A csepegtető öntözés és a vízminőség

hirdetes

RENDSZERVÁLTÁS AZ ÖNTÖZÉSBEN III.

dr. Lelkes János
Előző írásunkban utaltunk a csepegtető öntözési technológia egyik érzékeny pontjára, a vízminőségre és az erre visszavezethető vízadagolási egyenlőtlenségre. A rendelkezésre álló öntözővízkészlet minőségét mindig az adott csepegtetőtest típussal együtt kell megítélni. A különböző csepegtetési módszerek értékelésére létrehozott mutatók áttekintéséből az a következtetés szűrhető le, hogy a tervezők egyre több olyan műszaki kérdést eldöntenek, amelyek átlagos körülmények esetén az öntözés munkaminőségére hatással vannak. Az üzemeltetés körülményeiben viszont a helyi feltételek súlyos problémákat képesek okozni, így a víz minősége miatti egyenlőtlenség is a helyszínen dől el.
A csepegtető öntözés és a vízminőség

Előző írásunkban utaltunk a csepegtető öntözési technológia egyik érzékeny pontjára, a vízminőségre és az erre visszavezethető vízadagolási egyenlőtlenségre. A rendelkezésre álló öntözővízkészlet minőségét mindig az adott csepegtetőtest típussal együtt kell megítélni. A különböző csepegtetési módszerek értékelésére létrehozott mutatók áttekintéséből az a következtetés szűrhető le, hogy a tervezők egyre több olyan műszaki kérdést eldöntenek, amelyek átlagos körülmények esetén az öntözés munkaminőségére hatással vannak. Az üzemeltetés körülményeiben viszont a helyi feltételek súlyos problémákat képesek okozni, így a víz minősége miatti egyenlőtlenség is a helyszínen dől el.

Az öntözővízminőség fogalma a vizek fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összességét foglalja magába. Kialakulásában természetes és mesterséges hatások vesznek részt, ezek mértékétől függ a víz csepegtetésre való alkalmassága. A hagyományos öntözési módszerekhez igazodva, a minőség elbírálásához előírták a víz összes sótartalmát (mg/liter); az anion-összetételének megfelelő víztípust; a vízben oldott nátriumsók viszonylagos mennyiségét (Na%); a víz fenolftalein lúgosságát szódában kifejezve (mg/liter); a szóda egyenértékét, ha a víz kémiai javításra szorul.

A csepegtető öntözési rendszereknél a vizek felhasználásánál azt kell szem előtt tartanunk, hogy a vízzel együtt szállított fizikai, kémiai és biológiai anyagok hogyan segítik a növényállomány fejlődését, hogyan befolyásolják a talajéletet, és milyen a hatásuk az öntözőrendszer munkaminőségére, élettartamára, karbantartási és regenerációs igényére.



Bucks és Nakayama (1980)

javaslatot tett a vizek osztályozására a potenciális eltömődés veszélye alapján: (*pH 3.5 értékre kell felsavazni a mintát)

 A gyakorlatban a lebegő anyagok 50-100 mg/l érték feletti mennyisége megnöveli az eltömődés veszélyét még akkor is, ha a kifolyónyílások mérete a részecske átmérő tízszeresét is meghaladja. A jelenlevő élő anyagok napfény és nagyobb hőmérséklet hatására robbanásszerűen felszaporodnak. A vízben oldott anyagok függnek a víz geológiai és hidrokémiai viszonyaitól. A mélységi vizekből a felszínre kerülve nyomás- és hőmérsékletváltozás hatására kiválások indulnak be. A vas és mangán túlzott mértéke oxigén hatására oldhatatlan csapadékot képez és a szűkületekben lerakódik. A hidrokarbonátos vizekből 300-350 mg/l felett mészkőkristályok képeznek dugulást. A foszfát műtrágyák kalciummal és magnéziummal, a kalcium műtrágyák a hidrogén karbonáttal lépnek reakcióba, és az oldhatatlan csapadék gátolja az áramlást. Az ammónia vizes oldata növeli a pH értékét, ami segíti a kalcium-karbonát képződését. Ezért az alacsonyabb pH értékű vizek előnyösebbek a csepegtetéshez.

hirdetes

Az eltömődés gyorsan és biztosan bekövetkezik minden esetben, ha a jelzett elemek jelen vannak, és nem történik intézkedés a semlegesítésükre. Az eltömődések fokozzák az öntöző-rendszer vízadagolási egyenlőtlenségét és a terület ennek következtében biztosan kevesebbet terem. Különbségek keletkeznek a növények fejlettségében, kondíciójában valamint a termés minőségében is. Védekezni megelőző kezeléssel lehet. Ennek első lépése a szabványos mintavételen alapuló laboratóriumi vizsgálat. Az eredmények birtokában lehet döntést hozni a kémiai beavatkozás és a szűrés technikai részleteiről.

A vas és mangán alapú szennyeződések ellen a levegőztetés és az ezt követő ülepítő tartályok a legolcsóbb eljárás. A karbonátos kicsapódásokat savazással (salétromsavval) lehet kezelni. A már eltömődött rendszereket a növényváltás időszakában lehet kezelni, mert a szerek túl magas vagy túl alacsony pH értéke károsítja a gyökereket. Szerves szennyeződések esetére különleges algamentesítőt lehet alkalmazni.











A víztisztítás klasszikus eszköze a szűrő, amely a nyers öntözővíz eredeti és az esetleges vegyi kezelés után keletkezett másodlagos szilárd részeket választja ki. Lényeges a szűrés finomsága, amelyet mesh értékszámmal jellemeznek. Mikro szórófejekhez 20-40 mesh, porlasztó szórófejekhez 40-80 mesh és a csepegtetőkhöz 100-200 mesh finomságú szűrő betétet kell alkalmazni. Látható, hogy a csepegtető öntözés igényli a legfinomabb szűrést, amit általános esetben szitaszűrő vagy résszűrő segítségével végeznek el. A résméretek és a mesh szám között a következő számsorok adatai szemléltetik a kapcsolatot :

 A leggyakoribb szűrő kialakítás a fenti ábra szerkezeti rajzán látható. A vízszűrés egy abszolút szükséges művelet, ennek az elemnek a rendszerből való megtakarítása üzemeltetési képtelenségekhez, költséges javításokhoz vezet. Már a szerelésnél be kell tervezni, vagy közvetlenül a vízforráshoz vagy a szelepek zónájához vagy közvetlenül a szórófej szárnyvezetékek, illetve a szórófejek elé. Mindig gondolni kell arra, hogy a szűrő többlet áramlási ellenállást okoz majd, ami a szűrő elszennyeződésének mértékével fokozatosan nő. A szűrő tisztításának gyakorisága a kiválasztott szűrőtípus névleges átbocsátó képességének, és természetesen a szennyeződések mennyiségi és minőségi jellemzőitől függ. Az alsó ábrarészlet a szűrő finomság, a térfogatáram és a hidraulikus ellenállás közötti összefüggést mutatja.

hirdetes

A szivattyúk előtt alkalmazható durva rácsok és szitákból álló berendezéseken kívül a nyomóoldali, zárt szűrők használata az általános. Egyszerűbbek a homokfogók, az örvényelválasztók és az ülepítők. A víznél nem nehezebb szennyeződések kiválasztására közegszűrőket alkalmaznak. Ezek gyakori megoldásánál a tartályokba helyezhető homok, kavics, kőzúzalék, amelyen a vizet átáramoltatva leválaszthatók a lebegő szennyeződések. Örvényleválasztó és homokszűrő szerkezetet mutatnak a mellékelt ábrák.

Ha az öntözővíz vastartalma vagy mésztartalma indokolja, tehát ezek meghaladták a 0,2 mg/l határértéket, akkor a csőhálózaton belül számolni kell a vas és mészkiválásokkal. Ez mindig fokozza az eltömődések kockázatát. Ezek megelőzhetők a rendszer savas kezelésével, amit azonban csak a szakemberek által javasolt technológiával célszerű végrehajtani, mert a környezetre, a növényre és az emberre is veszélyes sérülések keletkezhetnek. A vízben élő mikroorganizmusok, algák elpusztítására biológiai víztisztítási módszereket kell igénybe venni. Ezek az élőlények nagy számú elszaporodásuk esetében eltömítik az átfolyó-, vagy kifolyónyílások teljes keresztmetszetét. A tisztítási eljárás itt is vegyszerek öntözővízbe juttatásával történik, és a folyamatban keletkezett lepedéket a fentebb említett fizikai módszerek valamelyikével lehet kiválasztani.

Az eltömődött szűrők állapotát a bemeneti és a kimeneti rész közötti nyomáskülönbség jelzi. Előbb-utóbb bekövetkezik egy állapot, amelynél a szűrőbetét tisztítása elkerülhetetlen. Ennek kezelésére kézenfekvő az a módszer, amely szerint a szűrőt szétszedik és minden elemét folyóvízzel kimossák. Nagy teljesítményű berendezéseknél és homokszűrők

nél ez kevésbé járható út, ezért ott a visszamosatás módszerét választják. Ennek elvét szemléltetik a mellékelt ábrák.

A visszamosatásra alapozott szűrőtisztítás lényege abban van, hogy szelepek rendszerével az üzemi vízáramlással szembefordítják a vízáramlás irányát, és a kimosatás következtében fokozottan szennyezett vizet a szűrőtől nem az öntöző rendszer irányába engedik, hanem kivezetik a szabadba. Ezt a műveletet kézzel működtetett szeleprendszerrel is meg lehet oldani, azonban gyakoribb az automatikus egységgel vezérelt rendszer. Erre mutat példát a fenti ábra, ahol az automatikus nyitások és zárások meghatározott rendjét, mint programot el lehet indítani kézi bekapcsolással, idővezérléssel, vagy a folyamat a már említett nyomáskülönbség hatására indul be.

Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


tömb

Több tábla (szántóföldi tábla) összevonásával létrehozott,rendszerint azonos növénnyel... Tovább

adventív növények

az emberi kultúrával együtt elterjedt, behurcolt, más területekről (éghajlatról) származó... Tovább

Tovább a lexikonra