Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdõmérnöki Kar

hirdetes

Intézmények | Növényfajták | Növényvédő szerek | Szakszótár | Törvény, rendelet

Egyetem

Erdõmérnöki Kar

A KAR ALAPÍTÁSA, RÖVID TÖRTÉNETE

Az Erdõmérnöki Kar õse a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképzõ Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. Olyan nevek fémjelzik a kezdetet, mint Mikoviny Sámuel, aki a magyar tudományos kartográfia elsõ mûvelõje; N.J. Jacquin, akinek kémiai laboratóriuma volt a minta a párizsi École Politechnique felállításakor.

Az Udvari Pénzverészeti Kamara 1807-ben döntött az Erdészeti Tanintézet (Forst Kabinet) létrehozásáról. Ennek vezetésével Wilkens Henrik Dávidot bízták meg, aki 1808-ban kezdte meg elõadásait. Magas színvonalú munkájának köszönhetõ, hogy a tanszéki rangú intézet 1840-ben önálló akadémiai rangra emelkedett.

Az 1872. évi új tanterv tekinthetõ az önálló erdészképzés kezdetének: a korábbi egy erdész tanszék erdõrendezésre, növénytan-erdõtenyésztésre és erdészeti iparmû tanerdõ használatra vált szét. A századforduló után az új tanszabály és a négy éves tanulmányi idõ bevezetésével a korábbi Akadémia a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Fõiskola nevet kapta. Az I. világháború elõtt a fõiskolának már húsz jól fölszerelt tanszéke volt.

A korszak professzorai közül kiemelkedik Christopher Doppler fizikus; Feistmantel Rudolf, aki újjászervezte a császári birodalmi erdõbirtokok rendjét, és irányította az 1852. évi osztrák erdõtörvény kidolgozását; Wagner Károly, a magyar erdészeti szaknyelv megteremtõje, az elsõ magyar erdõtörvény megalkotója, a ma is kiadásra kerülõ Erdészeti Lapok alapítója; Vadas Jenõ a magyar erdészeti kísérletügy megteremtõje.

1919-ben, miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, a Fõiskola Sopronba települt át. A város által fölajánlott épületegyüttes egy tíz hektáros parkban található. Az épületek 1898-ban Alpár Ignác tervei alapján Honvéd Fõreáliskolának készültek. Történelmi érdekesség, hogy döntõen a Selmecrõl befogadott hallgatók fegyveres ellenállásának köszönhetõ, hogy az 1921-es népszavazáskor Sopront nem csatolták el Magyarországtól.

A Fõiskola 1931-ben megkapja a magántanári és a doktori habilitációs jogot.

A két világháború között megszilárduló oktatást a II. világháború után két trauma éri. 1949-ben leválasztják, és Miskolcra telepítik a Bánya- és a Kohómérnöki Karokat; az 1956-os forradalom bukása után pedig az Egyetem oktatóinak és hallgatóinak nagy hányada emigrál. Jelentõs részük Vancouverbe (Kanada) kerül, ahol a British Columbia Egyetem Erdõmérnöki Karán létrehozzák a magyar divíziót. Az eltávozottak közül többen szereztek szaktekintélyt az USA-ban, Németországban, Svájcban és Ausztriában is.

A veszteségek mellett az intézmény fejlesztésre is lehetõséget kapott. Az Erdõmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari mérnökök képzése, és a Faipari Mérnöki Kar létrehozásával 1962-ben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem. 1972-tõl a Földmérési és Földrendezõi Fõiskolai Kar is csatlakozott az intézményhez. A Karon belüli fejlesztés eredményeképpen 1993-tól okleveles környezetmérnököket és vadgazda mérnököket is képzünk. Az Egyetem oktatási spektrumának szélesítése következtében 1996-tól Soproni Egyetem, 2000-tõl pedig a Nyugat-Magyarországi Egyetem keretében mûködik az Erdõmérnöki Kar.

Cím:
Sopron
Ady E. u. 5.
9400
Magyarország

Telefon:
+36-99-518-207

hirdetes