Nyaranta egy érdekes látogató járja kertünk virágait. Ők a "magyar kolibrik", azaz a szenderek.

„Magyar kolibrik” – A szenderek

Sz.F.
Hirdetés

Nyaranta egy érdekes látogató járja kertünk virágait. Néhány pillanatig egy helyben lebegve időz egy-egy virág előtt, majd gyorsan tovább is áll. Aki nem ismeri ezt az apró lényt, könnyen hiheti, hogy kolibri serénykedik virágoskertjében.

Nyaranta egy érdekes látogató járja kertünk virágait. Ők a szenderek.

 

Világszerte sok száz fajta szender él, közülük Magyarországon 19 fordul elő. A szenderek (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjének egy teljesen zárt, jól elkülönített, mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoportot alkotnak. Legtöbbjükre jellemző a hosszú pödörnyelv.

 

Kiváló repülők rövid és hosszú távon egyaránt. Kiválóan manővereznek egy helyben a virág előtt lebegve, és kontinenseket, vagy óceánokat is képesek átrepülni egyhuzamban. Testükön sűrű szőrbunda található. Szívókájuk rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon leginkább orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal tarkított.

 

Villámgyors repüléssel zúgnak a levegőben, néhány pillanatig zümmögve lebegnek egy-egy virág előtt, bebocsátják abba hosszú szívókájukat, majd átsuhannak a szomszédos virághoz, hogy abból is kóstoljanak egyet. A virágok beporzása terén egyébként a szenderek nagy jelentőséggel bírnak. Például a kacsafarkú szender nem egész 4 perc alatt 108 ibolyát látogat meg. Napközben rendszerint fatörzsön vagy más rejtekhelyen pihenő szenderek az esti szürkületben élednek fel és keresik fel nagy lendülettel a virágokat.

Hirdetés

 

A szender kinézete, jellemzői

Nyúlánk testűek, a bagolypilléktől nem esnek messzire. A karcsú, erőteljes lepkék, testüket sűrű szőrbunda takarja. Az első szárny keskeny, és hosszabb, mint a hátsó. A mellékszemek hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

Hirdetés

 

A hengerded alakú, tizenhatlábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek. Bábozódáskor a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen, mint például az amerikai Madoryx-nem fajai teszik, történik a bábozódás föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban. A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnő nagyságú fajok akadnak, amilyen például a brazíliai Cocytius Antaeus Drury. A következő oldalon még több érdekesség vár! 

 

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
További cikkek ebben a témában
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.