A kutakat főként mélységük és kialakításuk alapján osztályozzák.

Mélységük alapján három kategóriába soroljuk őket:

• A meglehetősen mély kutak (500 m-nél mélyebbek),
• közepes mélységű kutak (200-500 m),
• sekély víztartó rétegek (30-200 m),
• valamint a sekély kutak (30 m-nél kisebb mélységűek).

A sekély kutak biztosítják alapszükségleteink nagy részét!

Az alábbiakban egyszerű megkülönböztetés következik a kialakításuk alapján:

• Vert
• Ásott
• Fúrt kút

Mi is pontosan az fúrt kút?
A fúrt kút nagyszüleink kerekes kútját juttathatja eszünkbe. A kútból vödrökkel vonták ki a friss vizet, hogy igyanak, öntözzék a terményeiket és etessék az állataikat. Az ásott kút időigényes, akár hónapokig is eltarthat; a falakat téglával vagy betongyűrűkkel burkolják, és a mélysége éppen a talajvízszint alatt van. Vízszintjük változó, és nagymértékben függ a csapadéktól, amely táplálja őket. Tárolókapacitásuk 0,5 és 2 köbméter között mozog, és lassan töltődnek fel, így nem ritka, hogy nyáron kiszáradnak.

Az ásott kutak csak a felső talajvíz gyűjtésére szolgálnak, és nem szabad fogyasztani! A mezőgazdasági tevékenységek (például nitrátokkal) szennyezhetik azokat (trágyázás).

Mi is pontosan a vert kút?

A vert kút a talajvízszintet egy hosszú, lyukakkal ellátott vascsőhöz köti, amelybe lyukakat ütöttek, és amely a lyukakon keresztül később vízzel telítődik. Bár 7-10 méteres mélységig is eljuthatnak, többnyire apró vízfolyásoknál használják, nem tisztíthatók, és az ország legtöbb régiójában a talajviszonyok miatt nem engedélyezettek. Többségük a talajvizet is képes a felszínre hozni. Ide tartozik a Norton-kút is, amely az Alföldön népszerű.