Az aszály gyakoriságában és mértékében jelentős eltérések tapasztalhatók az ország egyes régiói között. Különösen a Tiszántúl kontinentális térségeiben érezteti hatását, ahol a csapadékhiány okozta aszály fellépése gyakoribb. A légköri aszály hatásaival is szinte minden évben számolnunk kell. Az öntözés célja legtöbbször a növények vízhiány okozta terméskiesésének megelőzése, másképpen fogalmazva, amennyiben a természetes vízellátottság nem elégíti ki a növénykultúra vízigényét, a megfelelő termésmennyiség elérése érdekében a szükséges víz pótlása. Az öntözésnek azonban más céljai is lehetnek: tároló, fagyvédelmi, növényvédelmi, tápláló, talajvédő öntözés.
Az öntözési kapacitást és öntözött területet tekintve az 1970-es években jelentős növekedés volt, melynek különböző okai voltak, támogatások, vízlépcsőépítés, stb. (Hiba! A hivatkozási forrás nem található.). A nyolcvanas években, bár a kapacitás nem csökkent számottevően, a tényleges öntözött terület fokozatosan kisebb lett. Csökkentek illetve bizonytalanná váltak az állami támogatások, az öntözéshez szükséges vízszolgáltatás díja jelentősen emelkedett, ezek kedvezőtlenül hatottak az öntöző gazdaságokra. A kilencvenes években talán a legnagyobb problémát a földbirtokok felaprózódása jelentette. A tulajdonviszonyok rendezetlensége is kedvezőtlen hatással volt a szántóföldi gazdálkodás egészére, így az öntözésre is. A nagyüzemi használatra alkalmas öntözőberendezések üzemeltetése számos problémát vetett fel. Napjainkban stabilizálódni látszik az öntözött szántóföldi terület az országban. Kedvező változás, hogy a korszerű öntözőberendezések, öntözési módok aránya nő.
Ma a legnagyobb területen öntözött szántóföldi kultúra a csemegekukorica és a hibrid vetőmagkukorica (Hiba! A hivatkozási forrás nem található.). Mind a két növény igen öntözésigényes, nagy termelési értéket képvisel, ugyanakkor érzékenyen reagál a vízhiányra. A burgonyát, bár szintén igényli a jó vízellátást, viszonylag kis területen termesztik öntözött körülmények között.
A kiöntözött vízmennyiség tekintetében a csemegekukorica van az első helyen. Feltűnő a rizs kis területi arányához képest nagy öntözővízmennyiség. Természetesen az árasztásos termesztés nagy vízigénye okozza az aránytalanságot. Az öntözött területhez képest az öntözővíz mennyiségből nagyobb arányt képvisel, tehát az átlagnál több vizet kapott a rizsen kívül a csemegekukorica és a szója.
Az öntözési módok növénytermesztési értékelése
Az utóbbi években kedvező folyamatnak tekinthető a modern öntözőberendezések egyre nagyobb arányú elterjedése hazánkban. A Hiba! A hivatkozási forrás nem található. a különböző öntözési módok arányát mutatja.
Az öntözővíz kijuttatásának módszerei közül a felületi öntözés erősen visszaszorult, ma a szántóföldön az esőszerű öntözés terjedt el.
Az egyik legáltalánosabban használt eszköz a csévélhető tömlős berendezés. Előnye, hogy a legkülönfélébb terepen, táblaalakhoz használható, könnyen áttelepíthető, viszonylag olcsó. Hátránya a kézimunka és erőgépigény.
A korszerű öntözőberendezések, például linear-system, center pivot, automatizálhatók, alkalmasak az öntözővíz egyenletes elosztású, kis adagú kijuttatására, így kiváló minőségű öntözés megvalósítására. Hátrányuk az óriási beruházásigény.
Felületi öntözés
A felületi öntözés változatai: árasztásos, csörgedeztető, sávos csörgedeztető, barázdás, mélybarázdás.
Árasztásos öntözésre Magyarországon ma leginkább csak a rizstermesztésben kerülhet sor. A rizstelepeken speciális kalitkákat alakítanak ki tereprendezéssel, hogy a kalitkán belüli vízszintkülönbség minél kisebb legyen, általában 5 cm-nél nagyobb egyenetlenséget már kedvezőtlennek tartanak. A rizstelep kialakítása során előnyös 3-6 ha méretű, téglalap alakú kalitkákat létrehozni. A vízellátó és levezető csatornákat, a vízkormányzást végző műtárgyakat úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy optimális időtartamon belül lehessen az elárasztást, lecsapolást, vízszintszabályzást megvalósítani. Hazánkban ma alig van működő rizstelep.
Igen kedvezőtlen hatást gyakorol a talajra az elárasztás, szerkezetromboló hatása erőteljes, eliszapolja a felső talajréteget. A redukciós kémiai folyamatok során mérgező vegyületek, ionok képződhetnek, melyek károsan hatnak a növények életfolyamataira, mérgezési tünetek jelentkezhetnek. Nagy az eróziós károk bekövetkezésének kockázata is.
A felületi öntözés ma korszerűtlennek számít, a nagy veszteségek miatt gyenge a hatékonysága, ráadásul a víz kijuttatása egyenetlen, megvalósítása számos problémát vet fel, jó minőségű öntözésre nem alkalmas. A felületi öntözés egyéb formáit, például a csörgedeztető, sávos csörgedeztető, barázdás, mélybarázdás öntözést ma már csak elvétve alkalmazzák hazánkban.
Esőszerű öntözés
A szántóföldi kultúrákban legelterjedtebb öntözési mód, körülbelül az öntözött szántóterület 80%-án az esőszerű öntözést alkalmazzák. A természetes esőhöz hasonlóan a víz cseppek formájában jut a növényekre és a talajfelszínre. A nyomás alatti vízsugár különböző kialakítású szórófejeken keresztüljutva bomlik cseppekre. A felületi öntözéssel szemben vitathatatlan előnye, hogy egyenetlen, hullámos talajfelszín esetében is alkalmas vízpótlásra, ahol a felületi öntözés nem alkalmazható, valamint pontos vízadagolást lehet segítségével megvalósítani.
Az esőszerű öntözés intenzitását mindig a talaj víznyelő és vízvezető képességének függvényében kell beállítani. A talaj befogadó képességénél nagyobb intenzitású öntözés eredménye a tócsásodás, szerkezetrombolás, eliszapolódás, elfolyási veszteségek.
Az öntözésre való berendezkedéssel egy időben a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait is meg kell ismerni, enélkül nem valósítható meg szakszerű öntözés.
Az esőszerű öntözés talajromboló hatása attól is függ, hogy növényzettel borított-e a talaj. A csupasz talaj sokkal érzékenyebb az öntözés okozta káros hatásokkal szemben.
Növényborítás nélkül akkor kerülhet sor öntözésre, ha kelesztő öntözést végeznek. Általában nem célszerű a kelesztő öntözés során 10-15 mm-nél több vizet kijuttatni, minél nagyobb az egyszerre kijuttatott víz mennyisége, annál nagyobb és annál hosszabban ható károk keletkeznek. A 10-15 mm-es vízadag talajszerkezet romboló hatása alig kimutatható, minimális cserepesedés jelentkezik. Nagyobb vízadag maradandó károkat okoz a talaj szerkezetében.
Növények által borított területen az esőszerű öntözés talajromboló hatása viszonylag kicsi, a cseppek mozgási energiájának nagy részét a növények levelei veszik fel. Vízágyúval történő öntözésnél, a 2 mm átmérőt meghaladó cseppméret esetében, a levelek is sérülhetnek a mechanikai ütőhatás következtében.
A növényzet szempontjából kedvező hatás, hogy a szennyeződéseket, port, pollent, stb. lemossa a levelekről, csökkenti a transzspirációt. Közvetetten káros hatásai is vannak a növényállományra, ugyanis a mikroklímát az állomány belsejében úgy változtatja meg, hogy az kedvező lesz a gombák szaporodásához, ezért a gombabetegségek fokozott megjelenésére kell számítani.
A szórófejek alatti beázási profil nem egyenletes. A gyártók különböző szórásképű szórófejeket és fúvókákat fejlesztettek ki, melyek az egyenletes öntözést szolgálják. A szórófejek átfedéssel történő telepítésével jobban megközelíthető az egyenletes vízkiosztás.
Az esőszerű öntözés hatására minimálisan 20-30%-os termésnövekedéssel lehet számolni. Évjárattól és kultúrától függően általában 50%-os vagy még nagyobb terméstöbblet érhető el az öntözetlenhez viszonyítva. Az öntözés hatására a termésbiztonság jelentősen javul, az évjáratok közötti terméskülönbségek lecsökkennek. Kisebb lesz a termésingadozásból eredő kockázat. Amennyiben szakszerűtlenül végzik, a minőséget ronthatja. Ebből a szempontból elsősorban az öntözés idejének kitolódása jelent kockázatot.
Az esőszerű öntözőberendezések lehetnek stabil, félstabil vagy mobil rendszerűek. A stabil kiépítésű rendszereknél a talajban csővezeték hálózat van, melyhez vízkivételre alkalmas hidránsok csatlakoznak olyan rendszerben, hogy az egész tábla beöntözhető legyen a szórófejek áttelepítése nélkül. Viszonylag egyszerűen üzemeltethető, automatizálható, viszont költséges a kiépítése.
A félstabil rendszerek esetében a stabil megoldáshoz hasonlóan csővezeték és hidráns hálózat van kiépítve, de sokkal ritkább kiosztásban. A hidránsokhoz kézi vagy gyakrabban gépi áttelepítésű szárnyvezetékek csatlakoztathatók.
A mobil rendszerek minden eleme, a szivattyú, a fővezeték, a szárnyvezetékek és egyéb szerelvények mozgathatók. Az áttelepítés munkaigényes, általában gépi erővel történik.
A mozgó szárnyvezetékek alkalmazásának számos előnye van a hagyományos berendezésekhez képest. A rendszer előnye, hogy azonos nyomon jár a berendezés, emiatt kicsi a taposási kár. Nagyon jó minőségű öntözést tesznek lehetővé, automatizálhatók. Alacsonyabb nyomáson működnek, egyenletesebb vízelosztást lehet megvalósítani, nagy terület öntözésére alkalmasak. Kisebb vízadag is pontosan kijuttatható, így a növény igényeihez jobban igazodó öntözés valósítható meg. A kijuttatott víz kisebb levegőtömeggel találkozik a növény felületéig, emiatt a párolgási veszteség kisebb, mint a hagyományos szórófejek esetében, 8-12%-os. Hátrányuk a nagy beruházási költség.
Altalajöntözés
Az altalajöntözés esetében gyakorlatilag nincsen talajszerkezet romboló hatás. A talajcsöveket a talaj felszíne alatt 90-110 cm-rel helyezik el, a talajban a víz a kapillárisokban a vízpotenciál gradiens irányában mozog, így nincsen eliszapolódás, káros túlnedvesedés nem alakul ki. Nincsen párolgási veszteség, a talaj felszíne száraz marad. A száraz talajfelszín teszi lehetővé, hogy a munkákat késedelem nélkül jó minőségben el lehet végezni, nem kell várni a talaj száradására, mint a hagyományos öntözési módok esetében. A talajélet nem károsodik, intenzíven zajlanak az aerob tápanyagfeltáródási folyamatok. További előnye, hogy a vízveszteség általában nagyon kicsi, a hatásfok 98-99%-os.
Különösen fontos az öntözővíz minősége. Semmiképpen nem használható a belvizes területekről levezettet víz altalajöntözésre, mivel általában magas a sótartalma. A nem megfelelő minőségű víz kedvezőtlen folyamatokat indít el a talajban, romlanak a kémiai tulajdonságai, akár másodlagos szikesedés is megindulhat.
A növényzetre gyakorolt hatása attól függ, hogy milyen mélyen gyökerezik a növény. Az elég mélyen gyökerező növények gyökérzete rátelepszik az állandóan nedves rétegre. Az állandó, kedvező vízellátás miatt a növények növekedése egyöntetű és gyors. A szántóföldön használatos öntözési módok közül ez a legkedvezőbb a növények számára, ennek a legnagyobb a termésnövelő hatása, amennyiben az egyéb munkákat szakszerűen végzik. Hátránya, hogy költséges a megvalósítása, nagy a beruházásigénye.
A sekélyen gyökerező növények esetében nem alkalmazható sikeresen ez az öntözési mód. Amennyiben a növények gyökérzete nem éri el a csövek fölötti kedvező nedvességtartalmú réteget, nem tudják hasznosítani az öntözéssel kijuttatott vizet.
Mikroöntözés
A mikroöntözés során kis mennyiségű vizet osztanak szét a növényállományban, formái: csepegtető és a mikroszórófejes öntözés.
Csepegtető öntözés
Elsősorban kertészeti kultúráknál alkalmazzák. A víz nyomás alatti csővezeték-rendszeren keresztül jut a területre. A növények tövéhez közel elhelyezett csepegtető testekből lassan, cseppenként jut a víz a talajra. A csepegtető testek működésének alapja a nyomásszabályozás. Általában a víz által megtett út hosszával növelik a súrlódási ellenállást. A testek belsejében a víz egy kis átmérőjű spirálcsövön halad keresztül, közben a nyomás lecsökken. A csepegtető elem alján cseppenként távozik a víz.
Ez az öntözési mód tehát közvetlenül az egyes növények gyökérzónáját nedvesíti. A növény számára optimális talajnedvesség-tartalmat folyamatosan fenntartják a víz cseppenkénti adagolásával. Egy-egy csepegtetőtestből a típusától függően 1-9 l/óra intenzitással jut ki a víz. Az öntözővíz csak a terület egy részét nedvesíti, mert a beázási zónák nem érnek össze, a csepegtető elemek a beázási körnél nagyobb távolságra vannak egymástól.
Kedvező esetben a növényállomány minden egyede azonos vízadagot kap. A csepegtetve öntözött növényállományok napi adagját a napi vízfogyasztás alapján kell megállapítani. Ez az öntözési mód kiválóan alkalmas tápanyagok kijuttatására is, ekkor egy tápoldat adagolót kell a rendszerbe építeni. Vezérlése automatizálható.
Az öntözés hatásfoka nagyon jó, 90-95 %-os. Hatékony és víztakarékos öntözés megvalósítására alkalmas, erózióveszély gyakorlatilag nincs.
A csepegtető öntözés hátránya, hogy nagyon jó minőségű vizet igényel. A csepegtető testek belsejében nagyon kis átmérőn (0,3-1 mm) keresztül mozog a víz, ezért a mechanikai szennyeződéseket finom szűrővel el kell távolítani. A vízben oldott anyagok mennyisége is korlátozott, mert az esetleges lerakódások hamar eltömődést okozhatnak, ezért csak ivóvíz tisztaságú víz alkalmazható.
Hazánkban még nem terjedt el, de a világban már alkalmazott az a megoldás szántóföldi növények öntözésére, amikor a mozgó szárnyvezetékre (lineár, center pivot) csepegtető testekkel szerelt rugalmas csövet erősítenek soronként. A berendezés haladása közben a csepegtető vezetéket végighúzza a sorok között. Nagyon víztakarékos, hatékony megoldás, jól ötvözi a két öntözési mód előnyeit.
Az öntözés káros hatásai
Az öntözés hatással van a talaj fizikai, kémiai tulajdonságaira. Sajnos gyakran megfigyelhető öntözött területen a kedvezőtlen talajfizikai, talajkémiai hatások eredményeképpen kialakult leromlott talajállapot. Az egyik leggyakoribb károsító hatás a talaj szerkezetének leromlása, szétiszapolódása, a pórusok méret szerinti megoszlásának kedvezőtlen irányú megváltozása.
A káros talajkémiai hatások közül az egyik legveszélyesebb, a nem megfelelő minőségű (magas sótartalmú) öntözővíz használatakor, vagy a felemelkedő sós talajvíz hatására kialakuló másodlagos sófelhalmozódás, szikesedés.
Öntözött kultúrákban sajnos a gombabetegségek fokozott megjelenésére kell számítani, ezért nagyobb odafigyelésre, magasabb színvonalú növényvédelemre van szükség, ami a költségeken is meglátszik.
Dr. Csajbók József
egyetemi docens
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum
Forrás: Agrárágazat
