A kukorica kelés utáni növényvédelme, gyomirtás, állati kártevők elleni védekezés, kórokozók elleni védelem,

Hirdetés

A kukorica kelés utáni növényvédelme

Racskó József - Bódi Zoltán, Debreceni Egyetem ATC
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Az utóbbi időben megfigyelhető a kukoricatermesztés intenzifikálása, a termésátlagok növekedése. Ennek egyik legfontosabb technológiai eleme a növényvédelem, mely nélkül a hatékony termesztéstechnológia és gazdaságos alapanyagelőállítás elképzelhetetlen.
A kukorica kelés utáni növényvédelme, gyomirtás, állati kártevők elleni védekezés, kórokozók elleni védelem,

Az utóbbi időben megfigyelhető a kukoricatermesztés intenzifikálása, a termésátlagok növekedése. Ennek egyik legfontosabb technológiai eleme a növényvédelem, mely nélkül a hatékony termesztéstechnológia és gazdaságos alapanyagelőállítás elképzelhetetlen.

Gyomirtás

A vetés és kelés előtt elmaradt gyomirtás miatt, vagy ha ezek a kezelések sikertelenek voltak, állománykezelés alkalmazható a gyomnövények fejlettségi állapotától függően, általában május második felében, esetleg június elején. Korábban, amikor a presowing (vetés előtti) és preemergens (kelés előtti) módszereket alkalmazták széles körűen, a posztemergens (kelés utáni) kezeléseket az alapkezelések hibáinak korrigálására használták elsősorban. Jelenleg ez utóbbi kezelések gyakorisága és területi részaránya egyre növekvő tendenciát mutat, az előbbiekben említett preemergens és presowing eljárásokat a várható gyomosodástól függően a hatásspektrum kiszélesítésére és a biztonság fokozására kombinálják.

A posztemergen s kezelések során azokat a gyomirtó szereket juttatjuk ki, amelyek a kikelt kukoricát nem károsítják, de a megfelelő fejlettségi állapotban levő gyomokat elpusztítják. A permetezés időpontját a gyomnövény fejlettségi állapotához kell igazítani. A posztemergens védekezést a kukorica szögállapotától a növény 7-8 leveles koráig végezhetjük, amennyiben azonban rendelkezünk levél alá permetező géppel, e művelet mindaddig végrehajtható, ameddig a traktor károsítás nélkül tud az állományban haladni. Egyes gyomirtó szerektől a kukorica is károsodhat, ezért figyelembe kell venni a növény különböző fenológiai stádiumokban tanúsított érzékenységét is. Az eljárás rendkívüli előnye, hogy a kicsírázott gyomnövényzet ismeretében célzott kezelést tesz lehetővé, pontosan megtervezhetők a legjobb hatású herbicid-hatóanyagok. Ebből adódóan költség- és környezetkímélő módszer. A korai posztemergens kezeléseknél nem vagy alig jelentkezik a káros gyom-kukorica kompetíció. A veszélyes, nehezen irtható egyéves kétszikű gyomok (selyemmályva, szerbtövis, csattanó maszlag, napraforgó-árvakelés stb.) elleni védekezés alkalmas eszköze. Egyedüli védekezési módszer, amely egy menetben biztosítja a teljes hatásspektrum lefedését. Az
időjárási tényezők kevésbé befolyásolják a kezelések hatásá
t.

A módszer korlátjaként említhető, hogy viszonylag nagy gépkapacitást és kínálati jellegű növényvédőszer-kereskedelmet feltételez a fenológiai optimumok betartása miatt. A többnyire kontakt herbicidek tartamhatása a nagy növekedési erély miatt nem megfelelő, emiatt a növényzet záródásáig meg kell ismételni a védekezést vagy eleve osztott technológiát kell alkalmazni. Sőt, megkésett kezeléseknél érvényesül a káros gyom-kultúrnövény konkurencia.

A védekezési módszer tipikus formája a levél alá permetezés, m elynek különösen ott van szerepe, ahol valamilyen okból (gyomok túlfejlettsége, a talaj nagy nedvességtartalma) az eredményes mechanikai beavatkozásnak nincs lehetősége. Az így kijuttatott kis szelektivitású gyomirtó szerek a kukoricát már nem károsítják, mert az elhalófélben lévő alsó leveleken nem szívódnak fel, vagy olyan kis mennyiség jut a kukoricára, amely fitotoxikus kárt nem okoz.

Emellett kisebb területeken a régi termesztési gyakorlatból ismert töltögetés is alkalmazható. Ez a módszer akkor haszná lható sikerrel, ha a kukorica és a gyomok között nagy a fejlettségbeli különbség a kukorica javára, s a kukorica árnyékoló hatása már jelentős. A töltögetéssel a fejletlen gyomokat eltemetjük. Különösen jó gyomirtó hatást lehet elérni a csillagkerekes sorközkultivátorokkal. A művelőtestek egymáshoz viszonyítva elcsúsztatott beállításával a fejlettebb gyomok is eltakarhatók.

Hirdetés

Állati kártevők elleni védekezés

A monokultúrában termesztett kukorica esetében gyakran előfordul a kukoricabarkó és a fekete barkó imágóinak károsítása. Magyarországon mindkét faj a kukorica egyik legjelentősebb fiatalkori kártevője. A károsítás leginkább a kukorica kelésével egy időben okoz jelentős problémát, olykor a növény pusztulását. Az imágók kezdetben U-alakú karéjos rágással csökkentik a növény asszimilációs felületét. Később a rágások szabálytalanokká válnak, különböző mélységűek és alakúak lesznek a karéjok. A preventív védekezés alapja a helyes vetésváltás. A kukorica egyenletes kelésének biztosítása a kártétel mérséklésének további fontos feltétele, hiszen a megfelelő talajelőkészítéssel, tápanyagellátással elősegítjük a kukorica intenzív fejlődését, így az „kinő a kártevő foga alól”. Frontális támadás esetén körülárkolással, csíkporozással előzhetjük meg a betelepülést. A bog arak ellen állománypermetezésre benszultap, foszfamidon, metilparation, kartap és metidation hatóanyag-tartalmú készítmények jó eredménnyel használhatók.

A kelést követő hűvös, csapadékos időjárás esetén a fritlégy károsításával is kell számolni. A közvetlen kártétel mellett a fritlégy fontos szerepet tölthet be másodlagos károsítók, így pl. a szárlégy és a golyvásüszög terjesztésében.
Előbbinek a lárvái, utóbbinak a spórái a lárvák okozta sebzési helyeken juthatnak be a növény szöveteibe. A fertőzés, ill. a tőpusztulás mértéke a kukorica fajták fritléggyel szembeni rezisztenciájának függvénye. A kártevő egyedszáma elfogadható eredménnyel gyéríthető foszfamidon, kinalfosz, metidation és triazofosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A levéltetvek és a különböző atkafajok a kukorica kelésétől számítva az egész tenyészidőszakban előfordulhatnak. Az ellenük alkalmazható védekezés elvégzésének célszerű időpontja a betelepedést követő egyedszám-növekedés fázisa, ami általában május közepétől számítható. A megtelepedett szárnyas egyedek és szárnyatlan utódaik szaporulata ellen eredményesen alkalmazhatók állománykezelésre pl. a dimetoát, permetrin, tetrametrin hatóanyag-tartalmú készítmények.






A vetési bagolylepke és a vele együtt gradációt al kotó más bagolylepke fajok lárvái ellen a károsítás kezdetén eredményes állománykezelés hajtható végre permetrin, tetrametrin, cipermetrin hatóanyag-tartalmú készítményekkel. A permetezést lehetőleg a késő délutáni vagy kora esti órákban végezzük el. Ez az időbeni megoldás biztosíték arra, hogy a gázosodó hatóanyag a leszálló légáramlat hatására abban a zónában marad, ahol a kártevő faj egyedei tartózkodnak.

Az amerikai kukoricabogár imágói nagy számban táplálkozhatnak a kukorica bibéjével, az ún. bajussza l, aminek hatásaként a szemtermés mennyisége jelentősen csökkenhet. A bogár folyamatos terjedését követően számolni kell azzal, hogy különösen ott, ahol a vetésváltás elmaradt, a bogarak repülésének idején a kukorica virágzásakor inszekticidekkel szükséges védekezni. Nagyobb táblaméretek esetében hatékonyan alkalmazható a lineár öntözőrendszeren keresztül kijuttatott inszekticid-adalék. A permetlé így a megfelelő helyekre behatolva akár kontakt úton is képes kifejteni toxikus hatását.




Hazai kukoricatermesz tő körzetekben mindenütt jelentős károsító a kukoricamoly, mely
főleg csemegekukoricában és hibridvetőmag-előállításban okoz tetemes kárt. Bár kétségkívül tápnövénye még a köles, cirok, kender, komló, fűszer- és csemegepaprika, paradicsom és a málna, ahol szintén előfordulhat. Noha e kultúrák valóban táplálékát képezik e polifág kártevőnek, azonban jelentősebb kár általában csak a kukoricatermesztő körzetekben tapasztalható. Itt is különösen a monokultúrás termesztés hat rendkívül pozitívan terjedésére. A termésveszteség országos átlagban 10-15% közötti. A nőstény imágók által lerakott petékből kelt lárvák járatot rágnak a szár bélszövetében, de a csöveket és a szemeket is károsíthatják. A sérült címer gyakran letöredezik, valamint a száron, a levelek tövéhez közel, kerek lyukak, fűrészporszerű rágcsálék- és ürüléknyomok láthatók. A szárat kettévágva, több-kevesebb végigrágott rágcsálékos, ürülékes ízközt találunk. Erősebb molyfertőzés esetén már ez a primer kártétel is számottevő terméskieséshez vezethet, nem is beszélve a rágással előidézett másodlagos károsítási forrásokról:

Hirdetés

- a megrágott csövön kényszerérés következik be,

- hibridvetőmag-előállításnál romlik a magvak csírázóképessége,

- a sebzési helyeken golyvásüszög és/vagy fuzárium telepedhet meg,

- a fertőzött tövek könnyen kidőlhetnek, mellyel a gépi betakarítást nehezítik,

- a kidőlt tövek pedig vonzólag hatnak a rágcsálókra (mezei pocok, hörcsög).

A címerhányás kezdetén rajzó kukoricamoly kelő lárvái ellen eredményesen alkalmazhatók dimetoát hatóanyag-tartalmú készítmények. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazhatók Bacillus thüringiensist tartalmazó biopreparátumok. Kielégítő hatás a tömeges lárvakelés időpontjában való kijuttatástól várható.

Kórokozók elleni védelem

A különböző kórokozók által előidézett termésveszteség becslések szerint évente 5-10% között változik. A kár azonban ennél jóval nagyobb, ha a minőségi veszteségeket (pl. mikotoxin termelés miatti károk) is számítjuk.

A kukoricabetegségek elleni egyik legbiztonságosabb védekezés a fertőzésmentes vetőmag felhasználása, ill. a vetőmagcsávázás. Fungicides állománykezelésre nincs szükség és lehetőség. Hatékony eljárás számos betegség ellen az ellenálló kukoricahibridek elterjesztése, de az agrotechnikai elemek egész sora is eredményes lehet a védekezési technológiában (pl. optimális vetésidő és mélység, megfelelő tápanyagellátás, helyes állománysűrűség megválasztása, a kukorica monokultúra és búza-kukorica vetésváltás lehetőség szerinti mérséklése, a fertőzött növényi maradványos tökéletes és mél y alászántása).

A növényen előforduló, egyik legjelentősebb tünet a gyökér- és szártőkorhadás, mely több kórokozó fertőzése nyomán alakulhat ki. Hazai vizsgálatok szerint a gyakoriság sorrendjében ezt a betegség szindrómát a következő fontosabb gombafajok okozzák: Fusarium spp., Macrophomina phaseolina, Bipolaris zeicola, Bipolaris sorokiniana, Phaeocytostroma ambiguum. Ehhez társulhatnak még kisebb jelentőségű gyengültségi, vagy szaprofita életmódot folytató gombafajok. A betegség tünetei általában a virágzást követően jelennek meg először, majd a
fertőzési nyomás a vegetáció előrehaladtával egyre fokozódik. A beteg növények sárgulnak, vöröses színűek, egyes esetekben sokkszerű hervadás lép fel, a szártő elszíneződik, barnul vagy kifakul, vagy a szár belsejében különböző szaporítóképletek jelennek meg, a szár szövetei roncsolódnak és a szárkorhadás következtében a szár eltörik, a növények könnyen kidőlnek.

A levélbetegségek (Exserohilum turcicum, Bipolaris zeicola, Kabatiella zeae, Colletotrichum graminicola ) viszonylag kisebb jelentőségűek, számottevő károkat csak ritkán okoznak. Gyakran a vegetációs időszak vége felé lépnek fel, alacsony szinten maradnak, sporadikus előfordulásúak. A gyakorlatban ezek ellen nem védekeznek.

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

hidegvérű ló

Európa nyugati tengerparti területeiről származó fajtacsoport. Közös jellemzőjük a nagyobb... Tovább

ipari robot

a mezőgépgyártásban is általában alkalmazható olyan automata, amelynek többirányú... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.