A társadalom fejlődésével, a termesztéstechnika és a fogyasztói kultúra emelkedésével, a feldolgozóipar (pommes-frites, chips, püré-pehely ) igényeinek megjelenésével jelentkező igények folyamatos bővülése miatt napjainkban úgy a nemesítés, mint a fajtaelismerés során ma már a közel ötven olyan fajtabélyeget illetve tulajdonságot veszünk figyelembe, amelyek kisebb-nagyobb mértékben határozzák meg egy-egy fajta termesztési tulajdonságait, míg mások annak piaci értékét, felhasználhatóságát határozzák meg.
A burgonya vetőgumó ellátás évtizedek óta alapvetően külföldi fajtákra alapozott. Ezek egyéves szaporítása adja az árutermelő területek vetőgumó szükségletét. A hazai szaporítóterület erősen csökkent, jelenleg mindössze 401 ha-on történik vetőgumó szaporítás. A szaporított fajták száma évről-évre 30 körül alakul. Egyenlőre termelőink a fajták kiválasztásánál a hazánkban állami elismerésben részesített fajtákat helyezik előtérbe. A jövőben azonban számítani lehet a több, mint 900 burgonyafajtát tartalmazó közös uniós fajtalistán lévő fajták behozatalára. Ez jelentősen megnöveli a termesztés kockázatát.
A burgonya termőterülete Magyarországon az utóbbi évtizedben – hasonlóan az európai tendenciákhoz – jelentősen lecsökkent. Ezidőszerint az áruburgonya területe 23.000 ha-ra becsült, és ez a területnagyság lehetővé teszi az ország éves szükségletének (600.000 tonna) megtermelését. Termésátlagaink bár az utóbbi években jelentősen emelkedtek, az a fejlett burgonyatermesztő országokétól még mindig elmarad. Jelenleg 250 q/ha körüli az átlagtermés. Az emelkedés elsősorban annak tudható be, hogy sokan, elsősorban a gyengébb adottságok mellett nem öntözhető területeken felhagytak a termeléssel.
A hazai burgonyatermesztés változatlan célja alapvetően a hazai fogyasztás teljeskörű biztosítása, amelyet esetenként a – elsősorban télvégi időszakban – az import primőrburgonya tételek egészítenek ki. Ehhez megfelelő választékot nyújt a Nemzeti Fajtalistán jelenleg szereplő 64 burgonyafajta.
Forrás: Agrárágazat
