Még gimnazista voltam, amikor az unalmasnak hitt (ám mégis hasznos) francia órákon, a nap végén fáradtan bámultunk ki a levegőtlen terem ablakán, s vágyakozva néztük a Gödöllői Premontrei Gimnázium nagy múltú fenyőin ugrándozó mókusokat, akiknek csöppet sem számított a nyelvtudás, és a helyes kiejtés. Az ő fontos elfoglaltságuk ugyanis csupán az élelem megszerzése volt, s miután jóllaktak, felszabadultan és vígan kergették egymást, élvezve a szabadság mámorát.
Kicsengettek, elszaladtak az évek, és én felnőttem. A mókus azonban továbbra is ott él az ő sajátos bájával az emlékeimben…
Manapság azt tapasztalom, hogy nem számít, hány évesek vagyunk, kicsik és nagyok egyre inkább kezdik megkedvelni az ágról ágra ugráló fürge kis szőrmókokat, akik elképesztő ügyességgel másznak a fák csúcsára táplálék után kutatva, s egyre gyakrabban hallani a köztereken, parkokban a csilingelő gyermeki hangot: „Anya, nézd! Mókusz!” – s ezzel együtt a szülők helyeslő válaszát, melyet némi rácsodálkozó ámulat és egy parányi mosoly fűszerez: „Nézd, Drágám! Tényleg ott van!”
A mókus az emlősök osztályába, s azon belül is a rágcsálók rendjébe tartozó állatunk. Erdőlakó, bozontos farkú négylábú, aki nem alszik téli álmot, csak ún. téli pihenőt tart. Élete során folyton táplálék után kutat. Kedvelt csemegéi közé tartoznak a fák magvai, a gyümölcsök, rovarok, gombák, s esetenként a madarak tojásai is. Köztudottan vadállat, s alap természetéből kifolyólag fél az embertől. Vannak azonban hazánkban olyan helyek, ahol ezek a bájos kis élőlények már bizalmukba fogadtak minket, embereket, s az idő múlásával egyre közelebb merészkednek hozzánk. Ilyen „mókusparadicsom” a Mátrai Állami Gyógyintézet is, Kékestetőn. Az 1932 óta működő közegészségügyi intézmény, vagy, ahogyan manapság emlegetik, „az ország első klimatikus gyógyszállója” nem csak a gyógyulásra, vagy rehabilitációra váró betegeket fogadja. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az intézet parkja bárki számára látogatható, s ha felejthetetlen élményre vágysz sétád során, akkor érdemes magaddal vinni egy zacskó diót, magvakat, és némi lédús gyümölcsöt is!
Az intézet sorompóján át a parkba érve a csönd megnyugtató hangjai, és az árnyékot adó fenyők gyantájának illata fogad minket, s ezzel együtt valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad a levegőben... Ha a parkban egyre beljebb sétálsz, már hallhatod az apró ugrások neszét, s a madarak vidám csicsergését. Miután mindezt az élményt a szívedbe fogadtad, keress egy kényelmes padot, s törd fel a diót. A héjakat kocogtasd a járdához, hogy a hangrezgések minél messzebbre eljussanak, majd lélegezz mélyeket, aztán csendben várj, és figyelj!
Kis idő elteltével bekövetkezik a csoda: a mókus apró lábaival először tétován, de bizakodva megérkezik Hozzád a lombok sűrűjéből, s ha elég lassúak az irányába tett mozdulataid, kis mancsaival ő maga veszi el kezedből a zsákmányt, majd gyorsan odébb áll, s örömmel ropogtatja a vágyott uzsonnát. Ha még ennél is bátrabb, akkor visszatipeg Hozzád, s óvatosan újra megkörnyékez Téged bájosan hízelgő tekintetével mindaddig, amíg gyümölcs és magvak vannak a láthatáron.
Emlékszel még Hófehérkére, akinek a tenyeréből ettek a madarak? Ha a mókusokkal barátságot kötöttél, és maradt még a tarisznyádban alma, dió, vagy némi napraforgómag, akkor tedd az apróbb darabokat kifeszített tenyeredbe, és szelíden figyeld, ahogyan magasra emelt kezedhez egyszer csak megérkezik értük egy cinege. –aztán még egy… és még egy… és végül a legkisebb is bátran falatozik majd az ujjaid közül. Később pedig szárnyaikat bontogatva tollászkodnak majd tenyered barázdáin megpihenve.
Ebben az idilli környezetben, ebben a helyzetben, igazi Walt Disney mesehősnek érezheted magad! A mátrai mókusparadicsomban bárki lehetsz: Hófehérke, Csipkerózsika, Belle, vagy akár maga a Szörnyeteg, akiről az állatok pontosan tudják, hogy ő valójában az igazi Herceg!
Ezen a helyen, ebben a hangulatban nem számít, hogy hány éves vagy, mivel foglalkozol, milyen színű, vagy márkájú cipőt, ruhát viselsz. A mókusokat nem édesgeti magához az okostelefonod, vagy a laptopod, és a cinege sem száll a tenyeredbe egy precízen kidolgozott applikáció parancsára, vagy a bankkártyád kódjának megadására. Ám, ha okosan közeledsz feléjük, s precízen megfigyeled őket; viselkedésüket, tulajdonságaikat, szokásaikat, akkor lehetőséged nyílik a közelükbe férkőzni, és esélyt adni nekik arra, hogy ők is megtegyék ugyanezt!
Ha nyitott szívvel, türelemmel, és kellő tisztelettel érkezel a mesebeli parkba, akkor a Mátrai Állami Gyógyintézet fenyői közt élő mókus kijön Hozzád a házából, a cinege kirepül fészkéből, s a finomságokért cserébe bizalmába fogad Téged, és barátsága jeléül átlépi a határt, megengedve magának a számára akár életveszélyt jelentő emberi közelséget.
Nos tehát… van már ötleted, hogy hol töltöd az első őszi hétvégéket?
Kicsik és Nagyok, Fiatalok és Idősek! Közeledik az alma- és a diószezon! Elő a gyümölcsökkel! Irány a Mátra! Csodára és kalandra fel! J
Fotók: Nádudvari Péter
