Táplálkozásunkban a paradicsomnak jelentős szerepe van. A világon az egy főre jutó paradicsomfogyasztás kb. 12 kg/év de a mediterrán régióban ez az érték meghaladja a 25 kg/fő éves mennyiséget is. A magyarországi fogyasztás a világátlag körül van (FAO 2001). A paradicsom táplálkozás-élettani jelentőségét az ásványi anyagok, vitaminok és a festékanyagok adják. Ezen komponensek mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát a fajta, a termesztési időpont és mód mellett alapvetően meghatározzák a termesztéstechnológia különböző elemei (tápanyag- és vízellátottság, oltás stb.). A Kertészeti Technológiai Tanszék az OÉTI-vel közösen vizsgálta az üvegházi körülmények között termesztett oltott és saját gyökerű növények termésének beltartalmi összetevőit. A vizsgálat célja az volt hogy meghatározzuk, az oltás milyen irányban és mértékben befolyásolja a bogyók beltartalmi értékeit. A vizsgálataink kiterjedtek az oldható szárazanyag-tartalomra (Brix0), a szénhidrát- és savtartalomra, valamint a paradicsom két legfontosabb antioxidáns összetevőére a C-vitamin és likopin tartalomra. Eredményeink szerint az oltásnak és a szedési időpontnak jelentős hatása van a fenti paraméterekre.
Irodalmi áttekintés
Szakmai körökben közismert, hogy az érett paradicsom víztartalma 93-96% között van. Ebből következik, hogy a szárazanyag-tartalom 4-7% között ingadozik, amely két részből áll, oldható és oldhatatlan szárazanyag tartalomból. A szárazanyag mennyiségét meghatározza a fajta, a termesztés módja, és a termesztés során ható környezeti tényezők. A vízben oldható szárazanyag (Brix0) 60-70%-át a redukáló cukrok adják. Általában a magasabb szárazanyag tartalom alacsonyabb termőképességgel párosul (Farkas, 1994). A paradicsom savtartalma 0,3-0,9% között ingadozik, így a bogyó pH értéke 4,26-4,82 között alakul. A paradicsom a legjelentősebb likopin forrás az emberi szervezet számára. Kísérleti eredmények szerint a paradicsom bogyóban 60-160ppm (mg/kg) likopin alakul ki (Helyes, 1999). A C-vitamin tartalom tekintetében a fajták között szintén jelentős különbség van (8-119 mg/100g között változhat). Nemesítők azt tapasztalták, hogy a magas C-vitamin tartalom alacsonyabb termőképességgel párosul. A jövőben a paradicsom és az abból készült termékek tápláló értékét, színmegőrzését, állandóságát, íz- és zamatanyagát alapvetően meghatározza a likopin, a béta-karotin és a C-vitamin összetétele, ezért a paradicsom antioxidáns összetevőinek egymáshoz viszonyított arányával jól lehet jellemezni a termékek minőségét (Helyes, 2000).
A paradicsom oltása az utóbbi néhány évben vált a hazai hajtatási gyakorlat számára fontossá. Az alanynövényeket legfőképpen rezisztenciájuk (gyökérparásodás, fuzárium stb.) miatt alkalmazzák, de nem csupán a talajon történő termesztés esetén, hisz a fuzáriumos gyökérnyak rothadás (FCRR) rezisztenciával rendelkező alanyoknak a kőzetgyapotos termesztés során is nagy hasznát vehetjük (De Ruiter Seeds katalógus 2002). Az oltás különböző módozatainak, de különösen az alkalmazott alany fajtájának jelentős hatása lehet a bogyók beltartalmi összetevőire. E területen zömmel japán, koreai és kínai kutatók eredményeivel találkozhatunk. Sang-Gyu és munkatársai (1997) három alanyfajtát (Shinmate, Balkan és Joint) valamint két oltási módot hasonlítottak össze és arra a következtetésre jutottak, hogy az alanyfajták és az oltási módok között nem volt szignifikáns különbség a termés mennyisége, a bogyók oldható szárazanyag-tartalma és a növények fotoszintézis aktivitása tekintetében. Kang-XiuPing et al., (1997) homoktalajon Hausumomotaro fajtával és három alannyal (Achilles-M, Helper-M és LS-89) végzett vizsgálatuk eredményeként megállapították, hogy a bogyók deformáltsága kisebb mértékű volt az oltott növényeknél és magasabb oldható szárazanyag tartalmat is tapasztaltak. A paradicsom alanyfajtákon kívül más a Solanaceae családba tartozó fajt is használhatnak mint például a Solanum integrifoliumot. Ezzel az alannyal azt tapasztalták, hogy a termés mennyisége csökkent, viszont a levelek klorofill tartalma, a bogyók oldható szárazanyag-tartalma és cukortartalma nőtt a paradicsom alanyokkal összehasonlítva (Oda et al.,1996).Természetesen az alanyok hatása nem csupán a termés beltartalmi értékeiben nyilvánul meg, hanem a növény egyéb részeire is hat. Yoshioka és munkatársainak (1985) eredményei azt igazolták, hogy a hajtások cukor tartalma az oltást követően gyorsan növekedett, maximumát az ötödik napon érte el és ezt követően fokozatosan csökkent.
Anyag és módszer
Kísérletünket a folytonnövő fajtakörbe tartozó Daniela F1 hibriddel állítottuk be, amelyhez alanyként a Beaufort fajtát használtuk.
Az állománysűrűség 2 növény/m2 amelyet 120 cm-es sortávolság és 40 cm-es tőtávolság beállításával alakítottunk ki. A Daniela hibrid oltott és oltatlan növényeit 4 ismétlésben randomizált blokk elrendezésben ültettük ki. A tenyészidő során a fitotechnikai és a növényvédelmi munkákat a technológiai követelményeknek megfelelően végeztük. Az oltott és a saját gyökerű növények között sem a tápanyag sem pedig a vízadagok tekintetében nem tettünk különbséget. A hajtatási kísérletet bruttó 110 m2-es felületen üvegházban végeztük. A betakarítások során három alkalommal (Június 11-én és 21-én valamint Július 11-én) az oltott és oltatlan növényállományok mind a 4 ismétléséből mintát vettünk, amelyekből az alábbi paramétereket határoztuk meg:-oldható szárazanyag-tartalom (Brix0)
-szénhidrát-tartalom
-savtartalom
-C-vitamin
-likopin
Az oldható szárazanyag-tartalom meghatározását refraktométerrel, a titrálható savtartalmat az MSZ EN 12147-es számú eljárás alapján, míg a szénhidrát-tartalmat rövid hidrolízis után redukáló cukrok mérésével titrimetriásan (Schoorl módszer) határoztuk meg. A C-vitamin mérésére HPLC-s módszert alkalmaztunk. A likopin meghatározására a gyors spektrofotometriás eljárást használtuk.
Eredmények
Az oldható szárazanyag tartalom az egyik legfontosabb értékmérő paramétere a paradicsomnak. A Brix0 mértékét alapvetően befolyásolják a termelési körülmények, különösen a fényviszonyok. Ezt a megállapítást támasztják alá a három különböző időpontban leszedett bogyók oldható szárazanyag értékei is. Mind az oltott mind pedig az oltatlan növényeknél a kedvezőbb fényviszonyú körülmények között kifejlődött bogyók (a 3. szedés-julius11.-én)refrakció értéke szignifikánsan magasabb volt mint az ezt megelőző szedéseké. Az oltott növények Brix0 értékei minden esetben jelentősen alacsonyabbak voltak mint a saját gyökerűeké, a három szedésre vonatkoztatva az oltott növények Brix0:5,4 míg a sajátgyökerűeké:6,7 ez több mint 20% különbséget jelent ( 1. ábra ).
Az íz és aroma valamint zamatanyagokat nagyon nehéz definiálni. Mivel a paradicsom ízét elsősorban a cukor- és savtartalom egymáshoz viszonyított aránya határozza meg, ezért
1.ábraAz oldható szárazanyag- tartalom alakulása
Fig.1. Formation of soluble solids content of fruits
az érés fontos mozzanata ezen alkotórészek változása. Étkezési fajták esetében azokat tartják ízletesnek, mikor a cukor és savak hányadosa 7-9 körüli. A szénhidrát-tartalom az oldható szárazanyag-tartalomnak közel 50%-a. Eredményeink szerint a szedési időpontnak nem volt számottevő hatása, viszont az oltás hatására szignifikánsan (P< 0,05) alacsonyabb szénhidrát értékeket kaptunk. Átlagosan az oltott növényeknél 2,5%-t, míg az oltatlanoknál3,3%-t kaptunk. A savtartalomra, a szedési időpontnak szintén nem volt kimutatható hatása, viszont az oltás szignifikánsan hatott a savra. Az oltott növények bogyóinak savtartalma átalagosan 10%-al magasabb volt (2. és3.ábrák).
Fig.2. Formation of carbohydrate content
Fig.3. Formation of acid content
A paradicsom két legfontosabb antioxidánsa a C-vitamin és a likopin. A 90-es évek elejétől a zöldségfajokban lévő antoixidánsok (karotinoidok, vitaminok, stb.) vizsgálati eredményei alapján kimutatták, hogy ezek immunrendszer fokozó és rákmegelőző hatásúak. Az általunk vizsgált paradicsom minták C-vitamin értékei jelentősen eltértek egymástól (10-65 mg% között ingadoztak) A 4. ábrán a C-vitamin szedésenkénti átlagértékei láthatóak, az oltott növényeknél kisebb szórást tapasztaltunk, mint az oltatlanoknál. A legmagasabb értéket a saját gyökerű növényeknél (52,8 mg %-ot) a második szedési időpont alkalmával mértünk. Az oltott növények C-vitamin tartalma a három szedés átlagára vonatkoztatva 31%-al voltalacsonyabb, mint a saját gyökerűeké. Eredményeink alapján a C-vitamin mennyiségét figyelembe véve mind az oltás mind pedig a szedési időpontok tekintetében szignifikáns eltérést tapasztaltunk.
A paradicsom piros színanyagát a likopin adja. Az érett piros paradicsomon kívül az egyéb zöldségfajok (kivétel a görögdinnye) csak nagyon kis mennyiségben tartalmaznak likopint. Klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a nagyobb dózisú likopin bevitele a prosztata, a tüdő és az emésztőszervi rák kialakulásának kockázatát csökkentette. A szedésenkénti átlagos likopin értékek 5,3 és 10,3 mg/100g között ingadoztak. Az első szedés kivételével az oltatlan növényeknél magasabb likopin értékeket mértünk. Mind a három szedési időpontra vonatkoztatva átlagosan az oltott növények termésében 7,0 mg/100g, míga saját gyökerű növényekről leszedett termésben 8,3 mg/100g likopin tartalmat kaptunk. Az oltás hatására a likopin tartalom tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést, a szedési időpontok vonatkozásában viszont igen (4. ábra).
Az 1.táblázat az oltásnak és a szedési időpontoknak a hatását foglalja össze a vizsgált beltartalmi paraméterekre. Eszerint oltás hatására a likopin tartalom kivételével a többi paraméter szignifikánsan csökkent, míg a szedési időpontok tekintetében a Brix0, a likopin és a C-vitamin tartalom esetében kaptunk szignifikánsan alacsonyabb értékeket.
A vizsgálat során kapott eredményeink az irodalmi adatokkal szemben részben és látszólag ellentétesek, viszont fontos megjegyezni hogy a jelen kísérletünkben az oltott és az oltatlan növényállományok között tápanyag- és vízellátás tekintetében nem tettünk különbséget. Valószínűleg az eltérő, okszerű tápanyag- és vízellátottsággal (pl. az oltott növények kevesebb vízadagot illetve magasabb EC értékű tápoldatot kapnak a tenyészidő bizonyos szakaszában) jelentős mértékben javítaná a beltartalmi értékeket. Ez is igazolja, hogy egy új technológiai elem gyakorlatba történő bevezetését körültekintően kell elvégezni.
Az oltásnak és a szedési időpontoknak a hatását vizsgáltuk a hajtatott paradicsom legfotosabb beltartalmi paramétereire (Brix0, szénhidrát, sav, likopin, C-vitamin). Ezek az összetevők alapvetően meghatározzák a bogyók íz- és zamatanyagát és ezen keresztül jellemzik minőségét is. Az oltás hatására, azonos technológiai elemek alkalmazása mellett a likopin tartalom kivételével szignifikánsan (P<0,05 szinten) alacsonyabb értékeket kaptunk.
A szedési időpont (három különböző időpontot vizsgáltunk) szintén befolyásolta a bogyók beltartalmát, hisz a hajtatásban az eltérő időpontban betakarított bogyók alapvetően különböző ökológiai feltételek (különösen a fényviszonyok tekintetében) mellett fejlődnek ki. Ez különösen az oldható szárazanyag-tartalom, a likopin- és a C-vitamin tekintetében nyilvánult meg, hisz ezen paraméterek esetében szignifikáns (P<0,05) eltéréseket tapasztaltunk. A legmagasabb Brix0- és likopin tartalmú terméseket a harmadik szedés alkalmával (Július 11-én) takarítottuk be.
Effect of grafting and harvesting time on fruits contents in case of forced tomato
Lajos Helyes1-Sára Brant1-Zoltán Pék1- Éva Barna2-Judit Hóvári2-Andrea Lugasi2
1Szent István University, Department of Horticulture,Gödöllő Páter K st.1.
2National Institute of Hygiene and Nutrition, Budapest Gyáli st. 3/a
Summary
We have examined the effect of grafting and harvasting time on most important components (soluble solids content of fruits, carbohydrate, acid, lycopene,vitamin-C) of forced tomato yield. These parameters determin the flavour and quality of tomato fruits. We have received significantly(P<0.05) lower results on effect of grafting, exeption of lycopene. Contents of tomato fruits are influenced by harvasting time. Ascertainable that it’s especially trueon soluble solids content, lycopene and vitamin-C. We have got largest Brix 0 and lycopene content in case of third harvesting time (11. July).
Table 1. Effect of grafting and harvesting time on fruits content
Farkas J.(1994): Paradicsom. 195-226.p.in Balázs S.(szerk.): Zöldségtermesztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 890p.
Farkas J.(1994): Az étkezési paradicsom tárolhatóságra nemesítése. hajtatás korai termesztés, 25.évf 4.sz.19-23p.
Helyes L. (1999): A paradicsom és termesztése. SYCA Szakkönyvszolgálat, Budapest, 235p.
Helyes L. (2000): A paradicsomtermelés fejlődési irányai. gazdálkodás XLIV. évfolyam 3.sz 57-66.p.
Kang-XiuPing; Miyajima-I; Kang-XP (1997): Fruit quality of grafted tomato plants under sand culture. Sci. Bulletin of the Faculty of Agriculture,Kyushu University.52: 1-2, 1-4;
Oda-M; Nagata-M; Tsuji-K; Sasaki-H (1996): Effects of scarlet eggplant rootstock on growth, yield, and sugar content of grafted tomato fruits. Journal of the Jap.Soc. for Hort. Sci. 65: 3, 531-536p.
Sang-LeeGyu; Choi-JaiUng; Kim-KwangYoung; Chung-JuHo;Lee-YongBeom; Lee-SG; Cho-JU; Kim-KY;Chung-JH; Lee-YB (1997): Effect of rootstoks and grafting methods on the growth and fruit quality of tomato.Journal of Horticulture Science. 39: 2, 15-20.p
Yosioka-H; Takahashi-K; Arai-K (1985): Excess accumulation of carbohydrates in young grafted tomato plants. Bulletin of the Vegetable and Ornamental Crops Research Station. No. 13,1-10.p
A vizsgálatok az 1/016/2001 NKFP „Széchenyi projekt” támogatásával készültek.