A zöld és a rezes cserebogár kivételével a bogarak a napraforgó lombozatát ritkán károsítják. E tekintetben a legsúlyosabb kártételeket a zöld cserebogár (15. ábra) okozza. Szórványos, sporadikus lombkártételt okozhat még a rezes cserebogár, a májusi cserebogár és – az ország déli részén – a pusztai cserebogár.
A fent említett fajok lárvái a fô kártevôk. A pajorok a gyökerek megrágásával és a fôgyökér kiodvasításával okoznak jelentôs károkat. Kártételüket a foltokban hervadó növényzet jelzi. A cserebogarak (és a velük együtt károsító szipolyok) pajorjai az elsô vedlésükig nem okoznak mérhetô kártételt.
Ezt követôen azonban felhagynak a humusz és a korhadó növényi anyagokkal történô táplálkozással, és a zöld növényi részeket fogyasztják. Teleléskor, illetve száraz idôben a mélyebb talajrétegekbe vonulnak (ez döntô jelentôségû a tavaszi talajfertôtlenítések helyes idôpontjának megválasztásakor is!).
Pattanóbogarak (Elateridae)
Mezei pattanóbogár
Agriotes ustulatus (Schaller)
Vállas gyászpattanó
Melanotus crassicollis (Erichson)
Cserjepattanó
Adrastus rachifer (Geoffray)
A vetést követô magasabb hômérsékleten és kisebb talajnedvességben a pattanóbogarak lárvái, az ún. drótférgek” a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak. Nedves és meleg tavaszokon a talaj felsôbb rétegeiben tömörülnek, és itt kezdetben a csírázó kaszatokkal táplálkoznak, késôbb a csíranövények gyökerét és szárát rágják meg. A felmérések szerint a talajmintákban a mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus Schaller) jelenléte
dominál (93%).
Gyászbogarak (Tenebrionidae)
Fürge szemétbogár
Crypticus quisquilius (Linnaeus)
Sároshátú bogár
Opatrum sabulosum (Linnaeus)
Gyökérrágó gyászbogár v. kis poszogóbogár
Pedinus femoralis (Linnaeus)
A gyászbogarak lárvái, az ún. „áldrótférgek” által okozott kártétel nagyon hasonlít az elôzô kártevô csoport lárvakártételéhez. A napraforgó gyökerét és a föld közeli szárrészeit fogyasztják. Egyes esetekben az imágók is károsítanak. A napraforgó szikleveleit, szik alatti szárát a föld alatt 2–3 cm mélységben megrágják, ennek
következtében a fiatal növénykék többnyire kidôlnek. Károsításuk elsôsorban tartós szárazságban jelentkezik, amelyet gyakran kísér a gyepi hangya [Tetramorium caespitum (Linnaeus)] kártétele is.
Védekezés a talajlakók ellen:
– agrotechnikai: fontos a megfelelô táblakiválasztás. Kerülni kell a mély fekvésû, belvízveszélyes területeket. A rendszeres talajmûvelés és a mechanikai gyomirtás hatékony védelmet nyújt, különösen nagyobb gradációk
esetében. Gabona elôvetemény elsôsorban a pattanóbogarak lárváinak kedvez. Számukra kedvezôtlen a talaj felsô 8–10 cm-es rétegének idôszakos kiszárítása (pl. sormûvelô kultivátorozással).
– kémiai: a vetés elôtt talajvizsgálat szükséges.
Ha négyzetméterenként 2–3 L1–2 vagy 1 db L3-as pajor vagy 1–2 db drótféreg (v.áldrótféreg) található, akkor feltétlenül védekezni kell.
Készletatkák (Acaridae)
Lisztatka
Acarus siro (Linnaeus)
Közönséges gyökératka
Rhizoglyphus echinopus (Fumouze et Robin)
A lisztatka a rosszul szellôzô, „dohos” nedves raktárakban támadja a többéves napraforgóvetômagkészleteket. Kártételét a vetést követôen, a talajban is folytatja. A csíra károsításával – adott évjáratban – súlyos tôhiányt okozhat. A faj szabadföldi körülmények között is fejlôdik. Hideg, csapadékos tavaszokon a talajban elfekvô
kaszatokat – sok más kártevôvel együtt – a közönséges gyökératka is károsítja. Különösen kedveli a sérült, kórokozó gombák által is megtámadott kaszatokat.
Védekezés:
– elsôsorban száraz, jól szellôzô és fertôtlenített magtárak útján – preventíve – biztosított,
– kerülni kell a hideg (7–8 °C-os) vagy a túlságosan nedves talajba történô vetést.
Forrás: Növényvédelem
