A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők, növénytermesztés, napraforgótermesztés, agrotechnika, olajtartalom, termésátlag, talajművelés

hirdetes

A napraforgó olajtartalmát meghatározó tényezők

Zsombik László, Debreceni Egyetem ATC, GE.
Push értesítések

ÉRTESÜLJ ELSŐKÉNT,

IRATKOZZ FEL ÉRTESÍTÉSEINKRE

A növénytermesztés eredményessége alapvetően az előállított termék mennyiségének függvénye. A napraforgó esetében a termés mennyisége mellett döntő az olajtartalom is, melynek alakulása több tényező eredője. A termés és olajtartalom szorzatából a hektáronkénti olajhozamot tudjuk megállapítani, mely a napraforgótermesztés eredményességét jelzi. A termékértékesítés során az olajtartalom az árban is jelentős mértékben jelentkezik (kompenzáció), így e mutató alakulása a termelés direkt eredményét befolyásolja.

A napraforgó

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.

Hazánk a hő, a fény mennyisége és a tenyészidőszak hossza, valamint az őszi első és tavaszi utolsó fagyok ideje alapján a napraforgótermesztés számára általában alkalmas. Gyakorlati megfigyelések szerint, ahol a FAO 400 éréscsoportba tartozó kukorica már nem érik be, napraforgót nem ajánlott vetni, elsősorban az olajtartalom nagyfokú csökkenése miatt.

A napraforgó hőigénye legnagyobb az aktív növekedés és a virágzás időszakában, azonban a kaszatképződés és telítődés idején fellépő nagy meleg károsan hat a képződött kaszatok olajtartalmára és léha kaszatok képződnek. A napraforgó kaszatok olajtartalma pozitív összefüggésben van a virágzási időszak alatti effektív hőösszeggel és a napi hőmérséklet alakulásával, így az ebben az időszakban uralkodó melegebb, napsütéses időjárás hatására az olajtartalom növekszik.

A termőhely adottságai is befolyásolják a napraforgó olajtartalmát, azonban tapasztalataink szerint a kedvezőtlenebb területeken elsősorban a termés mennyisége csökken jelentősebb mértékben, az olajtartalom kevésbé, azonban a hektáronkénti olajhozam tekintetében így is jelentős csökkenést okoz. A napraforgó esetében a kedvezőtlen adottságú terület fogalma azonban jóval szűkebb körű, ugyanis a növény számára más növény – pl. kukorica – esetében gyengének minősített talajon is lehet eredményesen termeszteni.

Ezt alátámasztja az a tény, hogy a hazai napraforgó termesztő területek átlagos aranykorona értéke alig éri el a 20-at, pl. a kedvezőtlenebb víz- és tápanyag-gazdálkodású bihari területeken – megfelelő minőségben kivitelezett agrotechnika esetén – a termésátlag és az olajtartalom csak kismértékben vagy egyáltalán nem marad el a kiváló minőségű hajdúsági löszháton kapott eredményektől.

Az elővetemény olajtartalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban kevesebb információ áll rendelkezésre. A napraforgó jó alkalmazkodóképessége miatt kevésbé érzékeny az elővetemény tápanyag- és vízfogyasztására, de a közös kórokozókra fokozottan érzékeny (elsősorban a fehérpenész esetén), melyek jelentős terméscsökkenés mellett az olajtartalomra is kedvezőtlen hatnak.

A talajművelés – bár közvetetten – már markánsabb hatást gyakorol az olajtartalom alakulására. A talajművelési rendszerben elsősorban a tavaszi talajmunkák kivitelezésének minősége lehet döntő. A megfelelő minőségű magágy készítése – a napraforgó köztudottan jó alkalmazkodó képessége ellenére – a fejlődés kezdeti szakaszát jelentős mértékben meghatározza. Az elhúzódó kezdeti fejlődés sok esetben a tenyészidő megnyúlását eredményezi, melynek következtében a kaszattermés sok esetben csak kismértékben csökken, ugyanakkor az olajtartalom jelentős mértékben visszaeshet.

hirdetes

A hibridek megválasztásánál fontos szempont az olajtartalom, de a jelenlegi felvásárlási rendszerben a termés mennyisége a döntő szempont. A jelenlegi hibridek olajtartalma 45-55% között változik, mely az évjárattól, termesztési körülményektől, technológiai szinttől függően manifesztálódik. A hazánkban állami elismerésben részesült hibridek mind a kaszattermés, mind az olajtartalom vonatkozásában világszínvonalúak, mégis elsősorban a potenciális termés mennyiségének minél jobb realizálása a cél, ami jelenleg 4,0 t/ha-t jelent. Jelenleg a napraforgó hibridek potenciális olajtartalma megközelíti a 60%-ot, melyből napjainkban szántóföldi körülmények között 55-56% érhető el.

A vetésidő olajtartalomra gyakorolt hatásának vizsgálatakor az állapítható meg, hogy a vetésidő hatását az adott évjárat nagymértékben befolyásolja. A korai és átlagos vetésidőben közel azonos olajtartalmat mértünk hajdúsági csernozjom talajon a vizsgált (1999-2004) kísérleti időszakban (48,5 illetve 48,2% az évek és hibridek átlagában) a hajdúsági löszhát területén, jelentősebb csökkenés csak a megkésett, május eleji vetésnél mutatkozott (47,3%), ami azt támasztja alá, hogy a korai vetés nem jár olajtartalom csökkenéssel. A hibridek közötti különbség a korai vetésnél volt a legkisebb (41,6 és 54,1% szélső értékek), ez növekedett az átlagos vetésidőben (40,1-54,2%), legnagyobb ingadozást a megkésett, május eleji vetésben (38,6-55,4%) mértük.

hirdetes

A hat éves vizsgálati időszak során minden évben vizsgáltuk az Alexandra/PR és Arena/PR hibrideket. A vizsgált évjáratok hatását jól jellemzi, hogy az Alexandra/PR hibrid esetében az évjárati minimum és maximum közötti intervallum egy vetésidőn belüli értéke 1374 kg/ha, ami jelentős mértékű évjárathatást tükröz. Továbbiakban jól megfigyelhető az is, hogy a kedvező évjáratban (2003) a különböző vetésidőkben csak kismértékű olajhozam különbség mutatkozott, míg más évjáratokban (pl. 2000, 2002) ez a különbség jóval nagyobbnak (566-1048 kg/ha) bizonyult.

A két hibrid közül a különböző vetésidőket tekintve kisebb ingadozás, azaz jobb hozamstabilitás jellemezte az Arena/PR hibridet, az ingadozás intervallumának értéke pedig nagyobb volt az Alexandra/PR hibrid esetében. Hosszabb időszakot (6 év) elemezve a két hibrid között mind a különböző vetésidőkben, mind azok átlagában ugyanakkor minimális különbséget lehetett tapasztalni.

Az állománysűrűség megválasztása markánsan befolyásolja az olajtartalom alakulását. A hektáronkénti tőszám növekedésével jelentős mértékű olajtartalom-növekedés tapasztalható, azonban a termés változását kell elsősorban figyelembe venni. Gyakorlati tapasztalatok szerint a termőtőszám 55.000 tő/ha fölé történő emelése nagyarányú terméscsökkenés veszélyével jár, főként csapadékos évjáratok esetén. E terméscsökkenés okai elsősorban a hibridek szárszilárdsági paramétereinek nagyfokú romlása, illetve a sűrűbb állomány párásabb mikroklímája által okozott, a betegségek számára kedvezőbb viszonyok.


A napraforgó tápanyag-reakciója kevésbé karakteres, ami elsősorban a növény kiváló természetes tápanyagfeltáró-képességének köszönhető. A növekvő nitrogén műtrágyatrágya-adagok hatására a termés pl. a kukoricához vagy a búzához képest mérsékelten emelkedik, nagyon jól ellátott talajok esetében a tápanyag mennyiségének bizonyos szintű növelése után terméscsökkenés is bekövetkezhet a napraforgónál.

Az olajtartalom vonatkozásában kifejezettebben érvényesül ez a tendencia, a nitrogén mennyiségének növelésével az olajtartalom arányosan csökkenhet a kiváló ellátottságú csernozjom talaj esetében. A nitrogén kizárólagos adagolása nemcsak az olajtartalom csökkenése miatt kedvezőtlen, hanem a vegetatív részek erőteljesebb növekedése, a növényi szövetek fellazulása – elsősorban csapadékos évjáratban – a betegségek erőteljesebb fellépését és a szárszilárdsági mutatók (szárdőlés, tányér alatti szártörés, szártörés) romlását okozza. Ez a tendencia azonban nem így alakul abban az esetben, ha a nitrogén mellett arányosan foszfor és kálium adagolása is történik. Az olajbeépülés szempontjából kiemelt jelentőségű makrotápelem a kálium.

A napraforgó a talajból nagy mennyiségű káliumot képes felvenni, ugyanakkor a gyengébb ellátottságú vagy sekélyebb termőrétegű talajokon e tápelem pótlásáról feltétlenül gondoskodni kell.

A tányér alatti szártörés azért is kedvezőtlen, mert ha a virágzást követő időszakban alakul ki, a kaszatokba történő tápanyagvándorlás zavart szenved, ezáltal az olajtartalom is jelentős mértékben csökkenhet. A tányér alatti szártörés mértéke függ az állománysűrűségtől és tápanyag-ellátottságtól egyaránt, ugyanakkor a hibrid szárának felépítése, a tányér elhelyezkedése is meghatározza e mutató alakulását.

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


Tovább a Lexikonhoz

magszárítás

az a kezelési mód, amellyel a nyersen, akár 30—35% nedvességtartalommal betakarított... Tovább

harcsa (Silurus glanis)

a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó, Mo.-on a legnagyobbra növő, nagy fejű,... Tovább

Tovább a lexikonra