földbe ültetett növény vagy fa. A legtöbb kis lombhullató fa úgy mozgatható, hogy a gyökereikhez nem kötődik talaj. A 7,5 cm-nél (3 hüvelyknél) nagyobb törzsátmérőjű fákat azonban a legjobb bálázva és zsombékolva, azaz a gyökereket zsombékkal körülvevő földlabdával szállítani, amelyet zsákvászonnal rögzítenek.
A fát általában körülbelül olyan mélységbe ültetik, mint amilyen mélyen a költöztetés előtt állt, és a kiásás után a lehető leggyorsabban ültetik el, védve a gyökereket a naptól és a széltől, és nedvesen tartva őket. A lyukaknak elég szélesnek és mélynek kell lenniük ahhoz, hogy a gyökerek természetes módon szétterülhessenek, illetve hogy a bálázott és gömbölyített állományok esetében a gömböt befogadhassák.
A gödröt az átültetett fa körül termékeny, jó szerkezetű talajjal töltjük fel, a gyökerek körül megdolgozzuk, és a légzsákok kiküszöbölése érdekében megtömjük. A fa körül sekély, tányérszerű mélyedést alakítunk ki a víz megtartása érdekében. Az ősszel átültetett fákat 10-12,5 cm vastag szalmával, nedves levelekkel vagy szénával kell mulcsozni. A letört vagy sérült ágakat meg kell metszeni.
Az őshonos fák átültetésre való előkészítése során a felső növekedést és a gyökereket is vissza kell metszeni. A törzset facsomagolópapírral csomagoljuk be, hogy megakadályozzuk a fúrók, állatok, napégés vagy szél által okozott károkat.
A beltérben megkezdett zöldségeket és virágokat akkor lehet átültetni, ha a fagyveszély elmúlt. A növényeket óvatosan kell kezelni, hogy elkerüljük a sokkot. A palántákat az átültetés előtt egy-két napig a szabadban kell edzeni. A kerti növények átültetéséhez ideális egy felhős vagy esős, szélcsendes és hűvös nap. A gyökereket nedvesen és épségben kell tartani. A frissen átültetett kis növényeknek néhány napig védelmet kell biztosítani a közvetlen napfénytől.
Chinampa
A chinampa, más néven úszó kert, édesvízi tavon mezőgazdasági célokra épített kis, helyhez kötött, mesterséges sziget. Chinampan a Mexikó-völgy délnyugati részén, Xochimilco vidékének ősi neve volt, és ott alkalmazták - és alkalmazzák ma is - a legszélesebb körben ezt a technikát. A módszer lényege, hogy a növényzet, a föld és az iszap rétegeinek felhasználásával több keskeny, átlagosan 6-10 méter széles és 100-200 méter hosszú szigetet építenek ki. A tó biztosítja a chinampa számára a bomló szerves hulladékkal teli nedvességet, amely öntözi és trágyázza a sziget talaját, támogatva ezzel a földművelés intenzív és rendkívül termelékeny formáját.
