A lonc tökéletesen képes beborítani a falfelületeket csodás, színes virágaival, illetve szálkás száraival. Ezek a növények mindenféle érzékünket képesek elvarázsolni – arról nem is beszélve, hogy virágzás alatti finom illata a közelben lévőket mind ámulatba fogja ejteni. Ezek mellett szinte minden éghajlathoz képesek alkalmazkodni, ráadásul még a gondozásuk is kifejezetten egyszerű – ismerd most meg Te is őket!
Bemutatkozása
A lonc egy évelő, kúszónövény, mely a loncfélék családjába, illetve a lombhullatók nemzetségébe tartozik. Egyes fajait édes bogyótermésük végett mézbogyónak is hívják.
Legnagyobb jellegzetessége gyorsan kúszó, vékony szára, mely hamar képes bármilyen nem kívánatos felületet lefedni, s ezáltal eltüntetni kertedben. Fajtától és klímától függően akadnak örökzöld változatai, de a lombhullatók gyakoribbak.
Általában első levelei május környékén jelenik meg, a zöld legkülönbözőbb árnyalataiban – a halványabbtól egészen a kékesebb darabokig. A lonc könnyedén elérheti akár a 2 – 10 méter magasságot, illetve a 2 – 4 méter terebélyességet. Illatos virágai általában meleg árnyalatúak – beszélhetünk sárga, rózsaszín, narancssárga, piros, de még fehéresebb színekről is. Általában virágzása májustól októberig történik, szintén fajtától függően.
Ültetése
Mint már említettem, a lonc bármilyen éghajlaton képes megfelelően fejlődni, viszont ültetésénél érdemes egy-két dologra odafigyelnünk.
A lonc kedveli a jól kiszárított talajt, mely egy kicsit meszes, s olyan területet keressünk számára, amely napos, esetleg rosszabb esetben félárnyékos – viszont az utóbbi opciónál is csak a gyökere legyen félárnyékban. Érdemes ugyanakkor odafigyelnünk arra is, hogy amennyiben túlságosan tűzi a nap, növényünk hamar kiszáradhat.
Nevelése történhet akár kertünkben, akár cserépben, viszont az az ideális számára, ha ültetése tavasszal vagy ősszel történik meg, hiszen ilyenkor még nem olyan erősek a nap sugarai, de ugyanakkor fagyra sincs nagyobb esély.
