A márciusi számban már esett szó a növények ideális tárolási körülményeiről, ami a hőmérséklet, páratartalom, etilén szinteket illeti. Most kiemelten a páratartalom kérdéskörével fogunk foglalkozni, hiszen mind a termék minősége, mind a profit szempontjából alapvető, mint az látható lesz. Mivel a relatív páratartalom szintjének szabályozására nem vonatkozik semmiféle előírás, a hűtőház üzemeltetője saját hatáskörében dönthet arról, hogy él-e a technológia nyújtotta előnyökkel vagy sem. Ezen előnyök pontosabb megértéséhez egy konkrét példán keresztül szeretnék segítséget nyújtani.
A márciusi számban már esett szó a növények ideális tárolási körülményeiről, ami a hőmérséklet, páratartalom, etilén szinteket illeti. Most kiemelten a páratartalom kérdéskörével fogunk foglalkozni, hiszen mind a termék minősége, mind a profit szempontjából alapvető, mint az látható lesz. Mivel a relatív páratartalom szintjének szabályozására nem vonatkozik semmiféle előírás, a hűtőház üzemeltetője saját hatáskörében dönthet arról, hogy él-e a technológia nyújtotta előnyökkel vagy sem. Ezen előnyök pontosabb megértéséhez egy konkrét példán keresztül szeretnék segítséget nyújtani.
A szóban forgó hűtőkamra egy 1000 m3 térfogatú salátatároló, melyben a légtér átlagos hőmérséklete +2 °C, 4 db, egyenként 10000 m3/óra légszállítású elpárologtató gondoskodik a tér hűtéséről. Kiegészítő párásítás nélkül, a 40 tonna (100 paletta) előhűtött friss áruval feltöltött raktérben átlagosan 85% az induló relatív páratartalom, melyet a növény magas nedvességtartalma tart fent. A páratartalom idővel egy állandósult állapotot ér el, mely a hőmérséklet ingadozása függvényében 65-70% körül alakul. A saláta továbbra is folyamatosan veszít nedvességéből, ahogyan az anyagában tárolt belső nedvesség folyamatosan a felszínre áramlik. Ez azonban már lassabb folyamat, mérhető hatása napok alatt jelentkezik.
A fenti adatok felhasználásával ill. az ún. ix diagram segítségével a hűtés által a levegőből kivont víz mennyisége egy adott körülményre kiszámítható. Ezt tartalmazza az alapadatokon kívül az 1. számú táblázat. Mivel a relatív páratartalom, így a ki-vont vízmennyiség is időben folyamatosan változó érték, a ténylegesen ki-vont víz mennyisége számítás útján nehezen határozható meg. Jelen számítás során feltételezzük, hogy a 70% körüli közel állandósult állapotot 6 óra leforgása alatt éri el a rendszer.
Kezdeti kivont vízmennyiség = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,9 g/kg = 44280 g/óra.
Mivel egyéb módon nedvességet nem juttatunk be, a teljes kivont vízmennyiség a salátából távozik.
Látható, hogy a legnagyobb veszteség a kezdeti szakaszban jelentkezik, mikor az áru felülete friss és nedvességtartalma magas. Első nap a veszteség kb. 322 kg, azt követően kb. 240 kg. Egy hétig tárolva a mennyiséget kb. 1762 kg veszteséget szenved el az eredetileg 40 tonnás betárolt árutömeg, amely 4,4% súlycsökkenést jelent. Ez az érték többféle saláta átlagos vesztesége alapján lett képezve. Mivel a veszteség a kezdeti időszakban a legjelentősebb, minél gyorsabb az áru forgása, annál magasabb a fajlagos súly-veszteség. Rossz te-hát az a feltételezés, hogy a rövid, né-hány órás, napos tárolás esetén nincs szükség párásításra.
Jelen számítás, mivel az alapadatok erre álltak rendelkezésemre, előhűtött salátára vonatkozik. A lehűtés folyamata azonban, ha lehet, még kritikusabb a növény minősége szem-pontjából. Az i-x diagramból kiolvasható, hogy a lehűtés során fellépő nagy áru-elpárologtató hőmérséklet differencia miatt ez időszak alatt a nedvességkicsapódás többszöröse a hőmérsékleten tartás során észlelhetőnek. Ez mérsékelhető, ha az elpárolgási hőmérsékletet az áru hőmérsékletéhez közel tartjuk, ám ehhez bonyolult szabályozás és költséges hűtőköri elemek szükségesek, ezért Magyarországon nem igen elterjedt.
Amennyiben viszont a levegő páratartalmát mesterségesen magas értéken tartjuk, megközelítőleg 95% érték körül, a saláta által leadott nedvesség jelentősen lecsökken. Fontos, hogy ezt a termék közvetlen nedvesítése nélkül végezzük. Az a vízmennyiség, ami a 60%-os relatív páratartalmú levegő 95%-ra emeléséhez szükséges, nagyobbik részben valamilyen párásító berendezéssel, kisebbik részben a növény kipárolgása útján kerül be a lég-térbe.
Az eredeti példánál maradva a levegőből kivont vízmennyiség a következőképpen alakul:
Levegőből kivont vízmennyiség = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 1,2 g/kg = 59040 g/óra
Ebből a saláta kezdeti vesztesége = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,2 g/kg = 9840 g/óra
Ebből a saláta állandósult vesztesége = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,1 g/kg = 4920 g/óra
Látható, hogy a megtakarítás csupán a súlyveszteséget figyelembe véve is tetemes (évi mintegy 46 tonna). Kevésbé mérhető, bár ugyanolyan fontos szempont az alacsonyabb nedvességvesztés miatti mérséklődő fonnyadás és az abból fakadó selejtmennyiség csökkenés, ill. a hosszabb eltarthatóság.
Az eddig leírtak alapján egy párásító berendezés akkor tud kellő hatékonysággal üzemelni, ha a kellő mennyiségű vizet folyamatosan, azonnal pára formájában be tudja juttatni a hűtött térbe. Ismételten megjegyzem, hogy ezek a számított veszteségek elvi értékek, jelentős eltérések tapasztalhatóak a környezet és az áru mi-nőségének függvényében. Minden hűtőtároló egyedi, más paraméterek jellemzik a hűtőkört, így a hatékonyságát is. Ezek a számítások egy konkrét esetre készültek, az egyszerűség kedvéért kissé kerekített értékekkel.
Az azonban általánosan elmondható, hogy a párásítással felszerelt hűtőterekben tárolt, arra érzékeny növényfajták súlyvesztesége felére csökkenthető, a párásítás nélküli tárolókkal szemben, ami már egy közepes méretű tároló esetében is nagyon rövid megtérülést, majd egy jelentős többletprofitot eredményez.
A szóban forgó hűtőkamra egy 1000 m3 térfogatú salátatároló, melyben a légtér átlagos hőmérséklete +2 °C, 4 db, egyenként 10000 m3/óra légszállítású elpárologtató gondoskodik a tér hűtéséről. Kiegészítő párásítás nélkül, a 40 tonna (100 paletta) előhűtött friss áruval feltöltött raktérben átlagosan 85% az induló relatív páratartalom, melyet a növény magas nedvességtartalma tart fent. A páratartalom idővel egy állandósult állapotot ér el, mely a hőmérséklet ingadozása függvényében 65-70% körül alakul. A saláta továbbra is folyamatosan veszít nedvességéből, ahogyan az anyagában tárolt belső nedvesség folyamatosan a felszínre áramlik. Ez azonban már lassabb folyamat, mérhető hatása napok alatt jelentkezik.
A fenti adatok felhasználásával ill. az ún. ix diagram segítségével a hűtés által a levegőből kivont víz mennyisége egy adott körülményre kiszámítható. Ezt tartalmazza az alapadatokon kívül az 1. számú táblázat. Mivel a relatív páratartalom, így a ki-vont vízmennyiség is időben folyamatosan változó érték, a ténylegesen ki-vont víz mennyisége számítás útján nehezen határozható meg. Jelen számítás során feltételezzük, hogy a 70% körüli közel állandósult állapotot 6 óra leforgása alatt éri el a rendszer.
Kezdeti kivont vízmennyiség = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,9 g/kg = 44280 g/óra.
Mivel egyéb módon nedvességet nem juttatunk be, a teljes kivont vízmennyiség a salátából távozik.
Látható, hogy a legnagyobb veszteség a kezdeti szakaszban jelentkezik, mikor az áru felülete friss és nedvességtartalma magas. Első nap a veszteség kb. 322 kg, azt követően kb. 240 kg. Egy hétig tárolva a mennyiséget kb. 1762 kg veszteséget szenved el az eredetileg 40 tonnás betárolt árutömeg, amely 4,4% súlycsökkenést jelent. Ez az érték többféle saláta átlagos vesztesége alapján lett képezve. Mivel a veszteség a kezdeti időszakban a legjelentősebb, minél gyorsabb az áru forgása, annál magasabb a fajlagos súly-veszteség. Rossz te-hát az a feltételezés, hogy a rövid, né-hány órás, napos tárolás esetén nincs szükség párásításra.
Jelen számítás, mivel az alapadatok erre álltak rendelkezésemre, előhűtött salátára vonatkozik. A lehűtés folyamata azonban, ha lehet, még kritikusabb a növény minősége szem-pontjából. Az i-x diagramból kiolvasható, hogy a lehűtés során fellépő nagy áru-elpárologtató hőmérséklet differencia miatt ez időszak alatt a nedvességkicsapódás többszöröse a hőmérsékleten tartás során észlelhetőnek. Ez mérsékelhető, ha az elpárolgási hőmérsékletet az áru hőmérsékletéhez közel tartjuk, ám ehhez bonyolult szabályozás és költséges hűtőköri elemek szükségesek, ezért Magyarországon nem igen elterjedt.
Amennyiben viszont a levegő páratartalmát mesterségesen magas értéken tartjuk, megközelítőleg 95% érték körül, a saláta által leadott nedvesség jelentősen lecsökken. Fontos, hogy ezt a termék közvetlen nedvesítése nélkül végezzük. Az a vízmennyiség, ami a 60%-os relatív páratartalmú levegő 95%-ra emeléséhez szükséges, nagyobbik részben valamilyen párásító berendezéssel, kisebbik részben a növény kipárolgása útján kerül be a lég-térbe.
Az eredeti példánál maradva a levegőből kivont vízmennyiség a következőképpen alakul:
Levegőből kivont vízmennyiség = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 1,2 g/kg = 59040 g/óra
Ebből a saláta kezdeti vesztesége = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,2 g/kg = 9840 g/óra
Ebből a saláta állandósult vesztesége = 4 x 10000 m3/óra x 1,23 kg/m3 x 0,1 g/kg = 4920 g/óra
Látható, hogy a megtakarítás csupán a súlyveszteséget figyelembe véve is tetemes (évi mintegy 46 tonna). Kevésbé mérhető, bár ugyanolyan fontos szempont az alacsonyabb nedvességvesztés miatti mérséklődő fonnyadás és az abból fakadó selejtmennyiség csökkenés, ill. a hosszabb eltarthatóság.
Az eddig leírtak alapján egy párásító berendezés akkor tud kellő hatékonysággal üzemelni, ha a kellő mennyiségű vizet folyamatosan, azonnal pára formájában be tudja juttatni a hűtött térbe. Ismételten megjegyzem, hogy ezek a számított veszteségek elvi értékek, jelentős eltérések tapasztalhatóak a környezet és az áru mi-nőségének függvényében. Minden hűtőtároló egyedi, más paraméterek jellemzik a hűtőkört, így a hatékonyságát is. Ezek a számítások egy konkrét esetre készültek, az egyszerűség kedvéért kissé kerekített értékekkel.
Az azonban általánosan elmondható, hogy a párásítással felszerelt hűtőterekben tárolt, arra érzékeny növényfajták súlyvesztesége felére csökkenthető, a párásítás nélküli tárolókkal szemben, ami már egy közepes méretű tároló esetében is nagyon rövid megtérülést, majd egy jelentős többletprofitot eredményez.
Forrás: Agrárágazat
