A szamóca tápoldatozása, alapelvek, gyakorlat

Szamóca eredete:

A szamóca tápanyagigényes gyümölcsfaj. Minél gazdagabb a talaj eredeti tápanyagkészlete, annál könnyebb megteremteni a szamóca optimális tápanyag-ellátottságát.
Az eredményes tápanyag-utánpótláshoz és magas terméseredmények eléréséhez a legalkalmasabb módszer a tápoldatozó öntözés (tápoldatozás). A tápoldatozás fogalma alatt tervszerű, a növény pillanatnyi szükségletének megfelelő tápanyag-utánpótlást értünk, melynek célja adott mennyiségű és minőségű termés elérése. A tápoldatozó öntözés segítségével valamint odafigyeléssel, szakmai tapasztalattal és szaktudással a mindenkori időjárási viszonyoknak, a növény fenológiai fázisainak és a technológiai sajátosságoknak megfelelően tudjuk befolyásolni a talaj mindenkori tápanyagtartalmát. Természetesen ez csak bizonyos határok között valósítható meg.
A tápoldatozás jelentőségét a víz és a tápanyag együttes és összehangolt pótlása adja. Ma már olyan öntözési rendszerek, technikák és műtrágya típusok állnak a termelők rendelkezésére, melyek lehetővé teszik a megfelelő kijuttatást. A tápanyag-utánpótlás és öntözés ilyen típusú összhangja messze túlhaladja a hagyományos műtrágyákra alapozott állományok teljesítő képességét.
 

A tápoldatozó öntözés alkalmazásának előnyei

1. Növelhető a szamóca hozama, ha a szükséges tápanyagok felét legalább tápoldatozó rendszeren keresztül adjuk. A folyamatos és jól összeállított tápoldatozás 20-50%-kal emeli a termésmennyiséget, javítja minőséget.
3. Teljesen automatizálható (számítógéppel vezérelt adagolás).
4. Nem nedvesíti a növény felületét, így a párás mikroklímánál kialakuló betegségek megjelenési esélye csökken.
5. A száraz felület a gyomok fejlődését hátráltatja.
6. Víztakarékos, a kijuttatott víz mennyiségének 85-90%-a hasznosul.
7. A tápanyagok oldott formában juttathatók ki, ami megkönnyíti a felvételt. Az öntözővízzel kijuttatott műtrágya az optimálist megközelítő vízellátás következtében hatékonyabban hasznosul. Mivel az oldott tápanyagok a vízzel közvetlenül a gyökerekhez kerülnek, a foszfor és kálium is azonnal felvehető a növények számára.
8. A tenyészidő folyamán fellépő változásokhoz viszonylag gyorsan alkalmazkodni tudunk.
9. A kijuttatás a növény fejlődési állapotának legjobban megfelelő időben, az éppen szükséges mennyiség és tápelemarány adagolásával elvégezhető.
10. Nincs szükség gépi vagy kézi munkaerő alkalmazására, így elmarad az ezek által fellépő taposási kár. Olcsó adagolási módszerek és berendezések alkalmazhatók, ezáltal a költségek csökkenthetők, energia takarítható meg.
11. A gyakori, kis koncentrációjú kijuttatás megelőzi a nagy mennyiségű fejtrágya okozta gyökérelhalást, ezért biztonságos.
12. A növények igényeihez igazított folyamatos, kis adagú kijuttatás megelőzi a tápanyagok kimosódását, lekötődését. Környezetkímélő, takarékos és gazdaságos módszer.
A tápoldatozó öntözés alkalmazásának hátrányai
1. Tápoldatos öntözésre csak jól, maradék nélkül feloldódó műtrágya alkalmas.
2. Nagy a rendszer beruházási költsége.
3. A vízminőség befolyásolja a módszer hatékonyságát, ezért szűrők használata nélkülözhetetlen, ami megdrágítja az alkalmazást.
4. A víz magas vas- és mangántartalma eltömítheti az arra érzékeny - általában olcsóbb - rendszerek kilépőnyílásait.
 

A tápoldatozó öntözés telepítését és használatát megelőző tennivalók
 

A szamóca-tápoldatozás részletes tárgyalása előtt szükséges megemlíteni azokat a tényezőket, melyekkel már az ültetvénytelepítés, illetve az öntözőrendszer tervezése előtt tisztában kell lennie a termelőnek.
A korszerű tápanyag-utánpótlás alapja a telepítést megelőző és a termelés folyamán a kritikus időszakokban végzett talajvizsgálat. E nélkül egy szakember számára a tápanyag-utánpótlás tervezése elképzelhetetlen. A telepítés előtti talajvizsgálatból kiderül, hogy milyen mértékben van szükség a különböző tápelemek visszapótlására, a talaj tápanyagtartalmának optimalizálására. A talajvizsgálat felhívhatja a figyelmünket a termesztési kockázatokra (ionantagonizmus), szélsőséges esetben kizárhatja a telepítést is (magas sótartalom, magas pH, stb.).
 

Hangsúlyoznom kell, hogy még a legprecízebb tápoldatozással sem lehet kikerülni a talaj szervesanyag-visszapótlását. Ajánlatos a nagy adagú (8-15 kg/m2, 80-150 tonna/ha), jó minőségű, érett szervestrágya használata. A talajvizsgálatot szervestrágyázás után érdemes elvégeztetni.
Alaptrágyázásra magas hatóanyag-tartalmú, tartós hatású, lassú lebomlású, magas mikroelem-tartalmú műtrágyát kell használni, mely klórmentes, biztosítja az állandó és folyamatos tápanyagszintet. A telepítés előtti tápelemszint optimalizálására általános tápelemhiány esetén használhatunk összetett műtrágyákat, melyek közül célszerű olyanokat választani, amelyek mikroelem-tartalommal is rendelkeznek. Ennek ellenére azonban a talajok aránytalan tápelem koncentrációja miatt a monoműtrágyák használata sokszor elkerülhetetlen.
 

A telepítés előtti talajvizsgálaton kívül ajánlott az öntözővíz vizsgálata is. Az öntözővíz a műtrágyák oldószere, de ezen túlmenően ásványanyagaival és egyéb oldott anyagaival tápanyagként is szolgál, mellyel számolni kell (kalcium, magnézium, vas stb.). A káros sók (hidrokarbonát, nátrium) nagy mennyiségű jelenléte a műtrágyák hatását gyengíti, ezek a sók kicsapódást okozhatnak és súlyos talajminőség romlást eredményezhetnek. Ezért az öntözésre alkalmas víz vezetőképessége (0,5-1 EC között optimális), hidrokarbonát- és nátriumtartalma alacsony.
 

A szamóca tápoldatozásának alapelvei
 

A szamóca tápoldatozására minden olyan műtrágya alkalmas, amely maradék nélkül feloldódik, sókoncentrációja alacsony és nem tartalmaz káros anyagokat. Mindezek mellett az is fontos, hogy a talajban és a lombon könnyen felvehető legyen és alacsony dózisban is nagyfokú hatékonysággal rendelkezzen. Összetett műtrágyaként előny, ha tartalmaz olyan makro- és mikroelemeket, melyek lehetővé teszik a folyamatos és optimális tápanyag-utánpótlást. Ezeknek a kritériumoknak ma már több műtrágyacsalád számos tagja megfelel. Ki erre esküszik, ki arra, azonban bármilyen műtrágyát is használunk, a szamóca tápoldatozásának alapelveit be kell tartanunk. Ezek a következők:
- Laza szerkezetű, gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású talaj;
- A szamóca nagy vízigénye miatt egyenletes vízellátás;
- A tápanyagfelvétel dinamikáját követő tápanyagellátás, melynél fontos a tápanyag mennyisége és a tápelemek aránya. A teljes tenyészidőszakra vonatkozóan a szamóca átlagos tápelemarány igénye a 1:0,5:1,7 NPK arányú táplálás;
- A kijuttatott összes hatóanyag mennyisége az intenzitástól, a tápanyagellátottságtól függően 300-600 kg/ha;
- A virágzás és termésérés közötti időszakban a legintenzívebb a tápanyag- és vízellátás, de a nitrogénfelvétel a teljes tenyészidőszakban egyenletes, vagyis annak 50-70%-át a betakarítás után juttassuk ki és csak 30-50%-át adjuk tavasszal;
- A tápanyagszükségletet a várható termésmennyiség is meghatározza, ezért fontos figyelembe venni, hogy a termésmennyiségek igen eltérőek lehetnek (10-40 t/ha), és így különbözőek lesznek a tápanyag-utánpótlási igények is;
- A fajtaspecifikus tápoldatozással a mennyiség és a minőség növelhető.
 

A szamóca tápoldatozásának gyakorlata
 

A gyakorlatban a termelők a tápoldatozással kapcsolatban általában a következő kérdésekre szeretnének választ kapni: melyik műtrágyával, mennyit és milyen rendszerességgel tápoldatozzanak. Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre nem is olyan könnyű a válasz, hiszen ahhoz hogy pontos recepturát tudjon összeállítani az ember, ismerni kell a talajvizsgálat eredményét, látni kell az állományt, és tisztában kell lenni a technológiai sajátosságokkal és a termelő lehetőségeivel.
Ennek ellenére megpróbálok ezekre a kérdésekre nagy általánosságban válaszolni.
 

A műtrágyaválasztás ma már nem probléma, hiszen számtalan változatos összetételű, jobbnál jobb, olcsóbb és drágább márkák és típusok közül választhatunk. A lényeg az, hogy ami drágább az nem biztos, hogy az adott termesztési körülmények között megfelelő. Lehetséges, hogy más márkájú, de hasonló összetételű műtrágyával 10-20%-kal csökkenteni tudjuk a műtrágyaköltséget.

A növénynek az a lényeg, hogy hatóanyagban megkapja a számára mindenkor optimális tápelem mennyiséget. Az azonban nagyon fontos, hogy a tenyészidőszakban mindig olyan összetett műtrágyákat, vagy monoműtrágyákkal kiegészített összetett műtrágyákat használjunk, hogy a szamóca fenológiai stádiumaiban kívánatos tápelemarányokat elérjük. A teljesség igénye nélkül néhány példával ezt alátámasztanám. Mint előbb írtam, a tenyészidőszak optimális tápelemarány igénye a 1:0,5:1,7 NPK arányú táplálás. De telepítés után közvetlenül, illetve a virágzás kezdetekor ajánlatos a gyökeresedést és a virágok életképességét fokozó magas foszfortartalmú, úgynevezett "starter" (NPK = 15:30:15) műtrágyák használata 7-10 napos blokkban. A szamóca az egyenletes nitrogénellátásra igényes. A nitrogént szinte egész évben egyenletesen használja fel, a foszfor és kálium felvétele viszont a termésérés idején a legintenzívebb. A termésmennyiséget és -minőséget befolyásoló káliumellátásnál az optimális N/K arányt kell figyelemmel kísérni. A túlzott mértékű tavaszi nitrogén-trágyázás veszélye nagy, mert olyan mértékű vegetatív tömeg kialakulását eredményezheti, mely késlelteti az érést. Az elhúzódó érésen túl a dús lombozat és a gyümölcshús laza szöveti állománya miatt a szürkepenészfertőzés veszélye megerősödik, valamint a gyümölcs tárolhatósága is romlik. Mindezekből következik, hogy tavasszal nagyobb nitrogén arányt elsősorban csak alacsonyabb szervesanyagtartalmú, homokosabb talajokon tartsunk.
 

Virágzás előtt, illetve többéves termesztésben a rügydifferenciálódás idején úgy állítsuk össze a tápoldat receptet, hogy az N/K aránya 1:1,3-1,5 között legyen fajtától, talajtípustól, technológiától függően. A virágzás kezdetétől a termésérés végéig a nitrogénhez képest a kálium arányát fokozatosan 2-3 szorosára lehet emelni. Ekkor vagy magas káliumtartalmú összetett műtrágyára váltunk, vagy az addig használt alacsonyabb káliumtartalmú összetett műtrágyát kiegészítjük kálium-nitráttal, vagy kálium-szulfáttal, úgy hogy a kívánt arányt elérjük.
 

Az összetett műtrágyákon és a káliumon felül - különösen az arra érzékeny fajtáknál - szükség lehet mikroelem tartalmú műtrágyákkal történő kiegészítésre. Ez elsősorban a magas pH-jú vagy alacsony mikroelem-tartalmú homoktalajokon fordulhat elő. Ilyen esetben a tápoldat receptet a termésérés kezdetétől ki kell egészíteni magnéziumot (keserűsó, magnézium-nitrát) és vasat (vaskelátok) tartalmazó műtrágyákkal. Szükség lehet lombtrágyázásra is.

Jelenlegi tudásom szerint a legnehezebb kérdés arra válaszolnom, hogy mennyi legyen az a heti, illetve éves adag, amit tápoldattal ki kell juttatni a szamóca számára, hiszen a hazai és a nemzetközi javaslatok között is nagyságrendi eltérések vannak (80-250 kg/ha nitrogén hatóanyag). Saját kísérleteimben éves szinten 120-150 kg/ha nitrogén, 60-70 kg/ha foszfor és 200-300 kg/ha kálium hatóanyag kijuttatásával - évjárattól függően - elértem a 25-40 t/ha-os átlagot.
A tápoldatozás rendszerességével kapcsolatban elmondható, hogy a jó tápanyag szolgáltató-képességű talajokon is az egész tenyészidőben ajánlatos a tápoldatozás. Különösen az alacsony tápanyag-szolgáltató és -megtartó homoktalajokon fontos a folyamatos tápanyag-utánpótlás. A növény számára kisebb vízadagú, de gyakoribb öntözés a kedvezőbb.

Ez precíz termelőknél a termésérés időszakában 1-2 naponkénti, automata rendszerekkel rendelkezőknél, pedig akár napi 10-12 tápoldatozást is jelenthet.
A kijutó tápoldat töménysége meghatározó, tartósan napos meleg időben tartsuk a 0,8-1 ezrelékes (0,8-1 kg műtrágya/m3) töménységet, és amikor tartósan borús, csapadékos az időjárás - tehát kevesebbet tudunk tápoldatozni -, ezt a töménységet 2 ezrelékre (2 kg műtrágya/m3) kell emelnünk. Ennél magasabb töménység már károsíthatja a gyökérzetet. A rendszeres tápoldatozáson felül célszerű 10-20 naponta egy tisztavizes öntözést beiktatni, ami 30-50%-kal nagyobb vízadagú legyen a szokásosnál.

Ezzel a károsan felhalmozódott sókat kimossuk a gyökérzónából.
Azt pedig ne felejtsük, hogy a szakszerű tápoldatozástól és csúcsminőségű műtrágyáktól sem várhatunk csodákat, ha a termesztéstechnológia bármelyik elemében alapvető hiányosságok találhatók. Ez önmagában csak egy - de igen fontos - eszköz, amely csak akkor dolgozik kellő hatékonysággal, ha a növényünk "jól érzi magát".

Forrás: Agrárágazat