notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők, növénytermesztés, napraforgótermesztés, agrotechnika, olajtartalom, termésátlag, talajművelés

hirdetes

A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők

Zsombik László, Debreceni Egyetem ATC
A növénytermesztés eredményessége alapvetően az előállított termék mennyiségének függvénye. A napraforgó esetében a termés mennyisége mellett döntő az olajtartalom is, melynek alakulása több tényező eredője. A termés és olajtartalom szorzatából a hektáronkénti olajhozamot tudjuk megállapítani, mely a napraforgótermesztés eredményességét jelzi. A termékértékesítés során az olajtartalom az árban is jelentős mértékben jelentkezik (kompenzáció), így e mutató alakulása a termelés direkt eredményét befolyásolja.
A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők, növénytermesztés, napraforgótermesztés, agrotechnika, olajtartalom, termésátlag, talajművelés

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.

Hazánk a hő, a fény mennyisége és a tenyészidőszak hossza, valamint az őszi első és tavaszi utolsó fagyok ideje alapján a napraforgótermesztés számára általában alkalmas. Gyakorlati megfigyelések szerint, ahol a FAO 400 éréscsoportba tartozó kukorica már nem érik be, napraforgót nem ajánlott vetni, elsősorban az olajtartalom nagyfokú csökkenése miatt. A napraforgó hőigénye legnagyobb az aktív növekedés és a virágzás időszakában, azonban a kaszatképződés és telítődés idején fellépő nagy meleg károsan hat a képződött kaszatok olajtartalmára és léha kaszatok képződnek. A napraforgó kaszatok olajtartalma pozitív összefüggésben van a virágzási időszak alatti effektív hőösszeggel és a napi hőmérséklet alakulásával, így az ebben az időszakban uralkodó melegebb, napsütéses időjárás hatására az olajtartalom növekszik.

A termőhely adottságai is befolyásolják a napraforgó olajtartalmát, azonban tapasztalataink szerint a kedvezőtlenebb területeken elsősorban a termés mennyisége csökken jelentősebb mértékben, az olajtartalom kevésbé, azonban a hektáronkénti olajhozam tekintetében így is jelentős csökkenést okoz. A napraforgó esetében a kedvezőtlen adottságú terület fogalma azonban jóval szűkebb körű, ugyanis a növény számára más növény – pl. kukorica – esetében gyengének minősített talajon is lehet eredményesen termeszteni. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a hazai napraforgó termesztő területek átlagos aranykorona értéke alig éri el a 20-at, pl. a kedvezőtlenebb víz- és tápanyag-gazdálkodású bihari területeken – megfelelő minőségben kivitelezett agrotechnika esetén – a termésátlag és az olajtartalom csak kismértékben vagy egyáltalán nem marad el a kiváló minőségű hajdúsági löszháton kapott eredményektől.

Az elővetemény olajtartalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban kevesebb információ áll rendelkezésre. A napraforgó jó alkalmazkodóképessége miatt kevésbé érzékeny az elővetemény tápanyag- és vízfogyasztására, de a közös kórokozókra fokozottan érzékeny (elsősorban a fehérpenész esetén), melyek jelentős terméscsökkenés mellett az olajtartalomra is kedvezőtlen hatnak.

A talajművelés – bár közvetetten – már markánsabb hatást gyakorol az olajtartalom alakulására. A talajművelési rendszerben elsősorban a tavaszi talajmunkák kivitelezésének minősége lehet döntő. A megfelelő minőségű magágy készítése – a napraforgó köztudottan jó alkalmazkodó képessége ellenére – a fejlődés kezdeti szakaszát jelentős mértékben meghatározza. Az elhúzódó kezdeti fejlődés sok esetben a tenyészidő megnyúlását eredményezi, melynek következtében a kaszattermés sok esetben csak kismértékben csökken, ugyanakkor az olajtartalom jelentős mértékben visszaeshet.

hirdetes

A hibridek megválasztásánál fontos szempont az olajtartalom, de a jelenlegi felvásárlási rendszerben a termés mennyisége a döntő szempont. A jelenlegi hibridek olajtartalma 45-55% között változik, mely az évjárattól, termesztési körülményektől, technológiai szinttől függően manifesztálódik. A hazánkban állami elismerésben részesült hibridek mind a kaszattermés, mind az olajtartalom vonatkozásában világszínvonalúak, mégis elsősorban a potenciális termés mennyiségének minél jobb realizálása a cél, ami jelenleg 4,0 t/ha-t jelent. Jelenleg a napraforgó hibridek potenciális olajtartalma megközelíti a 60%-ot, melyből napjainkban szántóföldi körülmények között 55-56% érhető el.

A vetésidő olajtartalomra gyakorolt hatásának vizsgálatakor az állapítható meg, hogy a vetésidő hatását az adott évjárat nagymértékben befolyásolja. A korai és átlagos vetésidőben közel azonos olajtartalmat mértünk hajdúsági csernozjom talajon a vizsgált (1999-2004) kísérleti időszakban (48,5 illetve 48,2% az évek és hibridek átlagában) a hajdúsági löszhát területén, jelentősebb csökkenés csak a megkésett, május eleji vetésnél mutatkozott (47,3%), ami azt támasztja alá, hogy a korai vetés nem jár olajtartalom csökkenéssel. A hibridek közötti különbség a korai vetésnél volt a legkisebb (41,6 és 54,1% szélső értékek), ez növekedett az átlagos vetésidőben (40,1-54,2%), legnagyobb ingadozást a megkésett, május eleji vetésben (38,6-55,4%) mértük.

A hat éves vizsgálati időszak során minden évben vizsgáltuk az Alexandra/PR és Arena/PR hibrideket. A vizsgált évjáratok hatását jól jellemzi, hogy az Alexandra/PR hibrid esetében az évjárati minimum és maximum közötti intervallum egy vetésidőn belüli értéke 1374 kg/ha, ami jelentős mértékű évjárathatást tükröz. Továbbiakban jól megfigyelhető az is, hogy a kedvező évjáratban (2003) a különböző vetésidőkben csak kismértékű olajhozam különbség mutatkozott, míg más évjáratokban (pl. 2000, 2002) ez a különbség jóval nagyobbnak (566-1048 kg/ha) bizonyult. A két hibrid közül a különböző vetésidőket tekintve kisebb ingadozás, azaz jobb hozamstabilitás jellemezte az Arena/PR hibridet, az ingadozás intervallumának értéke pedig nagyobb volt az Alexandra/PR hibrid esetében. Hosszabb időszakot (6 év) elemezve a két hibrid között mind a különböző vetésidőkben, mind azok átlagában ugyanakkor minimális különbséget lehetett tapasztalni.

hirdetes

Az állománysűrűség megválasztása markánsan befolyásolja az olajtartalom alakulását. A hektáronkénti tőszám növekedésével jelentős mértékű olajtartalom-növekedés tapasztalható, azonban a termés változását kell elsősorban figyelembe venni. Gyakorlati tapasztalatok szerint a termőtőszám 55.000 tő/ha fölé történő emelése nagyarányú terméscsökkenés veszélyével jár, főként csapadékos évjáratok esetén. E terméscsökkenés okai elsősorban a hibridek szárszilárdsági paramétereinek nagyfokú romlása, illetve a sűrűbb állomány párásabb mikroklímája által okozott, a betegségek számára kedvezőbb viszonyok.


A napraforgó tápanyag-reakciója kevésbé karakteres, ami elsősorban a növény kiváló természetes tápanyagfeltáró-képességének köszönhető. A növekvő nitrogén műtrágyatrágya-adagok hatására a termés pl. a kukoricához vagy a búzához képest mérsékelten emelkedik, nagyon jól ellátott talajok esetében a tápanyag mennyiségének bizonyos szintű növelése után terméscsökkenés is bekövetkezhet a napraforgónál. Az olajtartalom vonatkozásában kifejezettebben érvényesül ez a tendencia, a nitrogén mennyiségének növelésével az olajtartalom arányosan csökkenhet a kiváló ellátottságú csernozjom talaj esetében. A nitrogén kizárólagos adagolása nemcsak az olajtartalom csökkenése miatt kedvezőtlen, hanem a vegetatív részek erőteljesebb növekedése, a növényi szövetek fellazulása – elsősorban csapadékos évjáratban – a betegségek erőteljesebb fellépését és a szárszilárdsági mutatók (szárdőlés, tányér alatti szártörés, szártörés) romlását okozza. Ez a tendencia azonban nem így alakul abban az esetben, ha a nitrogén mellett arányosan foszfor és kálium adagolása is történik. Az olajbeépülés szempontjából kiemelt jelentőségű makrotápelem a kálium. A napraforgó a talajból nagy mennyiségű káliumot képes felvenni, ugyanakkor a gyengébb ellátottságú vagy sekélyebb termőrétegű talajokon e tápelem pótlásáról feltétlenül gondoskodni kell.

A tányér alatti szártörés azért is kedvezőtlen, mert ha a virágzást követő időszakban alakul ki, a kaszatokba történő tápanyagvándorlás zavart szenved, ezáltal az olajtartalom is jelentős mértékben csökkenhet. A tányér alatti szártörés mértéke függ az állománysűrűségtől és tápanyag-ellátottságtól egyaránt, ugyanakkor a hibrid szárának felépítése, a tányér elhelyezkedése is meghatározza e mutató alakulását.

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
430 729
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2020. JANUÁR 1. ÓTA:
2 936 575

autotróf szervezetek

azok az élőlények, amelyek környezetük szervetlen anyagaiból (C02, H20, ionok) építik fel... Tovább

fej

az állat testének egyik legkifejezőbb része, rajta koponyái és arci rész különböztethető... Tovább

Tovább a lexikonra