Újdonságok az élelmiszercsomagolás területén, műanyag típusok, csomagolástechnika

Újdonságok az élelmiszercsomagolás területén

Monspartné dr. Sényi Judit, egyetemi docens, SZIE ÉK Konzervtechnológiai Tanszék
Facebook logo

KÖVESS MINKET

FACEBOOKON

Az elmúlt két és fél évtizedben rohamos fejlődés indult meg az élelmiszerek csomagolása területén.
Újdonságok az élelmiszercsomagolás területén, műanyag típusok, csomagolástechnika

Az elmúlt két és fél évtizedben rohamos fejlődés indult meg az élelmiszerek csomagolása területén.

Az élelmiszerek tartósításának technológiája korszerűbb lett, nőtt a különféle tar-tós élelmiszerek gyártása és fogyasztása. Az élelmiszeriparban is megjelentek a kiváló minőséget ígérő márkanevek, az élel-miszervásárlási szokások fejlődésével kialakult egy igényesebb fogyasztói magatartás.Elfogadottá váltak a fogyasztói igény szerinti speciális egységcsomagolások (adagcsomagolás, csoportcsomagolás, családi, nyugdíjas csomagok)

Széleskörű bevezetésre kerültek a különböző műanyag típusok, mint csomagolóanyagok. Megnyílt az út az ún. önkiszolgáló csomagolások elterjesztésére. A csomagológépek fejlesztése is fellendült. Kombinált csomagolóanyagok jó minőségű gyártása és felhasználása általánossá vált.
Az élelmiszercsomagolás hagyományos követelményei:

A termék védelme a küls
ő, kedvezőtlen környezeti hatásoktól (napfény, oxigén, nedvesség, szennyeződések, stb.).

Megfelelő, biztonságos tájékoztatás a termék beltartalmi összetevőiről, minőség megőrzési idejéről, esetleg felhasználási javaslattal.

A termékek szállítását és értékesítését elősegítő megfelelő szállítási és egységképzés.

Ésszerű és tetszetős külső, praktikus nyitási és visszazárási megoldások.

Korszerű, környezetkímélő megoldások előnybe részesítése.

Mindezek mellett a fejlődéssel együtt új és új követelmények jelentek meg:

A minőségbiztosítási rendszerek elterjedésével szigorított higiéniai előírásokkal biztosíthatják csak a csomagolt termékek megfelelő minőségét.

A környezetvédelmi előírásokat egyre komolyabban kell figyelembe venni mind a gyártás során, mind a csomagolt termék tárolása és forgalmazása során.

Tudományos konferenciák témája volt, hogy a jövőben a feldolgozott és friss csomagolt élelmiszerek nem csak az egyre nagyobb mennyiségben képződő csomagolási hulladékokkal terhelik a környezetet, ha-nem figyelmet kell fordítani az un. életciklus analízisekre (LCA), mely során a termékek egész életpályája során okozott környezet terhelését megvizsgálják.

Szólnunk kell néhány súlyos hibáról is, melyek az elmúlt időben a termék- és cso-magolóanyag fejlesztés során felmerültek. A téves irányban indított fejlesztések a kör-nyezetet és a fogyasztókat egyaránt károsították, így érdemes röviden összefoglalni ezeket:

A felhasználható anyag- és energiaforrásokkal nem a legtakarékosabb módon gazdálkodtak.

Mindez súlyos anyagi terhet jelentett a csomagolóanyag gyártás során.

A kedvezőtlen hatás a fogyasztói cikkek árnövekedésében is megmutatkozott.

A felmerült problémák kiküszöbölésére a következő határozatok születtek a további fejlesztési irányok kijelölése során:

Tovább kell javítani a csomagolt élelmiszerek minőségét, miközben egyre inkább törekedni kell a fogyasztói elégedettség növelésére.

El kell érni, hogy az anyag- és energiaforrások hasznosítása a jövőben sokkal ésszerűbb legyen.

Biztosítani kell, hogy minél több új energiaforrás kerüljön feltárásra.

A termelés és csomagolás területén a lehető legkisebbre kell csökkenteni a költségeket.

A termékek tartósítása és hasznosítása minél célirányosabb és ésszerűbb legyen.

A felhasznált csomagolóanyag lehetőség szerint környezetbarát legyen.

Minél kevesebb legyen a keletkező hulladék mennyisége.

Jól szervezett legyen az alkalmazott hulladékhasznosítás.

A csomagolástechnika korszerűsítésével foglalkozó szakemberek felállították az ún. svájci modellt, amely segítségével meghatározható az optimális anyag- és energiafel-használás, az optimális csomagolóanyag rá-fordítás és ez által valóban optimális termék állítható elő.

Az egyre újabb és újabb csomagolóanyagok tervezésének szükségességét több indokkal is alá lehet támasztani:

A régóta használt csomagolóanyagok minősége nem mindig volt tartós, pl. nem voltak egyenletes minőségűek vagy egyformán tömörek.

Többcélú felhasználás esetén nem volt biztosított a megfelelő anyagminőség.

Egyes széles körben felhasznált csomagolási nyersanyagokból a föld készletei kimerülőben voltak (papíripar).

Az egyre modernebb tartósítási és tárolási technológiák új és új követelményeket jelentettek a csomagolóipar számára.

Az elmúlt években az élelmiszerek csomagolása során döntően a praktikus szempontok kerültek előtérbe az egyszerű, egyrétegű, könnyen beszerezhető és olcsó csomagolások elkészítésekor, nagy mennyiségben használtak egyrétegű papír-, üveg- és fém alapú csomagolószereket. A szállítási csomagolások pedig fa- és textil anyagokból készültek, kevés figyelmet fordítva az esztétikai megjelenésre, a reklám hatásokra.

Manapság már szinte minden esetben kombinált csomagolásokat használnak az egyes élelmiszerek biztonságos minőségmegőrzéséhez. A legfőbb előrelépés pedig a műanyagok széleskörű előretörése volt.

A csomagolástechnikai fejlődés során előforduló változások között egy-kettőt érdemes kiemelni:

Egy adott feladat ellátására alkalmas többféle csomagolóanyag, ragasztási és hegesztési technikák jelentek meg.

Új segédanyagok kerültek felhasználásra a csomagolástechnikában, mint pl. a paraffin és a viasz.Több, eddig nem ismert csomagolóanyag társítás került alkalmazásra. Ezen belül főként a műanyag-fém kombináció előretörése jellemző. Tért hódított a PVdC és a PVA is.

Lényegesen javult a felhasznált műanyag rétegek védőképessége.Speciális, meghosszabbított minőség megőrzési időt biztosító csomagolási technológiák kerültek felhasználásra, mint pl. vákuum csomagolás, védőgázas és egyéb aktív csomagolási rendszerek.

Egyes drága, de jó minőségű csomagolóanyagok leváltására új, olcsóbb csomagolóanyag kombinációkat hoztak létre, pl. vastagabb alufólia helyett ugyanolyan védőképességet biztosító 0.9 mm-es műanyag fóliatársítást, ahol az alsó és felső fólia PP, a középső rétege PVdC volt.

A konzervdobozok esetében is történtek kezdeményezések a hagyományos, korrózióra nagyon érzékeny acéldobozos csomagolás leváltására, amikor is az un. LETPACK dobozokat alakították ki, (alumínium - PP) az anyagszükséglet pedig az egyharmadára csökkent.

Ez a sok újdonság több esetben még csak a kutatás stádiumában van, megfelelő marketing munka és részletes gazdaságossági számítások szükségesek ahhoz, hogy az említett új élelmiszer-csomagolások a napi gyakorlatban is bebizonyíthassák sikerüket. Erről szólnak a további cikkek, az egyes termékcsoportok speciális csomagolási kérdéseinek bemutatásával.

 

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS


Tovább a Lexikonhoz

lapálymarhák

a természeti adottságoknak, a következetes és kitartó nemesítőmunkának köszönhetően e... Tovább

A forrás

1. (fiz.) Folyékony halmazállapotú anyagok párolgása, ha azoknak a gőzfázisba való átmenete... Tovább

Tovább a lexikonra