Az orosz agrárszektor polarizálódása, strukturális problémái, Tatjána Nyefedova professzor, orosz mezőgazdaság polarizációja, kutatómunka, termelés struktúrája, kollektív termelői közösség, agrárholdi

Hirdetés

Az orosz agrárszektor polarizálódása, strukturális problémái

dr. Kemény Ádám
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A moszkvai amerikai nagykövetség szervezésében január 18-án tartott előadást Tatjána Nyefedova professzor, az Orosz Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa. Az előadás témája az orosz mezőgazdaság polarizációja, az ezzel összefüggő strukturális problémák voltak, annak főbb tételeit a következőkben ismertetjük.
Az orosz agrárszektor polarizálódása, strukturális problémái, Tatjána Nyefedova professzor, orosz mezőgazdaság polarizációja, kutatómunka, termelés struktúrája, kollektív termelői közösség, agrárholdi

Az előadás azt a kutatómunkát ismertette, amelyet a professzor az elmúlt év folyamán végzett el, feltérképezve az orosz mezőgazdaság, valamint a falusi lakosság körében bekövetkezett, erőteljes polarizációt mutató változásokat. A kutatás Oroszország 35 régiójára terjedt ki, s 150 faluban végeztek a kutatók vizsgálatokat, többek között mintegy ötszáz interjú és ezer kérdőív segítségével.
 
A vizsgálatok alapján ma az orosz mezőgazdaságban a termelés struktúráját vizsgálva lényegében négy nagy csoport különböztethető meg:
 
kollektív termelői közösségek (gyakorlatilag a régi típusú kolhozok),
nagy agrárholdingok,
kisméretű (háztáji) egyéni gazdaságok,
farmerek (farmergazdaságok).
 
A falun élő lakosság megoszlása szerint az emberek mintegy 96%-a dolgozik a kollektív termelői közösségekben és a háztáji, kisgazdaságokban, és mindössze 2-2%-uk a farmokon (önálló gazdálkodóként, illetőleg bérmunkásként).
 
Az orosz agrárium fejlődésében a legnagyobb reményeket ma is a farmergazdaságok megjelenéséhez fűzik, azzal a logikus feltételezéssel, hogy a piaci viszonyok teljesebb kibontakozása, a gazdasági észszerűség ennél a gazdálkodási formánál a legperspektivikusabb. A felmérések ugyanakkor részben azt mutatják, hogy a farmok hozzáadottérték-termelése még mindig messze alatta marad a kisgazdaságokénak, másrészt pedig számszerűen semmiféle növekedésük nem mutatható ki. 1993-tól 2005-ig a farmok száma folyamatosan 250-260 ezer körül mozog, s minőségi értelemben sem fejlődnek. Az átlagos farmon, csakúgy, mint 10-15 évvel ezelőtt, jellemzően 30-35 ha bérelt földön, 15-20 munkással gazdálkodnak, ezen belül hangsúlyos a családi részvétel. Kialakulásuk óta változatlanul az ország déli régióiban jellemzőek.
 
A kisgazdálkodók (háztáji gazdaságok) működésükben elsősorban a ház körüli területet, valamint a nagy gazdaságok által nem használt, maradék területeket hasznosítják. Ehhez kapcsolódnak a városok körüli "dácsák", amelyek jelentős részt képviselnek a mezőgazdasági termelésben.
 
A kolhozok és a nagy agrárholdingok csoportján belül a holdingok azok, amelyek a legnagyobb tőkeerővel, a legfejlettebb technikával, és koncentrált eszközökkel működnek. A kolhoztípusú gazdaságok további sajátossága, hogy a leggyakrabban részt vesznek a háztáji gazdaságok teljesítményében is, de a legtöbbször burkoltan, statisztikailag ki sem mutathatóan (fizetés helyett természetbeni juttatások, gabona, műtrágya, stb.).
 
A gazdálkodási struktúrán belül az utóbbi másfél évtizedben jelentősen változott az egyes formák részesedése mind a termelésben, mind a földhasználatban. Ezt vizsgálva, a termelésben való részesedésnél következő mutatók adódnak:
(%)

Hirdetés

 
1990
2005
kisgazdaságok
25
52
kolhozok és agrárholdingok
75
46
farmok
0
2

A megművelt földterület szerint a megoszlás a következőképpen alakult:
 
(%)

 
1990
2005
kisgazdaságok
20
6
kolhozok és agrárholdingok
80
82
farmok
0
12

A táblázat számaiból látható, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban jelentősen több termőföld koncentrálódik, miközben az előállított termékvolumen jóval alatta marad a kisgazdaságoknál megtermelthez képest. Ennek a különbségnek a fő oka természetesen a gazdálkodás hatékonyságában keresendő (ld. kolhoztípusú gazdaságok alacsony termelékenysége), ugyanakkor az empirikus kutatás azt is kimutatta, hogy a statisztikaihoz képest számottevően nagyobb a kisgazdaságok által megművelt földterület (becslések szerint a részesedésük kb. 15%).
 
A kutatás az előzőeken túlmenően arra is kitért, hogy milyen tovább tényezők befolyásolják az egyes tulajdonformák, illetve termelési struktúrák közötti hatékonysági különbségeket, milyen trendek mutathatók ki ezen a területen.
 
Az elemzések azt mutatták ki, hogy a hatékonysági különbségeket a legnagyobb mértékben a földrajzi elhelyezkedés, illetve az infrastruktúrának ezzel szorosan összefüggő fejlettségi szintje befolyásolja, tehát ez a fő oka a polarizálódásnak. Jól kimutatható, hogy azokon a területeken, ahol sűrűbb az úthálózat, nagyobb lakott települések helyezkednek el, általában fejlettebb az infrastruktúra, ott nagyobb a mezőgazdasági termelők produktivitása, és jobb a falu megtartó képessége, függetlenül a klimatikus, talaj-, stb., vagyis a természeti adottságoktól, valamint a tulajdonformától.
 
Ez az összefüggés megmutatkozik egyébként az emberek termékenységében is, ami jelentősen magasabb a jobb infrastruktúrával ellátott területeken. Ugyancsak az infrastruktúra kiemelkedő szerepét bizonyítja az az egyszerű tény is, hogy a fejletlenebb területekről folyamatos az elvándorlás.
 
A kutató által bemutatott ábrákból is kiválóan érzékelhető, hogy Oroszország valamennyi régiójában szoros a korreláció a mezőgazdasági termelés és az infrastruktúra fejlettsége között. Ezeknek a térképeknek az alapján, hatékonyság szerint csoportokba sorolva a mezőgazdasági régiókat, a következő struktúra adódik:
%

Hirdetés

 
fejlett
kielégítő
marginális
mg. területre vetítve
3
11
86
mg. lakosságra vetítve
17
33
50

A számokon túl, az is kimutatta a kutatás, hogy a marginális csoportba tartozó területek jellemzően a városoktól távolabbi, rossz infrastruktúrájú régiókban helyezkednek el, attól függetlenül, hogy a természeti adottságaik egyébként akár kiemelkedők.
 
A kutató által felvázolt kép, és a bemutatott idősorok alapján a vidék polarizálódása ma nagyobb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sok, korábban viszonylag jó teljesítményt produkáló agrárkörzet leszakadóban van, marginalizálódik. Folytatódik a polarizálódás, miközben az agrárium egészében vannak jelei a kibontakozásnak, legalábbis egyes ágazatokat illetően.
 
A leszakadt területek felzárkóztatására a professzor szerint az egy éve meghirdetett nemzeti agrárprojekthez hasonló intézmények nem alkalmasak. Ezek ugyanis egy-egy alágazat (pl. állattenyésztés) teljesítményét pótlólagos forrásokkal esetleg meg tudják növelni, de az általános problémákat nem oldják meg. A polarizálódás csökkentésére olyan kisméretű, helyi projektekre van szükség, amelyek a helyi gondokat csökkentik, és az infrastruktúra legalább minimális javításával elősegítik a falusi lakosság helyben maradását.

Forrás: FVM

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

PR38R92 (X0911 P)

Kukorica Cél: szemes Leírás:A hímvirágzás ideje közepesen korai. A címer elsõrendû... Tovább

kanszállás

természetes szaporítás esetén a tenyészkanok elhelyezésére szolgáló épület. A kanokat... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.