A betegségeknek ellenálló növények létrehozása nemesítéssel
A növénynemesítők különféle technikákkal álltak elő, amelyekkel ellenállásra buzdíthatják növényeiket. Íme három legelterjedtebb ezek közül.
Szelektív nemesítés
A szelektív nemesítés egy meglehetősen régi technika, és valójában nem csak a nemesítők foglalkoznak vele. Gondolj csak bele: te is azoknak a terméseknek a magjait teszed el későbbi ültetésre, amelyek egészséges fákról származnak, vagy a legjobb ízt kínálták. Ezzel a módszerrel kerted idővel egészséges, jó minőségű növényekkel lesz tele. A hivatásos nemesítők gyakran az alapján válogatják ki a magokat, hogy mely példányok mutatták a legtöbb ellenállást bizonyos betegségekkel szemben.
A hagyományos módszer
A hagyományos módszer az, amikor egy gazda paradicsomai például alternáriás betegséget kapnak, de vannak köztük olyan palánták, amelyek nem fertőződtek meg. Ezeknek a magvait félre lehet tenni, és bízni benne, hogy ellenállóbb példányok fejlődnek ki majd belőlük. Ezt generációkon keresztül kell csinálni, mindig az adott termés legjobb magvait félretéve. Idővel aztán a magokról kijelenthető lesz, hogy ellenállnak az adott alternáriás betegségnek.
A korszerű módszerek
Korszerűbb módszereknek számítanak azok az esetek, amikor a palántákat laboratóriumi környezetben, vagy légkondicionált melegházakban nevelik, hogy az egész év során kísérletezhessenek velük. A palántákat általában szándékosan megfertőzik, hogy a gyengébbek kipusztuljanak, és az ellenállóbb példányokkal folytathassák a kísérleteket.
Ezeket az ellenálló fajtákat aztán további mesterséges módszerekkel, például a termőidőszak meghosszabbításával és keresztbeporzással tökéletesítik. A két módszer alapkoncepciója tehát megegyezik egymással, csak laboratóriumi körülmények között a nemesítőknek sokkal több beleszólásuk van a környezeti tényezőkbe, és így gyorsabban haladnak a munkával. A lényeg: a legjobb magok megőrzésével és elültetésével egy új, ellenálló növényfajta hozható létre.
Klónozás
A nemesítés egy másik módszere a klónozás. A szakemberek azokból a növényekből hoznak létre klónokat, amelyek a legellenállóbbnak bizonyultak bizonyos betegségekkel szemben. A klónok nem a magokból jönnek létre, hanem már kifejlett palántákból dugványozással, bujtatással és egyéb szaporítási módszerekkel.
Oltás
A növénynemesítők egy másik gyakori módszere az oltás, amit különösen gyümölcsfák és fás szárú dísznövények szaporításához alkalmaznak. Az oltásról bővebben itt olvashatsz, de az eljárás lényege az, hogy úgy egyesítesz egymással két növényt (általában azonos fajból), hogy ötvözd egymással ezek pozitív tulajdonságait. Például ha van egy almafád, aminek hatalmas, finom termései vannak, akkor ennek egy ágát beoltod egy másik fa gyökereibe, hogy az stabil, egészséges alapot biztosítson az így létrejövő új almafádnak. Habár ez elsőre kissé természetellenesnek hangzik, valójában nagyon egészséges és rezisztens növényeket alkothatsz így. Az oltással létrehozott „fakombináció” betegség-ellenállását a gyökerek biztosítják.
Peter Holmes képe a Pixabay -en.
