Egy rendhagyó sorozatba kezdünk ismét, mivel rengeteg kérdés érkezett felénk az utóbbi időszakban arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni a különböző kártevőkkel. Ebben a sorozatban a legádázabb ellenségeket mutatjuk be nektek, ők azok, akik könnyedén tönkretehetik az egész kertet, ha nem figyelünk oda eléggé. A sort a legveszedelmesebbel kezdjük, ami pedig nem más, mint a cserebogár lárvája, ismertebb nevén a pajor!
A cserebogár, illetve a pajor bemutatása, rövid ismertetése
Egy viszonylag gyakori bogárfajról van szó, amikor a májusi cserebogarat említjük, leginkább az európai kontinensen találkozhatunk vele, de Törökországban és Nyugat-Oroszországban is vannak állományai. A cserebogarat arról lehet felismerni, hogy feje, előtora, és potroha szürkésfekete, a szárnyfedői pedig barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú, világos foltok láthatók, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi.
Nevéből adódóan tudhatjuk, hogy leginkább májusban találkozhatunk velük, egészen június végéig. A cserebogár lárvája négy-öt centiméteresre is megnő, piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik, és vastagszik. Lábai a test elején, a barna fej közelében vannak, rágói erősek. A lárvák megjelenése sem nyújt szép látványt, maradjunk annyiban, hogy eléggé gusztustalanok sajnos.
A pajorok fejlődése
Teljes átalakulással fejlődnek ki a májusi cserebogarak, a Kárpát-medencében ez három évet, míg hidegebb vidékeken négy évet vesz igénybe. Ennek tükrében Magyarországon háromévenként, április-májusban számíthatunk tömeges rajzásra. A nőstény egyedek kevésbé árnyékolt, növényekkel sűrűn benőtt, fagymentes helyekre tojnak két-három alkalommal 20-30 tojást. A talajnedvesség hatására ezek a tojások megduzzadnak, 30-50 nap múlva kikelnek a lárvák.
Elsőként a tojásrakás évében vedlenek nyár végén, másodjára a következő nyár elején. A lárvák a talajban vízszintesen és függőlegesen is sokat mozognak, a fiatal lárvák humuszevők, az idősebbek viszont polifág gyökérkártevők. Ebből is adódik, hogy a legkárosabbak az idős lárvák.
Általában két évet töltenek el lárvaalakban, gyakran egyméteres mélységben. A lárva kora a fejtok méretéből állapítható meg, első év: 2-3 mm, második év: 3-5 mm, harmadik év: 6-8 mm. Nagyjából egy ásónyomnyi mélységben kezdődik meg a bábozódás a harmadik év nyarának közepén, a bábból őszre fejlődik ki az imágó, ami azonban nem jön a felszínre, hanem áttelel a talajban.
A rajzás végéhez közeledve a nőstények száma kisebb lesz, mivel a peterakás után kimerülnek, és elpusztulnak a földben. Közben a hímek is elpusztulnak, vagy végelgyengülésben, vagy számos ellenségük által elfogyasztva. A kifejlődött pajor a harmadik évben kis üreget váj a földben magának, ezt kisimítja és benne alakul át bábbá. Most, hogy kicsit megismerkedtünk a pajorokkal, nézzük, miért olyan veszedelmesek, és mit tehetünk ellenük, a következő oldalon folytatom!
